A szakemberek szerint ugyanaz a farkasfalka portyázik Zemplénben

A nagyragadozó tart az embertől, de a kutyától nem mindig, sőt azt zsákmánynak is tekintheti.

Bódisz Attila

Forrás: ÉM

Túlzónak tartják az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) szakemberei a zempléni gazdák azon becslését, amely szerint a térségben élő farkasok létszáma már elérheti akár a 25-40-et is.

Mint néhány hete megírtuk, a térség – Telkibánya, Füzér, Mogyoróska – állattenyésztőinek egyre gyakrabban okoznak problémát a néhány éve ismételten megtelepedett nagyragadozók, van, akinek már több szarvasmarháját megtámadták, jó néhányat el is pusztítottak közülük. Állításuk szerint nehéz a védekezés, hiszen tapasztalataik szerint az állatoknak nem okoz gondot a villanypásztorok kikerülése, ráadásul ez a módszer azért is problémás, mert az erdei tisztások környezetében használt vezetékeket egy-egy vihar után a leszakadt faágak rendre tönkreteszik. Egyes beszámolók szerint a farkasok annak ellenére is megtámadták a teheneket, hogy gazdáik a helyszínen voltak kutyával együtt, sőt még tüzet is gyújtottak egy fémhordóban. Emiatt attól tartanak, hogy a Zemplénben kiemelt védett állatként kezelt farkasoknak nincs rossz tapasztalatuk az emberekkel, így talán már nem is félnek már tőlük.

Az ANPI az Északnak megküldött válaszában kifejtette: a gazdálkodók vélhetően ugyanazt a farkasfalkát látják mindenhol, vagyis a 25-40 közé becsült egyedszám túlzó. A Veress Balázs igazgató által aláírt közleményben megfogalmazottak szerint a farkasok akár 30-40 kilométeres körzetben is portyázhatnak. Mint a levélben olvasható: a farkasok tartanak az embertől, kerülik is a találkozást, de a kisebb és közepes testméretű kutyáktól nem, sőt zsákmányállatnak tekintik őket.

Még több farkas lehet

A gazdák részéről – akik közül többen erdészeti-vadászati szakemberek – felmerült az is, hogy azért támadják a ragadozók a haszonállatokat, mert jelentősen lecsökkent a muflonok száma, és most őzből és szarvasból sincs olyan sok a zempléni erdőkben, mint máskor, a vaddisznók szinte teljes állományát pedig a sertéspestis pusztította ki. Vagyis nem sok természetes zsákmányállat maradt az erdőkben. A nemzeti park szakértői ezt cáfolják. A levélben leírtak szerint az elmúlt két évtized vadgazdálkodási adatait vizsgálva jól látható a nagyvadfajok egyedszámának jelentős növekedése, még ha az őzé és a mufloné jelenleg stagnál is. Amíg ez a növekedés tart, addig a farkasok létszáma potenciálisan bővülhet, sőt bővülni is fog – közölte az Északnak megküldött válaszában Veress Balázs az ANPI igazgatója.

(A borítóképen: Farkasnyomot is sikerült megörökíteni)