Olyan ez, mint a popzene

Miskolc - Péterfy Gergelyt, írót, olvasót, az MKKE igazgatóját kérdeztük a könyvhét alkalmából.

A magyar könyv­piac mindössze félmillió fogyasztóval számol, ők azok a honfitársaink, akik évente legalább egyetlen könyvet vásárolnak és a statisztika szerint egy kötetre 2,3 olvasó jut. Ez elég lehangoló adat, de kis országban élünk és nem világnyelv a miénk. A könyvhét ezzel együtt a kortárs magyar irodalom ünnepe, idén 300 új mű jelenik meg, ebből 59 verseskötet, 71 próza, a többi történelmi-, irodalomtudományi-, életrajzi- és egyéb munka.

Réteg termék

A szépirodalom rajongóinak a száma is megcsappant, míg a 90-es években Esterházy Péter műveiből 80-100 ezer példány is elkelt, addig napjainkban, csoda, ha 30-40 ezer főhöz eljutnak a legkeresettebb szépirodalmi kiadványok. A könyv rétegtermék, minden műfaj rétegközönségnek szól, nincsenek átlag művek. Van, aki a romantikus sztorikat, míg más a krimiket részesíti előnyben és persze akadnak olyanok is, akik költészetre vágynak – veti fel beszélgetőtársam.

– Szociológiailag is behatárolható, kik forgatnak könyveket, hiszen az olvasó nem arctalan, elvont fogalom, hanem pontosan körülrajzolható társadalmi jelenség. Általában a művelt, nyelveket beszélő, diplomás és a világra nyitott emberek fogékonyak a szépirodalom iránt – állítja Péterfy Gergely, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója, aki íróként folyamatos kapcsolatban van olvasóival. Ez azért is szempont a beszélgetésünkben, mert a kérdés: tudni-e, hogy kiknek készülnek a könyvek.

A világhálón keresztül, ma már könnyű kapcsolatot építeni bárkivel, a rajongók elvárják, hogy kedvenc alkotójuk vegye figyelembe észrevételeiket.

Vajon öröm vagy nyűg az alkotó számára, hogy bárki, bármikor felbukkanhat az online térben és kedvére faggathatja, feltarthatja, kérdésekkel bombázhatja őt? Az olvasó élményt, történetet, képeket, támpontot, új ismereteket, mintaként is szolgáló karaktereket, hősöket is meríthet a regényekből, de mit kap az író az olvasótól?

A közönség nem kerülhető meg

– Kitüntető figyelmet. ­Könnyebben tudják megszólítani azokat a szerzőket, akik jelen vannak az online térben, én nagyon örülök a megszólításnak, nagyjából 12 ezer követője van a Facebook-oldalamnak, velük folyamatosan kapcsolatban állok. Reagálnak a bejegyzéseimre, hozzászólnak, kérdeznek és igyekszem mindenkinek mielőbb válaszolni, próbálok folyamatos, szoros élő kapcsolatot ápolni velük. Régen ez sokkal bonyolultabb volt, például el kellett ballagni a postára. Persze ez csak formai különbség, manapság a modern eszközök felgyorsítják, megkönnyítik ezt. Jó, ha a szerző sokfelől kap visszajelzést. Persze fontos a kritikusok véleménye is, akik olykor dicsérik, máskor meg lehúzzák az írót, de ez csak egyetlenegy csatorna, miközben létezik még számos visszacsatolás, számomra az olvasó elmével való találkozás és eszmecsere a legizgalmasabb. Ahányan kézbe veszik az adott könyvet, annyiféle olvasat születik. Nekik írok, ezért érdekel a visszajelzésük. Ez olyan, mint a popzene, fontos, hogy fogadja a közönség a számokat, persze gyakran írnak kísérleti zenéket, vagy elkalandoznak nagyon vad irányba, az ilyen dalok, lehet nagyot szólnak majd tíz év múlva, de megeshet, hogy a jövőben sem fog megérinteni senkit. A közönség nem kerülhető meg, hiszen a zene nekik szól, én pedig az olvasóimnak írok a máról és reményeim szerint olyasmiről, ami őket is érdekli – magyarázza Péterfy Gergely, az író, majd bevallja, nem tartozik azok közé, akik szerint a könyv csak papírra nyomva, megfogható formában élvezhető.

Utazgatni, mint Szindbád

Úgy véli az Odüsszeia okostelefonon is ugyanolyan meghatározó élményt nyújt, mintha hagyományos formában forgatnánk. Készülékén több tízezer művet tárol, így bármikor, bárhol azt lapozza fel, amelyikhez épp kedve szottyan. Mostanában a Nobel-díjas török író, Orhan Pamuk stílusára éhezik, a magyar irodalom alakjai közül, pedig Mészöly Miklós és Krúdy Gyula írásait veszi elő újra és újra, képtelen őket megunni.

– Kalandozok, utazgatok a magyar irodalomban, új helyekre megyek, mint Szindbád, persze akadnak kedvenc városaim ahová, időről időre visszatérek, de az utazó életének értelmét mégiscsak a felfedezések adják. Szeretek olvasni, bekukkantani mások fejébe, megnézni mit gondolnak kortársaink és mivel foglalkoztak elődeink. Csak a világ megismerése révén ismerhetjük meg önmagunkat, persze ez az önkép sose lehet pontos, folyamatosan javítgatni kell, hiszen az ember csak megfelelő önismeret birtokában képes helyesen cselekedni. Minél több embert, gondolatot, sorsot ismerünk meg, minél több élethelyzetet, motivációt látunk át, annál pontosabb döntéseket hozunk. Az olvasás evolúciós szükségszerűség – nyilatkozta lapunknak Péterfy Gergely, az olvasó.

Juhári Andrea

[related-post post_id="3886566"]

[related-post post_id="3886468"]