2016.10.09. 16:29
„Az ember tragédiája olyan alkotás, mint egy szépen kinyíló rózsa…”
Miskolc - Keszég László rendező szerint Madách Imre művét „akarni kell megérteni”. Interjú Keszég László rendezővel.
Miskolc - Keszég László rendező szerint Madách Imre művét „akarni kell megérteni”. Interjú Keszég László rendezővel.
Húsz évvel egy korábbi előadás után október 7-én újra Madách Imre örökbecsű művét, Az ember tragédiáját mutatja be a Miskolci Nemzeti Színház. A premier előtt néhány nappal beszélgettünk a küzdésről, a kétkedésről, a fejlődéstörténetről – azaz mindarról, amit a Tragédia is képvisel – Keszég Lászlóval, az előadás rendezőjével.
Ki merem jelenteni, ez nem energiát leszívó mű." Keszég László
Középiskolai tanulmányaim során hosszan taglaltuk magyarórán Az ember tragédiáját. Kissé idegenkedtem tőle. Felnőtt fejjel kedveltem meg Madách művét.
Keszég László: Mint minden magára valamit adó magyar ember, én is ismertem ezt a művet. Fiatalabb koromban kellőképpen előítéletes voltam én is Az ember tragédiájával kapcsolatban: ósdi, érthetetlen, nem mai magyar nyelven megírt valamicsoda. Később, amikor tetemes színházi ismeretre tettem szert elméletben és gyakorlatban egyaránt, rájöttem, hogy ez a kivételes mű az egyetlen igazi, komoly misztériumjáték, amit magyar szerző írt. Benne van a misztériumjátékok valamennyi tradíciója, például az „akárki”, aki mindannyiunk képviselője, aki egyedül bejár minden dimenziót. Ezáltal persze egy fejlődési regény is kialakul egyben: ifjúból egy érett férfi lesz.
A mindenben való kétkedés alaptétele a tragédiának.
Keszég László: Igen, és Ádám megtanulja a kételkedést, mint olyat kezelni. Fontos, hogy általa mi is megértjük – hiszen mindannyian Ádámok vagyunk –, hogy mennyire fontos kételkedni. A kételkedés nem negatív dolog, hanem az élet fontos eleme: az önmagunknak és másoknak feltett kérdésekkel vagyunk képesek továbblépni. Ez a fajta gondolkodásom a műről megvan már pár éve, és tudtam, hogy előbb-utóbb találkoznom kell ezzel a meghódítandó magassággal.
Hiába kerülgetnénk, Madách műve nehéz mű. Lehet könnyíteni a befogadását?
Keszég László: Az ember tragédiáját – mivel Madách Imre ennyire régies magyar nyelven írta – szinte újra le kell fordítani magyarra. Amikor jött a lehetőség itt, a Miskolci Nemzeti Színházban, azonnal kaptam az alkalmon. Nem érezném teljesnek a rendezői tevékenységemet, ha ezt nem próbáltam volna meg. Azért tartom csodálatosnak Madách művét, mert egyenletesen van benne elosztva az általános érvényű tanítás és a regionális érvényű tapasztalat, azaz a középkelet-európai ember minden tudása és tévedése. Pluszban még az is, hogy hogyan viszonyulunk a mindenkori szeretethez, szerelemhez.
Érezni a szavain, hogy tényleg eljutott Az ember tragédiája szeretetéhez, tiszteletéhez. Ez is egy kibontakozás?
Keszég László: Az ember tragédiája olyan, mint egy szépen nyíló rózsa. Az előadást készítő csapat minden tagjának ez az élménye, ahogy érzékeli a rózsa kinyílását, ahogy egyre többet enged megmutatni a szépségéből. Természetesen mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akiket ezek a „miért is vagyunk a világon” jellegű kérdésfeltevések nem érdeklik ilyen formában, és én őket is megértem. Azt látom, hogy vannak olyanok, akiket vagy elsőre beszippant a mű hatása, vagy véglegesen és végletesen elutasítják. A csapatomon azt látom, hogy őket is beszippantotta a mű.
Tehát a néző számára is végig kell munkálkodni a megértés útján?
