Dalolva szép az élet igazán Boldogkőváralján

Boldogkőváralja - A 67 éves Vilmos bennünket is megörvendeztetett néhány szép pásztordallal.

Subert Vilmos, bár egész életében állattenyésztési agronómusként dolgozott, de mindig is azt érezte, hogy színpadra született. Mégpedig azért, hogy a hallgatóságnak el tudja énekelni azokat a gyönyörű népdalokat és pásztordalokat, melyeket élete során gyűjtött és megtanult. Most, hogy már nyugdíjas, számos, nyugdíjasoknak rendezett tehetségkutatóra jár, fellépésekre kérik fel, és tagja a Fügödi Férfi Dalárdának is.

Rigó, gyere!

De kezdjük az elején! Vilmos Hernádszentandráson született, ott nevelkedett. Öten voltak fiútestvérek, de a legszebb énekhanggal Vilmos, a középső fiú rendelkezett.

– Ha vendégek jöttek a házhoz, az édesapám elkiáltotta magát: Rigó, gyere! Rigónak hívott, mert szépen tudtam énekelni. Amikor még csak 4–5 éves voltam, felállított az asztal tetejére, és énekelnem, táncolnom kellett a vendégeknek. Nagy sikerem volt. Később a vásárokban kapható, 80 filléres pléhfurulyán próbáltam meg eljátszani a dalokat. Teljesen magamtól jöttem rá, hogy kell a hangszeren játszani. Legjobb próbatermem a Hernád partja volt, gyönyörű akusztikával rendelkezett. Arra is emlékszem, hogy amikor a két öcsémmel elmentünk kántálni, addig nem engedtek el minket, amíg bent a házban is elő nem adtuk a karácsonyi énekeket, annyira jó hangunk volt. Bármennyire szerettem volna, zeneiskolába nem járhattam, hiszen 7 gyerek mellett a szüleim ezt nem tudták biztosítani. Később lett 2 mostohatestvérünk, így voltunk heten – meséli Vilmos.

A lakásában lógó rengeteg csengőre és kolompra téved a tekintetünk. Megtudjuk, a tehetséges énekes ezeket a munkája során gyűjtötte, hiszen több tsz-ben és a szikszói állami gazdaságban az állattenyésztésért volt felelős. De nemcsak tárgyakat gyűjtött, hanem ősi pásztor- és csikósdalokat is. Nagyon büszke arra, hogy a híres cekeházi juhásztól, Sivák Barnabástól is tanult balladákat, népdalokat.

Kiemelt arany

Vilmos tehetségkutatókon is szerette magát megméretni. Középiskolás volt, amikor már indult a „Nyílik a rózsa” versenyen, azóta pedig se szeri, se száma a sikereinek. Egy egész köteg oklevelet és emléklapot hoz elő a szobából, ami erről tanúskodik.

Legnagyobb sikereket az Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud-on ért el, ahol legalább ötször nyert Kiemelt Arany oklevelet. Legnagyobb élménye pedig az, amikor az Idősek II. Kárpát-medencei Kulturális és Művészeti Vetélkedője döntőjében, a Budapesti Operettszínházban énekelhetett.

- ÉM-HE -