2017.10.22. 18:45

„Nyitni kell, hogy átadjuk a tudást, amely építészeink fejében van”

Miskolc - Új vezetője van a megyei építész kamarának. A cél, hogy váljon pezsgőbbé a szakmai közélet. Interjú Juhász Nagy-Balázzsal, a B.-A.-Z. Megyei Építész Kamara új elnökével.

Szeptember közepén tartotta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara tisztújító taggyűlését, ahol a tagság új elnököt választott Juhász-Nagy Balázs személyében. A fiatal építész Rudolf Mihályt váltotta, aki 12 éven át vezette a szakmai szervezetet. Az új elnökkel beszélgettünk.

Miért volt szükség a váltásra?

Juhász Nagy-Balázs: Nem gondolom, hogy szükségszerű váltás volt ez. Az elnökség dinamikája függ az elnöktől. Rudolf Mihály 3 cikluson át volt elnök és a tagság úgy érezte, új hangra van szükség. Nekem bizonyos dolgokban eltér a szakmai felfogásom, máshogy közelítek meg kérdéseket. Ez az, ami újat adhat. De ne felejtsük el, hogy az elnök személyén túl az elnökség csak részben újult meg, összetételében hasonló maradt, így a szakmai folytonosság is biztosított. Az alelnök Bodonyi Csaba DLA lett – országos és helyi szakmai közéletünkben megkerülhetetlen szereplő, széles kapcsolati rendszerrel – aki korábban a kamaránk első elnöke, az utóbbi években pedig elnökségi tagja volt. Révai Tamás is a folytonosságot képviseli az elnökségben. Új elnökségi tagjaink Cservenyák Eszter Ilka és Eperjesi Szabolcs. És mindenképpen meg kell említenem szakmai titkárunkat Dr. Barta Juditot is, aki egyetemi tanári feladatai mellett a kamara megalakulása óta segíti, támogatja a munkát.

Keressük a közérdeklődésre számot tartó építészeti témákat." Juhász Nagy-Balázs

Pontosan miben szeretnének változtatni?

Juhász Nagy-Balázs: A korábbi elnökségek elévülhetetlen érdeme, hogy most itt ülhetünk a Kós-házban, ami az építészek háza, otthona lett. Ezt a munkát folytatni kell: szeretnénk élettel megtölteni az épületet, és pezsgőbbé tenni a szakmai közéletet. Az építészetet gyakran a háztervező építészekkel azonosítják, ami nem helyes. Kamaránkhoz tartoznak a várostervezők, a kert- és tájtervezők, a belsőépítészek is. Szeretnénk minden csoportot tematikus rendezvényekkel, programokkal megszólítani. Ez nem újdonság a kamara életében, viszont szeretnénk kibővíteni: a kiállítások mellett szakmai programokat, kerekasztal beszélgetéseket, kirándulásokat szerveznénk az építészet és társszakmái témájában, és szeretnénk kiszámíthatóbbá tenni, fél évekre előre összeállítani a programnaptár gerincét adó rendezvényeket. Úgy gondolom, meg tudjuk találni azt a réteget a saját szakmai közösségünkön kívül is, akiket meg lehet szólítani ezekkel a programokkal, hiszen a közösségi oldalakon is látható, hogy van érdeklődés az építészeti és helytörténeti témák iránt.

Fontos feladatunknak tekintjük, hogy a városon kívül élő építészeket is bekapcsoljuk a vérkeringésbe. Ezért is szervezünk majd kirándulásokat, szakmai beszélgetéseket, konferenciákat Miskolcon kívül is. Ezek során bemutathatók azok a fejlesztések is, amelyek nem Miskolcon, vagy szűkebb környezetében zajlottak le. A Hegyalja kiemelt terület, a világörökség része, de látványos és országosan is elismert fejlesztések zajlottak le Ózdon, ahol a barnamezős területek revitalizációja a központi téma, Kazincbarcikán, amely város a szocreál árnyékából kilépve élhető, fiatalos lakókörnyezetet teremtett, vagy éppen Rudabánya, ahol az új látogatóközpont kelti fel a szakmai sajtó figyelmét.

Illetve van még egy téma, ami hozzám személy szerint nagyon közel áll – és nem csupán azért, mert a két kislányom éppen ebben a korban van – ez pedig a legfiatalabbak környezethez, és azon belül is az épített környezethez való viszonyának fejlesztése. A skandináv országokban ez jól működik, és Magyarországon is egyre több helyen foglalkoznak vele.

