„Emberileg fogott meg leginkább”

Miskolc - Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje a miskolci Kamarában.

Vörösmarty Mihály drámai költeménye elevenedett meg a Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházában pénteken, este 7 órától.

A két szerelmes kalandos-küzdelmes egymásra találását figyelve saját életünk döntési helyzeteit is felfedezhetjük, a szereplők céljai és nehézségei nem állnak távol a miénktől. A Csongor és Tündét Szőcs Artur állítja színpadra Miskolcon.

Régóta szeretné

A rendező elmondta, már régóta szerette volna színpadra állítani ezt a művet.

– Még ma is emlékszem rá, hogy édesanyám diafilmként vetítette le nekem először a Csongor és Tündét a gyerekszoba falára. Most pedig úgy adódott, hogy rendezőként is megtalált a feladat, éppen abban az életszakaszomban, amikor a főhős problémakörével én is szembesülök – mondja. – Az az életút, életkaland, amit Csongor megél ebben a műben, velem nemrég történt meg, sőt, azt hiszem, még most is történik: a pályaválasztás, a munkahelyválasztás, a párválasztás, a mindennapi küzdelmek, a boldogulás. Túl tehát a rendezőn, emberileg fogott meg leginkább Vörösmarty gondolatvilága – vallja Szőcs Artur.

– Számomra nagy élmény ezzel a szöveggel újra találkozni és dolgozni – mondja a Tündét alakító Prohászka Fanni.

Örök érvényű igazságok

– Vörösmarty örök érvényű igazságokat fogalmazott meg gyönyörű verssorokban. Úgy érzem, minél többet érik bennem a szöveg, annál több dimenziója tárul föl előttem. Öröm volt tapasztalni a próbák folyamán, és hallani a partnereken, hogyan formálódik ez a nehéz szöveg. A szerelemről sem egyoldalúan beszél, hanem minden gyötrelmével együtt mutatja meg azt. Ha a mesevilágot lefordítjuk az emberi érzésekre, a gonosz jelenlétét lefordíthatjuk a bizalmatlanságra, Csongor álomkórjat az ember beteljesüléstől való félelmére, a darab vége pedig nyitva hagyja szerelmük további sorsát, nincs egyértelmű happy end – véli a színésznő.

Tünde megformálása kapcsán kiemelte, nem egy mesebeli lényt igyekezett megformálni, hanem arra törekedett, hogy az érzések, célok alkossák meg benne ezt a nőt, és hogy Tünde finomságát ne felvett gesztusok vagy külsőségek jelenítsék meg. – Az én elképzelésem szerint idegenül mozog a földön, érzékeny, sérülékeny, nehezen alakít ki kapcsolatot az emberekkel, tulajdonképpen mondhatjuk, hogy introvertált személyiség, aki azért akar emberré válni, mert vágyik a szerelemre – jellemzi a karaktert Prohászka Fanni.

Megérteni és átadni

A világot bejáró szerelmest, Csongort Bodoky Márk játssza, aki elárulta, rengeteg munkát adott számára is Vörösmarty szövege. – Nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy ezek a gyönyörű sorok valóban eljussanak a nézőkhöz. Először persze nekünk magunknak kellett megérteni a versekben foglalt mondanivalót, de ez nem elég, át is kell adnunk a közönségnek – mondja.

– Már csak a kihívás miatt is izgalmas számomra ez a szerep, és nagyon szeretem az előadást, mert különleges módon beszél a szerelemről. Újra és újra elolvasva és elmondva, minden egyes mondat értékes gondolatot rejt számomra. Az a keresés, amiről a darab szól, tulajdonképpen a színész számára is keresés, nem csupán Csongor számára. Én is keresek, nemcsak a szövegben, hanem az értelmek, gondolatok, eszmék között: mi az, amivel azonosulni tudok, mi az, ami kihívást jelent, mi az, amit meg szeretnék mutatni magamból és abból a rengeteg dologból, ami ebben a darabban mind benne van. Ezért tartom nagyon különleges műnek a Csongor és Tündét – meséli Bodoky Márk.

- PA -

Színlap

Vörösmarty Mihály:

Csongor és Tünde

drámai költemény

Bemutató előadás: 2017. december 8. – Kamaraszínház

Csongor – Bodoky Márk

Tünde – Prohászka Fanni

Mirigy – Nádasy Erika

Balga – Lajos András

Ilma – Tenki Dalma

Kurrah – Farkas Sándor

Berreh – Kokics Péter

Duzzog – Somhegyi György

Tudós – Keresztes Sándor

Fejedelem – Molnár Anna

Kalmár – Salat Lehel

Ledér – Szirbik Bernadett

Éj – Feczesin Kristóf

Valamint a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának és a „FAGYIZÓ” csoportnak kijelölt tagjai

Díszlettervező: Árvai György

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Dramaturg: Slárku Anett

Zene: Nagy Nándor

Videó, látvány: Hajdufi Péter

Koreográfus: Kocsis Andrea

Ügyelő: Lichtenstein Pál

Súgó: Fekete Zsolt

Rendezőasszisztens: Kriston Szabolcs

Rendező:

Szőcs Artur

Hol van a boldogság?

Csongor szerelmes, elvesztette a határt álom és valóság között. Már nem tiszta, hogy az eszményi nőt keresi Tündében, vagy saját tekintetét a másikban. Az ember folyton döntések előtt áll; a ­­rossz előérzet és a jövőtől való félelem mindannyiunkat megbénítja olykor. Ilyenkor jó elmerülni Vörösmarty fantáziavilágában, ahol a szereplők céljai és nehézségei nem állnak távol a miénktől. A boszorkányok, jósok és varázslatok birodalmában a legmagasabb filozófia sejlik ki és tölti fel az ember lelkét. És felteszi a mindannyiunkban állandóan zakatoló kérdést: hol van a boldogság, melyben az ember kielégülhet? (mnsz.hu)