„Ott is hullanak a bombák?”

Miskolc - Több mint két évtizede muszlim a miskolci nő, akinek gyermekei református iskolába járnak.

„El vagyok keseredve, eddig is megbámultak az utcán, de most úgy néznek rám, mintha terrorista lennék” – panaszkodott Issa Andrea ötgyermekes édesanya. Ő kereste meg lapunkat azzal, hogy írjunk a miskolci muszlimokról, arról, hogy a menekültekkel kapcsolatos felfokozott közvélekedés kihat rájuk is. Andrea kendőt hord ugyan és több mint 20 éve gyakorolja a muszlim vallást, de magyar, Miskolcon született, az elmúlt időszakban mégis egyre többször találja szemben magát az előítéletekkel.

„Azt hittem, ide tartozom…”

„Én magamtól csatlakoztam ehhez a vallási közösséghez, akkor még nem ismertem a jelenlegi férjemet” – kezdte mesélni a történetét. Csonka családban nőtt fel és szeretett volna valahova tartozni.

„Hallottam, hogy az érdeklődőknek, illetve a vegyes házasságok nőtagjainak tartanak vallásoktatást, amire elkezdtem járni. Akkor még keresztény voltam, majd 3–4 év után tértem be. Első férjem magyar volt, két lányom született, de elváltunk. Majd a muszlim közösségből választottam a második férjem, akitől három lányom született. Már 17 éve együtt vagyunk, ő a Kazinczy utcán dolgozik az egyik büfében. Mindenki ismeri, szereti, soha nem volt eddig gondunk azzal, hogy más a vallásunk. De mióta a menekültkérdés napirenden van, azóta megbámulnak minket, a buszon sokszor a hátam mögött, hangosan foglalnak állást – ellenségesen – a migránsokkal kapcsolatban. Méregetnek az emberek, és ugyanezt tapasztalta a férjem is” – sorolta. „A gyermekeim református iskolába járnak, tanulnak hittant, és minden templomban megtartott évzárón, évnyitón részt veszünk” – mondta.

Hozzátette: „Eddig azt hittem, ide tartozom, hiszen magyar vagyok, de már nem néznek annak”.

Nincs hova

Egyik barátjának a történetét is megosztotta, akinek a családja jelenleg is Szíriában van.

„A napokban beszéltek telefonon és a hároméves kislány azt kérdezte, nálatok is szállnak a repülők és hullanak a bombák. Ez mindent elmond arról, mi van ott jelenleg és miért menekülnek” – fogalmazott. „Nagyon sajnálom őket, de nem ide akarnak jönni, nem akarják megszállni az országot, hiába szajkózzák ezt sokan. Ráadásul ha rend lenne a hazájukban, visszamennének. Persze sokaknak nincs hova, hiszen a házaikat már felgyújtották, vagy éppen másokat költöztettek be” – magyarázta.

Amellett, hogy sajnálja a menekülteket, úgy gondolja, nehéz megoldást találni a helyzetükre.

„Szíriában kellene rendet tenni, de ehhez nemzetközi összefogás kell” – vélekedett.

És kikérte magának azt a sokat emlegetett sztereotípiát is, hogy a menekültek mind tanulatlanok lennének.

„A muszlimoknál fontos a tanulás, a lányoknál is minimumkövetelmény a főiskola elvégzése. De a Szeged melletti menekülttáborban történt eset is ellentmond ennek: egy magyar segített cipelni egy menekült férfi hátizsákját, aki bocsánatot kért, hogy nehéz, de elmondta, ő filozófus és a könyveivel együtt menekült el a hazájából…” – mesélte.

ÉM-NSZR