Napkeltekor járja és fotózza a természetet

Ének-zenekarvezetés szakon végzett a szikszói Kiss Gellért, jelenleg Sajókeresztúron, Sajóhídvégen és Harsányban tanít. A zene mellett azonban már gyerekkorától a természet a nagy szerelme, rengeteget jár túrázni a barátaival határon belül, és túl. Középiskolásként távcsővel járta akkori otthona, Baktakék határát és az őzeket figyelte. Aztán jött a vágy, hogy meg is örökítse a megfigyelt állatokat.

Megfigyelte, fejlesztette

– A főiskolán volt egy lakótársam, aki madarakat fotózott, vele jártam ki sokat, megfigyeltem, hogy fotózza az őzeket, lepkéket, és kedvet kaptam. Vettem fényképezőgépet, majd, amikor láttam annak a technikai korlátait elkezdtem fejleszteni a technikát, amennyire az anyagi lehetőségeim engedték – mondja a kezdetekről.

Ahogy a fotós technikáján igyekezett csiszolni, úgy tapasztalta ki folyamatosan azt is, hogyan, mikor, és hová érdemes kimenni annak érdekében, hogy biztosan belefusson fotóalanyokba, vagyis állatokba, ugyanis főként ezeket fotózza. Így naplementénél, vagy napkelténél van kint a határban, ugyanis ilyenkor többet mozognak az állatok, és megközelíteni is könnyebb őket.

– Általában hétvégén van erre lehetőségem, hajnalban kelek, és akkor indulok, amikor kel a nap. Ilyenkor kevesen vannak kint, maximum koránkelő gombászokba futok bele, így attól sem kell tartanom, hogy kocogók, kerékpárosok, motorosok zavarják meg az állatokat. Kitapasztaltam azt is, hová érdemes menni, de ennek ellenére is előfordul, hogy hetekig nem tudok fotóalanyba botlani – mondja Gellért.

Gazdag állatvilág

Azt meséli, sokan nem is tudják, milyen gazdag az állatvilág Szikszó határában is. Sikerült már szarvast látnia, színjátszó lepkét, fekete gólyát, tavaly télen pedig vidrát fotózott, amint éppen az orrával törte a jeget. Ha bizonytalan benne, hogy milyen állatfajt sikerül lencsevégre kapnia, akkor a meghatározásban az édesapja is segíti, aki biológia, rajz szakos tanár.

– Nekem ez egy hobbi, nagyon izgalmas, ha látok valami érdekeset. Ha sikerült egy jó kép, akkor az olyan élmény, ami ösztönöz. Nem csak a technikán múlik a jó fotó, fontos az álcázás, a terepnek megfelelő ruházat. Rájöttem ara is, hogy ha a hátam mögött van a nap, akkor az őzet rontja a látásban és könnyebb megközelíteni. Én inkább mozogni szeretek, nem egy helyben várni a lehetőségre. Nem könnyű, sokszor csak 3-4 másodpercem van, hogy elkészüljön a kép, mielőtt megugrik az állat – mondja.

Pozitív visszajelzések

Szereti megosztani másokkal is az elkészült fotókat, így a közösségi oldalon rendszeresen oszt meg belőlük, ami után pozitív visszajelzéseket kap, ami motiválja. Bár már biztatták rá, kiállítani még nem szeretne, mert nem érzi elég profinak magát. Viszont a kollégái közül többeket is „megfertőzött” már ezzel a hobbival.

(A borítóképen: Őzek lencsevégen)