A Cantemussal ünnepel a Miskolci Szimfonikus Zenekar

Miskolc, Nyíregyháza - A nyíregyházi Cantemus Kórus és a Miskolci Szimfonikus Zenekar évtizedek óta jó kapcsolatot ápol. Interjú: Szabó Somával, a Cantemus Vegyeskar vezető karnagyával

Újra a nyíregyházi Cantemus Kórus lesz a Miskolci Szimfonikus Zenekar partnere. A két együttes évtizedek óta jó kapcsolatot ápol, legutóbb februárban szerepeltek együtt a párizsi Champs-Élysées színházban. Most október 18-án lépnek közösen pódiumra a miskolci Művészetek Házában. A koncertet élőben közvetíti a Bartók Rádió, sőt délután 3 órától Bősze Ádám jelentkezik majd a Muzsikáló délután című műsorral a Művészetek Háza kávézójából, beszélgetésekkel tarkítva az adást az 55 éves miskolci zenekarról. Az ideiglenes stúdió nyitva lesz a nagyközönség előtt is.

Szabó Somát, a nyíregyházi Cantemus Vegyeskar vezető karnagyát kérdeztük.

Eredetileg hegedűművésznek tanult. Hogyan vezetett az út a karvezetés felé?

Az út teljesen egyenes volt. Már kisgyermek koromban is folyton az édesapám, Szabó Dénes énekkari próbáin ültem, aztán a Cantemus Gyermekkar és a Cantemus Fiúkórus tagjaként szereztem feledhetetlen élményeket a közösségi zenélésről. Ezt pedig csak tovább erősítette az általános iskola elvégzése után megalapított Banchieri Énekegyüttes, ahol a társas­éneklésnek olyan dimenziójáig jutottunk, amivel számomra az egy szál hegedű nem tudott versenyre kelni.

Ha jól tudom, a vegyeskar megalakulása tulajdonképpen a véletlennek köszönhető. Eleinte ugyanis csak egy-egy jeles rendezvényre állt össze a kórus. Mikor fedezték fel, hogy igény van a vegyeskar folyamatos működésére?

Az alkalmi előadások mindig felfokozott hangulatot eredményeztek. Tallis 40 szólamú motettája, vagy a II. János Pál pápánál tett látogatás eufóriája beleivódott az énekesek lelkébe. Nyíregyházán hosszú ideig működött egy Városi Vegyeskar Fehér Ottó karnagy vezetésével, de valahogyan pont akkor szűnt meg, mikor én a zeneakadémiai tanulmányaim végéhez közeledtem. Amikor visszaköltöztem Nyíregyházára, tulajdonképpen szükségszerűvé vált a hiány pótlása. Addigra pedig a Kodály iskolából kiöregedett növendékek közül már olyan sokan érdeklődtek a további éneklési lehetőség iránt, hogy első szóra egy több mint 60 fős társaság gyűlt össze.

„Egyesít minket jellem és eszme, fel hát a tettre!” – ezt az Andreas Rauch-idézetet választotta mottójául a nyíregyházi Cantemus kóruscsalád. Ennek maximálisan eleget is tesz, hiszen folyamatosan dolgoznak, rengeteg vendégszereplésük van külföldön is, versenyekre járnak, saját szervezésű rendezvényeket hívnak életre. Mi volt a legkiemelkedőbb esemény a vegyeskar életében?

Ez is olyan, hogy mindig újabb és újabb élmények érnek minket, és valahogy mindig a legutóbbi tűnik a legjobbnak. Persze a versenygyőzelmek eufóriája nagyon meghatározó, de egy-egy nagyszabású koncert is feledhetetlenné tud válni, mint például a János passió szcenírozott előadása a Budafoki Dohnányi Zenekarral, ahol szenzációs rendezésben konkrétan végigjátszottuk a szenvedéstörténetet. A legutóbbi párizsi koncert a Miskolci Szimfonikus Zenekarral a Champs-Élysées színházban, szintén nagyon nagy élmény volt. De az is hallatlan megtisztelő, hogy az idei évadban a MÜPA rezidens együttese lehettünk.

Repertoárjuk a zeneirodalom nagyon széles skáláját öleli fel. Vannak kedvenc műfajok?

A reneszánsz a capella kultúrája máig a legénekelhetőbb stílus, ezért ezt nagyon szeretjük. Emellett a magyar kortárs művekben is világszínvonalat találunk. Kodálytól kezdve a magyar zeneszerzés kórusvonulata olyan magaslaton jár, amelyre külföldön csak kevesen jutnak. Kocsár, Orbán, Gyöngyösi Levente kifejezetten a kedvenceinknek számítanak. Szerencsére azonban az ország zenekarai folyamatosan ellátnak bennünket oratorikus fellépési lehetőségekkel is, ami teljesen más kihívást jelent.

Mi az, amire a leginkább igény mutatkozik?

Külföldön a magyar zenét kell képviselnünk leginkább, itthon pedig az oratorikus felkérések a leggyakoribbak.

A Miskolci Szimfonikus Zene­karhoz már régi kapcsolat fűzi önöket, amely az utóbbi években egyre csak erősödik. Februárban például együtt utaztak Párizsba is. Miben látja egy zenekar és egy kórus jó együttműködésének alapját?

Minden előadó együttesben elengedhetetlen az egymás iránti tisztelet jelenléte. A miskolci zenekarral való együttműködés megtiszteltetés számunkra, és úgy gondolom, a zenekar is szívesen működik együtt velünk. Érdekes módon van egy megfogalmazhatatlan aurája a vidéki együtteseknek, ami nagyon különbözik a budapesti zenekarokétól. Talán ez is hozzájárul a Cantemus és a miskolci zenekar közötti összhanghoz.

Ebben az évadban a Hangforrás bérlet nyitókoncertjén működnek közre Antal Mátyás vezényletével. Milyen programot hallhat majd a közönség?

Ebben a műsorban közreműködői szerepben vagyunk, kifejezetten Rossini Stabat Materének előadására kértek fel bennünket. Nagy örömmel készülünk a feladatra­­­, hisz ezt a művet eddig nem volt alkalmunk előadni.

Handa Eszter