Nézőpont: Az igazságok tengere

Az egész oktatási reformálásról, nem a mostaniról, az egészről, ami húsz éve zajlik folyamatosan, mindig egy régi vicc jut eszembe. Elmegy a csodarabbihoz tanácsot kérni két vitás fél. Előadják, amit akarnak, majd a rabbi így szól az egyikhez: igazad van, fiam. A másik méltatlankodik, de neki is ezt mondja: igazad van. Megjegyzi a bóher, hogy micsoda tanács ez, erre rabbi: neked is igazad van, fiam. Kiss László jegyzete.

Húsz éve hallgatom, olvasom az oktatásügyünkről és követendő utakról a szakértőket, politikusokat, tanárokat és szülőket, és úgy tűnik, mint a viccben, hogy mindenkinek igaza van. Mert ki ne értene azzal egyet, hogy az oktatás az egyetlen út az emberek és az ország felemelésére. De azzal is, hogy nincsenek jól képzett szakmunkásaink, és hogy ez a fogalom ma abszolút mást jelent, mint évtizedekkel ezelőtt. Azzal is nehéz vitatkozni, hogy rengeteg órában zajlik túlzottan elméleti oktatás, és az így szerzett tudás nem sokat ér a munkaerőpiacon. No és azzal aztán végképp egyet kell értenünk, hogy nem normális dolog, ha jobb egyetemeken előbb hiányzó tudásanyagokat kell bepótoltatni a gyerekekkel, mielőtt nekifognának a valódi egyetemi tananyaghoz. De az is igaz abszolút, hogy miközben egyre több helyen nem képesek az iskolák a megfelelő tudásanyaggal felvértezni a tehetségeseket, úgy a hátrányos helyzetűek az írástudás szintjére is alig tudnak felemelkedni. És persze: diploma nyelvtudás nélkül hajítófát sem ér.

Folytathatnám még az igazságok vég nélküli sorolását. Találkozunk is mindegyikkel a médiában attól függően, hogy a nyilatkozóknak éppen melyik fajta igazság támasztja alá az előadnivalóit. A valóság nem mindig stimmel hozzá ugyan, erre jó példa egy régebbi: a bolognai rendszer. Ez ugye az, hogy az egyetemen az első három év gyakorlatiasabb oktatás, ami ad egy már munkaerőpiacon használható diplomát, utána két év master, ami elméletibb. Nos, én a fiam öt évén keresztül azt láttam, hogy az első három évben besalátázták egy részét a régi ötnek, én nem tudtam felfedezni – de a gyerek se – semmilyen elmélet kontra gyakorlat különbséget. Inkább az derült ki: ugyanazon oktatók adták át ugyanazt a tudást, mint régebben, csak kicsit másként csomagolva, porciózva.

Az az oktatási rendszer, amiről a fentebb emlegetett, sokféle igazság mind együtt szól, nem változtatható meg a lényegét illetően – és ez a lényeg nem más, mint az a tudás, ami a fejekbe plántálódik – csak sok évtizedes, szívós és mindig egy irányba tartó munkával. Volt rá több mint húsz évünk. Csak az egységes irány hiányzott. Az igazságok egymás ellen fordítódtak, és nem egymást támogatták. Kíváncsi vagyok, a csodarabbi mit mondana…

- Kiss László -