Időutazás: ez maga a csoda

Izgalmas videókat posztolt Facebook-oldalán Tarnóczi József, Ónod polgármestere. Alapjuk egy közel egyórás film, egyfajta úti film, talán a legrégebbik egyike Magyarországon. 1948-ban készült, a szerzője azon az utazáson rögzített felvételekből vágta össze, amit New Yorkból tett meg New Yorkig 71 évvel ezelőtt. Közben ellátogatott Budapest után Miskolcra (ide járt gimnáziumba), majd Mezőkövesdre és Ónodra, ahol a családja élt, és ahonnan ő maga Amerikába költözött. A felvétel külön érdekessége, hogy színes: ilyen amatőr film szinte biztos, hogy nem készült az idő tájt Magyarországon.

Két éve tudja

– Bár már két éve tudok a film létezéséről, pénteken kaptam meg, azóta nagyon sokszor végignéztem – mondja lapunknak Tarnóczi József. Nemcsak végignézte, de kisebbeket is „gyártott” belőle, egy Ónodról, egy Miskolcról és egy Mezőkövesdről szóló rövidebbet, az előbbi kettő 11-11 perces.

– Hihetetlen élmény volt látni a filmet – jegyzi meg. – Az ónodi kockákon felfedeztem nagyapám cséplőgépét, korabeli családi fotóink alapján ismertem fel, és biztos, hogy a nagyapám is ott áll mellette. Ez nagyon személyessé tette mindezt számomra.

A filmet egy Amerikában élő család juttatta el a polgármesternek.

– Van egy malom Ónodon, ami most is üzemel. A története az 1800-as évekig nyúlik vissza, 1896-ban már biztosan működött, végig ugyanannak a családnak a tulajdonában volt – meséli a polgármester. – Az utolsó ismert tulajdonos unokája adta át a felvételt most, ő maga is szerepel a filmben a testvérével és az édesanyjával, 3-4 éves forma gyerek lehet. Ma az Egyesült Államokban él, 1956-ban mentek ki, orvosprofesszor, onkológus, egyetemi tanár.

Ígérte, elhozza

– Két évvel ezelőtt eljött Ónodra az amerikai feleségével, kereste a gyökereit. Valahogy bevetődött az önkormányzathoz, találkoztam velük. Körbementünk Ónodon, elvittem őket a temetőbe, megtaláltuk a nagyapja sírját. Akkor mesélte el, hogy a nagybátyja, amikor 1948-ban Magyarországon járt, készített felvételeket, amik most az ő tulajdonában vannak. Ígérte, elhozza, ha jön legközelebb, de nem gondoltam, hogy ekkora jelentőségű felvételekről van szó, hogy ekkora csoda lesz. Azt hittem, csak néhány kocka Ónodról, de ez egy komplett úti film.

A felvétel készítőjéről azt tudni, hogy híres nőgyógyász volt kinn Amerikában, már jóval a háború előtt kiment. Hazalátogatásának filmje tehát idáig a család archívumában volt, most sikerült digitalizáltatni. A DVD-formátumban lévő felvételt Tarnóczi József konvertálta át, most hogy feltette a Facebookra, átküldte a házaspárnak a linket, akik írták, hogy mennyire örülnek, mert rég szerették volna közkinccsé tenni, de nem tudták, hogyan kell feltölteni.

Nincs leszármazottjuk

– Klein család volt a nevük, az 1930-as években tértek át a katolikus hitre, s magyarosítottak Ónodvárira. A mostani vendégünk édesapja dr. Dénes János, aki Miskolcon rend­őrparancsnok volt: megtaláltuk a házassági bejegyzését az ónodi anyakönyvben, vendégünket nagyon meghatotta, hogy láthatta a szülei kézjegyét. A család nagy része 1949-ben ment ki Amerikába, egy éjszaka alatt összecsomagoltak és eltűntek, a doktor úr a testvérével és a szüleivel 1956-ig maradt. Ő maga már kint járt egyetemre. Nem is maradt leszármazottjuk Ónodon. Most nyilván azért járnak haza, hogy felleljenek régi barátokat, kapcsolatokat.

– Sok nevet, emléket sikerült most helyretenni, azonosítani. Amiben lehet, segítek – mondja Tarnóczi József. – Nekünk meg itt marad ez a nagyon értékes dokumentum.

A film, amit nézve belefeledkezik az ember. Az alkotás első perceiben New York látható, majd a repülőtér, a repülő – akárcsak egy mai, telefonnal készült videón –, a kamera megpihen a repülő szárnyán, végigpásztáz a közeledő szárazföldön, majd a még erősen romos Budapest látható a Dunába szakadt hidakkal, szétlőtt házakkal. Ónodra érve megcsodáljuk a lovas kocsikat, a Sajóban fürdő gyerekeket, a gulyát a kútágassal, Mezőkövesden megnézhetjük, ahogy a lányok megmutatják a kamerának matyó népviseletüket, a háttérben viszont ’40-es évekbeli divatban suhannak el a járókelők. Miskolcon izgalmas nézni az ismerős utcákon közlekedő, ma már múzeumba illő gépkocsikat, a villamost, az Avason a régi kilátót, a még kiépítetlen Búza teret. Aztán Miskolctapolcára érünk, a park virágait ma is megirigyelhetnénk. A strandolók pedig: mintha ma napoznának, fürdenének, csak épp három évvel a háború után, néhány hónappal a kommunista diktatúra kezdete előtt vagyunk.

Vajon találunk-e ismerős arcokat?

– Találtak-e felmenőket az ónodi képkockákon? – kérdezzük a polgármestert.

– Nagyon friss még a dolog. Megmutattam apámnak a felvételt, és tervezem, hogy elviszem a nyugdíjasklubba is, levetítem nekik, hogy ők tudnak-e valamit hozzátenni a látottakhoz. Úgy gondolom, ennek még mind előtte állunk, aztán majd meglátjuk, hogyan kapcsolódik mindez a történetünkhöz – válaszolja.