Nézőpont: Időskori sajátosság

Aki szerint egyébként utcán félni életkorfüggő érzés, az valahol igen nagyon eltévedt a hazai valóságban. Bujdos Attila írása.

A belügyminiszternek egy újságíró felvetette, hogy egyes településeken az idősek félnek kimenni az utcára. „Ez időskori sajátosság”, felelte erre Pintér Sándor, az esetről szóló beszámoló szerint.

A tárcavezető egyébként nem kifejezetten idősgyógyász. Ha hinni lehet a Wikipédiának, a végzettségei sorában ehhez még csak viszonylag közel álló tanulmány sem található. Fenti kijelentését tehát nehéz lenne a felvetésre adott hiteles szakvéleményként kezelni, amivel nem állítom, hogy ne lennének akár pusztán idős koruk miatt otthon szívesebben időző emberek. Biztosan vannak. De, ha jól értem, a riporter sem a gerontológia felől közelített: a kérdését a közbiztonsággal foglalkozó sajtótájékoztatón tette fel, a téma kifejtésére minden szempontból a leginkább megfelelő környezetben, és a leginkább megfelelő személynek.

Legalábbis csalódást keltő tehát, hogy a miniszter válasza nem találkozik a kérdező szándékával. Pintér Sándor javakorabeli, sokat tapasztalt ember, alig hihető, hogy ne értette volna pontosan, mi a téma, mire kíváncsi a tudósító. Alig hihető, hogy ne mérte volna fel: a tudósító érdeklődése nem magántermészetű. Amikor a munkáját végzi, képvisel valakiket, például olyan időseket, akik egyes településeken nem mernek kimenni az utcára. Akiket egyébként a belügyminiszternek is képviselnie kellene, már ha mégsem azért félnek az utcára menni, mert ilyen életszakaszukba jutottak.

Ez a válasz viszont mindenkinek azt üzeni: akik idős korukban félnek az utcára menni, azokkal a belügyminiszternek nincs semmi dolga. Ez, így eléggé érzéketlen. És biztosan nem is helyes, mivel az összes lehetséges közül csak egyetlen okra tekint: az életkorra. És nem számol például azokkal, akik egyszerűen csak azért félnek az utcán, mert nem érzik ott magukat biztonságban. Aki szerint valóban az az igazság, hogy utcán félni életkorfüggő érzés, az valahol igen nagyon eltévedt a hazai valóságban.

Ha már egyébként így szóba került a hazai valóság, érdemes annál a szempontnál is elidőzni, hogy csak az utca tekinthető-e veszélyes terepnek (már ahol veszélyes terepnek tekinthető, ahol annak tekintik). Az idős emberek elsősorban a saját otthonukban válnak bűncselekmények áldozataivá, és erről éppen a rendőrség honlapján számolnak be, sok hasznos tanáccsal szolgálva egyúttal, például, hogy lehetőleg ajtót se nyisson senki, ha nem muszáj. De valahol csak jó kellene, hogy legyen: kint, vagy bent. Vagy merjünk nagyot álmodni? Kint és bent is.

- Bujdos Attila -