2015.11.08. 13:03
Ma csoda, holnap valóság…
<em>A természetes emberi kíváncsiság, az új megismerése iránti vágyakozás már fiatalon megfogott</em>. <strong>Prof. Dr. Gácsi Zoltán írása</strong>.
A természetes emberi kíváncsiság, az új megismerése iránti vágyakozás már fiatalon megfogott. Prof. Dr. Gácsi Zoltán írása.Már középiskolás koromban szívesen magyaráztam a kicsit nehezebbnek tűnő összefüggéseket a diáktársaimnak. Mindig nagyon érdekelt, milyen módon lehet közérthetően, viszonylag egyszerűen elmagyarázni a bonyolultabb jelenségeket. Egész kutatói pályám szempontjából (különösen visszatekintve) látom annak szerepét, hogy diákként a jó tanulmányi eredményemért kaptam egy könyvet „Ma csoda, holnap valóság” címmel Botond-Bolics György újságíró, mérnök írta. Ebben a műben számos találmány, technikatörténeti újdonság izgalmas és érdekes sorsát mutatta be a Szerző. A természetes emberi kíváncsiság, az új megismerése iránti vágyakozás már fiatalon megfogott és végül egész szakmai pályámon elkísért.
A diákként megszerzett élmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy oktatással és kutatással foglalkozzak egész életemben. Az elmúlt 40 évben – hiszen 1974-től dolgozom az Egyetemen – mindig szívesen foglalkoztam hallgatókkal, motivált a közös gondolkodás, a fiatalos lendület és érdeklődés. Mindig azt vallottam, amit tanítványaimtól kapott könyv lapjain olvastam: „A tanítás nem egy üres vödör feltöltése, hanem a tűz meggyújtása.” Azt gondolom, egy oktató számára a legnagyobb elismerés, ha a tanítványai sikeresek. Az Egyetemen eltöltött évek alatt kilenc tanítványom szerzett doktori fokozatot és újabb három hallgatóm halad a sikeres védés felé… Az is igaz, hogy a tudományos munka során a sikerhez vezető úton számtalan szakmai probléma, emberi nehézség tornyosult, amelyeket csak közösen tudtunk megoldani. A nehézségek közepette mindig bíztam a tanítványaimban, s ha ezt a hitet sikerült nekik is átadnom, akkor túljutottunk az akadályokon.
Egyetemi oktatóként azt tapasztalom, hogy a továbbtanulni szándékozó fiatalok előtt sajnos az ipari karrier nem elég vonzó. Ennek elsődleges oka véleményem szerint az, hogy sem az általános iskolában, sem a középiskolában nem elég izgalmas a természettudományos képzés, kevés a kísérlet, kevés a diákok fantáziáját megmozgató bemutató. Ugyanakkor az is igaz, hogy a fizika, a kémia, a matematika nem könnyű tantárgy, de abban biztos vagyok, hogy a mérnöki hivatás, a mérnöki alkotó munka az egyik legcsodálatosabb a világon. Azt is tapasztaljuk, hogy az egyetemen meglévő középiskolát végzett fiatalok között mindig találunk a szakma iránt érdeklődő, felkészült és tehetséges diákot, akinek a lelkesedése, kíváncsisága minden évben új energiákkal tölt fel bennünket.
A tudományos kutatás területén a fiatalokkal közösen olyan jelenségekkel foglalkozunk, amelyek ma még a csodák világába tartoznak, de reményeink szerint rövidesen megjelennek a mindennapi életben is. Ilyenek a különleges fémötvözetek, amelyekből készült huzalt meghajlítunk különleges alakra, s hőkezeljük, a folyamat végén képes „emlékezni” az eredeti alakjára. Ilyenek a levegőbuborékokat tartalmazó fémhabok, amelyeknek kicsi a sűrűsége, rendkívül könnyűek, ugyanakkor ütközéskor rengeteg energiát képesek elnyelni. Ilyenek az autóiparban használatos különleges forrasztási technológiák.
A tudományos kutatásban elért eredményeimért 2014-ben a magyar tudomány kategóriában, megyei Prima Díj kitüntetést kaptam, amely azért különösen kedves számomra, mert a tanítványaim, munkatársaim javasoltak és szavazatukkal jelentősen hozzájárultak a döntéshez.
Szombaton volt a megyei Prima Díj 2015-ös díjazottjainak ünnepsége, kívánom, hogy a díjazottak további tevékenységét legalább olyan mértékben inspirálja a kitüntetés, mint amilyen lelkesítő hatással volt számomra.
Szerzőnk a Miskolci Egyetem intézetigazgatója