Ez mit jelent?

Juhász Nagy-Balázs: Ezt nehéz röviden pár szóban meghatározni, de talán megpróbálom egy példán keresztül szemléltetni. Azzal mindenki tisztában van, hogy a környezetének a minősége hatással van a mindennapi életére, befolyásolja a hangulatát. Azt azonban nehezen tudnák megmondani, hogy mit is jelent az élettér minősége. Ez a minőség nem csupán azt jelenti, hogy tisztán, rendben van tartva a világ, ami körülveszi őket. Az anyagok, amiket használunk, a színek, a hangok, a zajok, az illatok és szagok, a formák mind-mind hatással vannak ránk. Nyugat-Európában és főleg a skandináv országokban komplex környezetszemléletet kapnak a gyerekek már egész korán, óvodás koruktól. Jó lenne elérni, hogy a jövő generációja fogékony legyen a környezetére, meg tudja fogalmazni, milyen környezetben szeretne élni, és lássa, hogy milyen értékes is az ő élettere.

Azt gondolom, hogy igenis, Borsodban is vannak komoly értékek, csak nem látjuk, annyira hétköznapjaink részévé válik, hogy nem veszünk róla tudomást. Ha valaki elhagyja régiónkat, elköltözik, elsőnek persze a munka hiányát jelölik meg okokként, de azt sem ismerjük fel, hogy a környezetünk csodálatos: kevés olyan táji értékkel rendelkező település, terület van mint Miskolc, a Bükk, vagy például Hegyalja. Nem véletlen, hogy ez utóbbit a világörökség részévé tették: az értékeit meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni. Meg kell őrizni a hagyományait és nyitottnak kell lenni a mai dolgok integrálásánál, hogy azok ne konkuráljanak, hanem tovább építsék azt. Munkát vagy más lehetőséget adni a politika feladata, nekünk pedig az a felelősségünk, hogy megteremtsük azt a környezetet, amiben szépen és jól lehet élni. Meg kell találnunk a közérthető módját annak, hogy az a tudás és ismeretanyag, amely megyénk néhány száz építészének a birtokában van, hogyan adható át a közösségeknek. Ebben nagy szerepe lehet a médiának is.

Nem hiszem, hogy a média elzárkózna ettől, inkább az építészek zárkóztak el, az utóbbi időben nehéz őket szóra bírni. Nem, vagy keveset nyilatkoznak például a tervezett beruházásokról. Miért?

Juhász Nagy-Balázs: A projektek bemutatására nem mindig van lehetőség. A tervezés bizonyos fázisaiban ez nem is lenne szerencsés, illetve a tervező nem is teheti meg. Azonban vannak olyan projektek, amelyek esetében a társadalmasítás könnyebben megvalósítható lenne akár közösségi tervezésen keresztül. Ez komoly felkészültséget igényel mind a tervező, mind a beruházó részéről, ugyanakkor új szintre emelheti a kapcsolatot a lakossággal. A végeredményt jobban magáénak érezheti majd mindenki.

Ön az újabb építész-generáció képviselője. Viszlai József (Ybl-díjas építész, Miskolc korábbi főépítésze – a szerk.) azt nyilatkozta korábban lapunknak, hogy vannak nagyon tehetséges, jó kezű, jó gondolkodású fiatalok a megyében, de kérdés, lesznek-e számukra feladatok. És itt is rettenetes az elvándorlás. Egyetért vele?

Juhász Nagy-Balázs: Sokat gondolkodom ezen. Részben egyetértek, de egy kicsit máshogy is látom. Az előttünk álló, nekünk példaként szolgáló generáció: Bodonyi Csaba, Viszlai József, Rudolf Mihály vagy Puskás Péter pályakezdésekor pezsgő szellemi élet jellemezte a szakmát. A Miskolcterv, az Északterv nagyon jó szakmai közösségek voltak. Itt volt a kollektív ház is: idevonzotta a fiatalokat. Rudolf Mihály például Pécs környékéről, Rostás László (Miskolc jelenlegi főépítésze – a szerk.) Szegedről jött, és biztos számtalan hasonló példa van még. Voltak feladatok, volt szakmai közösség, ez az 50-100 fős irodákba összpontosult, ahol együtt dolgozott a statikus, az építész, a várostervező, a környezetrendező, a kertész, a belső építész. Ez darabolódott fel ’89 környékén. A nagyobb irodák vezetői próbálják átmenteni ezt a műhelyszemléletet a saját műtermükbe, a szakmai vonzerő viszont hiányzik – és ez alatt én is a feladatok hiányát értem. Az irodák fenntartásából adódó verseny szépen lassan felőrli azokat a kapcsolatokat, amelyek a fent említett pezsgő közéletet eredményezték. Emellett a megélhetési versenyből adódó alacsony árak – melyek a beruházók számára szerencsések – olyan vállalási kényszerbe hajszolják az irodákat, hogy amellett már nem jut idő a közösségi életre. Szóval ebből szempontból, igen a munka, a feladat számít, de számít az a közösség is ahova érkezünk. A mi kamaránk feladata, hogy megvédje a tagjait a kiszolgáltatottságtól, és hogy tegyen annak érdekében, hogy javuljon a szakmai közélet. Erre jó lehetőséget biztosítana, ha lenne építészképzés Miskolcon, hiszen aki itt tanul, nagyobb eséllyel is marad itt.

