Helyi közélet

2017.09.11. 11:12

Szekeres Adrien: „...érzem, ahogy elcsendesül a lelkem”

Miskolc - Az éneklés mellett blogot is ír, utazásról, ízekről, élményekről.

Miskolc - Az éneklés mellett blogot is ír, utazásról, ízekről, élményekről.

Zongorára hangolva című műsorával érkezik Miskolcra Szekeres Adrien énekes október 13-án. A művész a Miskolci Evangélikus Templomban ad koncertet. Elegáns, bensőséges hangulatú előadást ígér, ahol a legszebb és legismertebb dalai csendülnek fel. A zongoránál a dalok szerzője, aki egyben férje is, Kiss Gábor ül majd, és az énekes műsor közben kis történeteket mesél majd a dalok születéséről, valamint az azokhoz fűződő emlékeiről. A koncert kapcsán készítettünk interjút Szekeres Adriennel.

- Az, hogy templomban énekel, mennyiben jelent más, mint egy koncertteremben fellépni?

Szekeres Adrien: Egy templomban teljesen más koncertet adni. Minden templomnak csodás és egyben egyedi hangulata van. Amikor belépek érzem, ahogy elcsendesül a lelkem. A Zongorára hangolva című műsorom egyébként is egy nagyon bensőséges hangulatú előadás, a különleges helyszín pedig még inkább felerősíti ezt az érzést. Segít megállni egy pillanatra és kizárni a külvilágot.

- Vallja, amikor fellépésre megy, koncertet ad, aznap már máshogy ébred. Mi ez az érzés, mitől más?

Szekeres Adrien: Sok érzés egyszerre. Kíváncsiság, hogy milyen lesz a közönség, izgatottság, hogy minden jól menjen, és végül, amikor az autóba ülök, a férjem mellé, nyugodtságot és nagyon sok szeretetet érzek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és hogy a közönség még mindig szereti, amit csinálok.

- Többször nyilatkozta, a zene terápia az ön számára. Milyen zenét hallgat, mi az, ami megnyugtatja, kikapcsolja?

Szekeres Adrien: Nálunk a zene az egész napunkat végig kíséri, még a fürdőszobába is zuhanyzás közben. Mindenevők vagyunk, tehát hallgatunk mi rocktól kezdve operáig mindent, de fontos, hogy igényes zene legyen. Természetesen hangulattól függően minden stílus lehet megnyugtató hatású számomra. Szeretek új dalokat, előadókat is felfedezni .

- Mi volt az a pillanat, amikor eldőlt, hogy a zene, az éneklés az útja?

Szekeres Adrien: A zene nagyon korán átvette az irányítást az életemben. Szerintem a művészet olyan, mint Harry Potter varázspálcája: nem te választod a zenét, a zene választ téged. Gyerekkoromban a tanáraim bátorítására indultam el ezen az úton, és mertem nagyokat álmodni. Úgy emlékszem, sohasem volt kérdés, hogy mi lesz belőlem. Már akkor tudtam, hogy ez az utam, amikor először álltam nagyobb közönség előtt. Azt gondolom, hogy egy énekes, képzőművész, zeneszerző nem véletlenül válik azzá, ami. Kezdetben tudat alatt vezérli egy érzés, egy vágy, ami aztán lépésről lépésre utat mutat, és viszi előre.

- Azt nyilatkozta korábban, szülés után tartott a visszatéréstől, mert akkortájt már javában dübörögtek a tehetségkutatók, félévente piacra dobtak néhány új előadót, és tartott attól, hogy talán ilyen körülmények között nem is kell ennek az országnak Szekeres Adrien. Szerencsére kellett. Ön szerint mi az, ami miatt kellett? Mi az, ami miatt a tehetségkutatók felfedezettjeinek nagy része eltűnik egy idő után? És mi az, amivel meg lehet maradni?

Szekeres Adrien: Szerintem mi, a 90-es évek művészei szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mi megéltük azt, amit sajnos a mai fiatalabb művészek nem, ez pedig az élő zene, hangjavító szoftverek nélkül. A közönség minőség iránti vágya alakította ki bennem az igényességet, a vágyat, hogy mindig a lehető legtöbbet hozzam ki magamból, és ne hódoljak be a full-playback csodájának. A tehetségkutató programok jók is lehetnének, csak a gyors konzum, az egy nap alatt sztárrá válás nagyon veszélyesek, és szerintem nagyobb odafigyeléssel kellene vezetni az énekelni, zenélni vágyó fiatalokat. Bennük is ott az erő, akarat és vágy, de segíteni kell őket, és nem csak egy dal erejéig, aztán megvállni tőlük...Szeretem a maximumot adni magamból, a dalokból kihozni a legtöbbet, és őszintén átadni a hallgatóknak azt, aki igazán vagyok. A hitelesség szerintem az egyik legerősebb jellemzője annak, miért is vagyok több mint 20 éve a színpadon.

- Pár hónapja blogot is vezet, miért kezdte el az írást?

Szekeres Adrien: Előtte is sokat írtam, blogoltam magazinoknak. A közösségi hálókon keresztül egyre többen tudtak elérni, látni képeken, videókon keresztül, hogy mit csinálok, mit főzök, hova járok. Az utolsó években szerintem ezért is jött egyre több olyan levél, ahol tanácsot kértek tőlem, recepteket. Úgy döntöttem, hogy ezt egy blogon keresztül osztom meg azokkal is, akiket ez érdekel, de esetleg nem mernek írni nekem. A blogon több témával is foglalkozom: utazás, munka, főzés, kreatív ötletek és a havi kedvenc.

- A blogból megismerhetjük az énekes mellett az édesanyát, háziasszonyt. Kiderül, szívesen fordul meg a konyhában is. Ez a család miatt muszáj, vagy szeret is főzni?

Szekeres Adrien: Szeretek főzni, de az igazi szakács a családban a férjem. Nyáron csak a kinti teraszon főzünk, sütögetünk. Szeretünk piacra járni, felfedezni új ízeket, kipróbálni új recepteket. Legújabb szerelmem a kenyérsütés és szívesen készítek édességeket is. Fontos számomra az is, hogy a gyerekek rendes ebédet kapjanak, és ha nem is elvárt, minden nap megpróbálok nekik ebédet készíteni.

- Hogy telik a nyár? A fellépések mellett mennyi idő jut a családra?

Szekeres Adrien: Nyáron egy kicsivel kevesebb a munka, nem annyira feszített a tempó. Természetesen vannak felejthetetlen koncertek, ilyen volt a keszthelyi nagykoncert és a kecskeméti jazz fesztivál is. Ugyanakkor ez a kedvenc időszakom, mert sokat lehetek a gyerekekkel. Sokáig aludni, nagyokat reggelizni. Minden nap egy újabb kaland. Ezen a nyáron is elutaztunk pár napra Olaszországba és Horvátországba. Továbbá, amikor csak tehettük, leugrottunk a Dunapartra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában