Törekszik arra, hogy jól megismerje a gyereket

„A jó pedagógus gyermekcentrikus, törekszik arra, hogy jól megismerje a gyereket – vallja Cserhalmi Ede testnevelő tanár, edző. – Példamutatónak kell lennie, mert a nevelés valójában utánzás. Oda kell figyelni az apró részletekre, a fiatal minden rezdülésére. Serkenteni kell és nyesegetni a vadhajtásokat. Nagyon nagy a felelősség a pedagógusokon, hiszen szinte az egész napjukat velünk töltik, nem ritka, hogy apának szólítanak” – meséli.

Örök emlékek

„Számomra Perényi Lajosné igazgató volt az egyik emlékezetes pedagógus, aki következetes és szigorú volt, ugyanakkor emberséges, környezetét is magával tudta ragadni. A főiskolán Csuhaj Varjú Imre bejött egy ötször öt centis kis cetlivel és tartott róla egy másfél órás előadást, nagyon kíváncsiak voltunk, mi lehet ráírva – idézi fel. – Az egykori Kilián-gimnáziumból nagyon sokat köszönhetek a Kamarás házaspárnak. Mária néni négy sportágban volt válogatott, Gyuri bácsi pedig egész Európára érvényes edzői képesítéssel rendelkezett. Molnár Miklósra is szívesen emlékszem, kiváló, nagyon kemény szakember volt sokat tanultunk tőle” – sorolja a neveket.

Danyi Boglárka Erna Japánból, Takamacu városából írta meg véleményét:

„Bár a sors messzire sodort a szülőfalumtól, Újcsanálostól, mindig a szívem csücskében élnek az ottani hangok, színek, ízek – fogalmazta meg. – Kilenc évig Londonban éltem, most pedig kelet felé szárnyalhatok. Képzeletben gyakran járom be a falumat, ahol felnőttem és az általános iskolámat. Nagyon szerettem itt élni. A levegő, a természet, az egyszerű élet, az iskolatársaim, barátaim… mind együtt mosolyt csalnak az arcomra a mai napig. Nagyon köszönöm a tanáraimnak, hogy sok jó dologra megtanítottak, aminek mindig hasznát veszem az életben, és hogy emlékezetessé tették a gyermekkoromat. Amit nagyon fontosnak tartok elmondani, hogy nem pusztán tananyagot tanítottak, nemcsak a tudásvágyunkat táplálták, hanem mindig törődtek a lelkünkkel is, óvták, táplálták, vigyázták maradéktalanul. Az együtt töltött idő örök emlékeket hagyott bennem, és ezért mindig is büszke leszek rá, hogy honnan származom, kik fogták a kezem az első betűk leírásánál, és hogy hogyan vettünk könnyes búcsút nyolcadik év végén, a ballagásomon” – zárja levelét Danyi Boglárka Erna.