Keszég László: Bátran ki merem jelenteni, hogy ez nem egy energiát leszívó mű, nagyon sok munka van a megértése körül, de ezt a folyamatot szórakoztatóan is meg lehet élni. Ráadásul nem taszít bizonytalanságba, hanem egyfajta megoldást is ad a mű végén. Madách azt írja, „érzem, hogy élek, mert szenvedek”, de ez a szenvedés szerintem nem olyan, mint ahogyan azt ma értjük, hanem szélesebb értelmezési mezőben helyezkedik el, és a lét fontos alkotóeleme. Azt gondolom, hogy fontos az a felismerés is – amire Lucifer tanítja Ádámot és Évát –, hogy a dolgok megértéséhez lépni kell. „Lucifer” azt jelenti, hogy fényt hozó, szó sincs arról a félreértelmezésről, hogy ő maga a sátán lenne. Lucifer egy angyal, a kétkedést zászlajára tűző angyal. Ha nincs lázadás, nincs élet. És valami ilyenfajta kíváncsiságra számítok én is a közönség részéről, tehát hogy el akar jönni a színházba megnézni Az ember tragédiáját, és tesz is azért, hogy megértse azt.
Sok feldolgozásmódja létezik a műnek. Ön milyen utat választott?
Keszég László: Sokan értelmezik novellák füzéreként a Tragédiát, és sok külön színdarabként adják elő, szüneteket tartva, míg a helyszín és a díszlet változik. A mi változatunk lényege, hogy két türelmetlen, tudásvágyó fiatalt – Ádámot és Évát – Lucifer, a mester végigvezeti egy hosszú úton, amelynek minden állomásán tanulnak valamit. Mi összekötöttük a 15 színt, és egyetlen kristálytiszta sztorivá formáltuk, hiszen Az ember tragédiája egy nagyon pontos logikával működő „fejlődésregény”.
Az ön által kiválasztott szereplők, Simon Zoltán, Prohászka Fanni és Görög László – azaz Ádám, Éva és Lucifer – végigjárták a megértés útját?
Keszég László: Két fiatal színészről van szó, de igaz érettséggel fordultak Ádám és Éva szerepéhez. Simon Zoli valahogy úgy fogalmazott, hogy maga is sokat tanult Madáchtól az emberi viszonyokról, a férfi–nő kapcsolatról vagy mondjuk a hatalomhoz való hozzáállásról. Prohászka Fanni pedig – mint mondta – a középiskolában találkozott a Tragédiával, de nem tudott igazán elmélyülni benne. Most ébredt ő is rá, hogy milyen hihetetlenül gazdag anyag. Görög László idősebb színművész, de a fejlődésfolyamatot ő sem kerülte el. Azt gondolom, ez a fejlődésfolyamat nem marad abba, és előadásról előadásra a közönséggel együtt bontogatjuk majd tovább azt a bizonyos rózsát.
Színlap
Az ember tragédiája
Bemutató előadás: 2016. október 7., 19.00, Nagyszínház
Szereplők: Ádám: Simon Zoltán, Éva: Prohászka Fanni, Lucifer: Görög László
További szereplők: Feczesin Kristóf, Kerekes Valéria, Kincses Károly, Molnár Anna, Molnár Sándor Tamás, Salat Lehel, Rózsa Krisztián, Simonfi Adrienn, Somhegyi György, Szatmári György, Szirbik Bernadett, Varga Andrea
Közreműködik: a Miskolci Nemzeti Színház énekkara
Díszlettervező: Árvai György, jelmeztervező: Szűcs Edit, dramaturg: Ari-Nagy Barbara, zene: Zságer-Varga Ákos, mozgás: Gergye Krisztián, vetítés: Hajdufi Péter, világítástervező: Kramcsák János, ügyelő: Gazdóf Dániel, súgó: Bíró Klára, rendezőasszisztens: Együd Tünde, Radnai Erika
Rendező: Keszég László
Hogy éljem a sajátomat?
Madách Imre a Tragédia megírásakor harmincas évei közepén járt. Ekkor túl volt már néhány szenvedélyes szerelmen és komoly betegségen, apja halálán, megélte a ’48-as forradalmat és az ezt követő megtorlást, volt börtönben, született gyermeke és elvált a feleségétől. A Tragédia, amelynek első változatát a vizsgálati fogságban vetette papírra, „nagy mű”, világszínvonalú filozofikus költemény, rettegett érettségi tétel. De ott van benne a mindenki számára ismerős, közép-európai emberi tapasztalat is, életről és halálról, szerelemről és kiábrándulásról, reményről és reménytelenségről. Ettől dráma, és ettől izgalmas mű bárkinek, aki csak egyszer is feltette magának a kérdést: mire való az élet? És hogyan éljem a sajátomat?