Ez már régi téma Miskolcon, korábban szó volt arról, hogy Kassával közösen indulhatna a képzés. Vége ezeknek az álmoknak?

Juhász Nagy-Balázs: Bodonyi Csaba és Rudolf Mihály tettek ennek kapcsán lépéseket, ez széles körű támogatást élvezett, úgy tudom, valamilyen szinten még él az elképzelés. Keresni kell a lehetőséget.

A megyében folyó építkezések egy részét nem helyi tervezők tervezték. Gyakori, hogy a beruházásokat nem megyénkbeli építészek kapják meg.

Hogyan élik ezt meg?

Juhász Nagy-Balázs: Érzékeny kérdésre tapintott, a korábbi elnökségben is folyamatosan napirenden volt ez. Ebben is együtt kell működni az önkormányzatokkal, és úgy látom, lesz nyitottság a változtatásra. Mert van olyan szakembergárda a városban, a megyében, amely meg tudja csinálni ezeket a projekteket, akármelyikről is beszéljünk. Azt gondolom, az lenne a megoldás, ha országos építészeti tervpályázatokat írnának ki azokra a munkákra, amelyek volumene alapján ez kötelező, vagy olyan meghívásos tervpályázatok zajlanának, amelyek a helyi építészközösségből szólítanának meg embereket. Azaz nem pénzügyi pályázatok lennének. De tudjuk azt is, hogy egy ilyen pályázat lebonyolítása minimum 2-3 hónapot vesz igénybe, ebbe a pályázati rendszerbe ezt nagyon nehéz beleilleszteni. Pedig ez mindenkinek érdeke lenne, hiszen a tervek versenyéről beszélnénk, a beruházók is több nézőpontból látnának rá a feladatra. Addig, amíg csupán a tervezői díj dönt, szakmai szempontból támadhatóvá válik a döntés, hiszen nincsen meg a minőségi kontroll. Most, mint mondtam, érzek az önkormányzatok részéről egyfajta nyitottságot, hogy kialakuljon egy párbeszéd. Bízom benne, megtaláljuk a megoldást.

Mennyi időt vesz el öntől az új feladat? Lesz lehetősége mellette tervezni?

Juhász Nagy-Balázs: Ez nyilván sok feladattal jár, de a szakmai munka mellett kell csinálni, ezt így is ildomos, ez mindig is így volt. Az elnökségi tagok is mindig praktizáló építészek, hiszen a problémákat azok látják, akik benne vannak. A munkát pedig már elkezdtük. Itt ez a gyönyörű ház, megpróbáljuk élettel megtölteni. Október 30-án nyílik a Mándoky-kiállítás, novemberre tervezzük a Medgyaszay István munkásságáról szólót, december első hetében pedig a nemrég elhunyt Klein György építészre emlékezünk. Már készülnek a jövő évi programok, keressük a közérdeklődésre számot tartó aktuálépítészeti témákat is, ami többeket megmozgathat. Voltak ilyenek korábban, például a Vasgyárról szóló szakmai beszélgetések, vagy például az Észak-Keleti Átjáró által szervezett Avasi kilátóval kapcsolatos fórumok is mintául szolgálhatnak. Vannak témák, amik érdeklik az embereket, kérdés, mennyire lehet jól megválogatni ezeket. Politikafüggetlenül, a szakmaiságra fektetve a hangsúlyt. Szeretettel várunk mindenkit, akit érdekelnek az építészettel, építészettörténettel, helytörténettel kapcsolatos események.

- Hajdu Mariann -