Vendégkommentár: Meglepetés

Mindennek ellenére, mindenféle tudományos magyarázat nélkül Krisztus feltámadt a halottak közül! Dr. Bölcskei Gusztáv református püspök írása.Gondolom, kisebb és nagyobb meglepetésekkel tele van az életünk, de ha – játszunk el a gondolattal – lett volna, és miért ne lehetett volna, az örökkévaló Isten hatalmában állt akkor is, valamiféle blogbejegyzés az első húsvét előtt, szerintem ott az angyalok, akik már akkor is tudták olvasni azt, ami azon a kozmikus virtuális hálón megjelenik, olvashatták volna: húsvétkor meglepetés készül. Mert van-e nagyobb, mindenre kiterjedőbb meglepetés annál, ami az első húsvétkor történt? Mindennek ellenére, minden látszat ellenére, mindenféle tudományos magyarázat nélkül Krisztus feltámadt a halottak közül! Ez az örökkévaló Isten csodálatos, utánozhatatlan húsvéti meglepetése valamennyiünk számára, ezért örvendezünk és vigadunk, mert Isten ezt a csodálatos meglepetést szerezte a világ számára.Így érkezhettünk el most ebben az esztendőben is a nagy húsvét vasárnapra. Mert igaza van a mi nagy reformátorunknak, Kálvinnak, aki azt mondja, tulajdonképpen minden vasárnap húsvét vasárnap. Azért tartunk vasárnap istentiszteletet, mert Krisztus feltámadt. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor nem kell harangozni, akkor nem kell templomba jönni, nem kell prédikálni. Minden vasárnap ebből a húsvétból táplálkozik, és erre érkeztünk el most, ebben az esztendőben, a nagy húsvét vasárnapjára. Arra az ünnepre, amelyiken úgy szólít meg bennünket az evangélium üzenete az apostol szavaival: „Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak, mert ember által van a halál, és ember által van a halottak feltámadása is." Kicsit furcsa, amit Pál apostol mond, elképzelem, hogy ha az apostol korában lett volna egyházi anyakönyvezés, ahogy a mai napig szépen regisztráljuk, vezetjük, hogy valaki megszületett, megkereszteltük, házasságát megáldottuk, elhunyt, elment a minden élők útján, és abban van egy ilyen rovat, hogy a halál oka. S lehet, hogy az apostol kicsit megbotránkoztató módon, nemes egyszerűséggel mindegyikhez azt írta volna be: a halál oka az ember. Azzal, hogy azt mondjuk ki, emberek vagyunk, azzal ugyanarra a lélegzetre azt is kimondtuk, hogy halandók vagyunk. Meg fogunk halni. De tudjuk, hogy Ő előtte értünk odament, ahhoz a ponthoz, a nulladikhoz, az utolsó pillanathoz. S amikor mi odaérkezünk, akkor ott Ő fog ránk várni. Nincs félnivalónk, ezt mondja az apostol, ez a húsvét. Figyeljük csak meg, ez történik az első húsvéti emberekkel is, az asszonyokkal, a tanítványokkal. Kábán, kicsit összezavarodottan, de egyszeriben csak azt érzik, hogy itt valami történt, amiről nem tudják, hogy micsoda, nem tudják bebizonyítani, nem tudják demonstrálni, nem tudják kivetíteni, hogy mindenki lássa: íme, így történt a feltámadás. Valahogy úgy vannak, és úgy vagyunk valamennyien, mint az a vakon született ember, akit János evangéliuma szerint Jézus meggyógyít, és aztán utána odamennek az okosok, a tudósok, a farizeusok, és elkezdik magyarázni neki, hogy ez a Jézus azért mégiscsak egy csaló. Erre azt mondja ez a szegény ember: én nem értek abból semmit, amit maguk beszélnek. Én egyet tudok. Vak voltam, és most látok. Ez a húsvéti hit. Nem tudjuk megmagyarázni, de egyet tudunk: félelem, reménytelenség, szomorúság töltött el bennünket, aggodalom, de most már nem félünk. Nincs félnivalónk! Ez az egyetlen, a felülmúlhatatlan húsvéti üzenet, az Isten csodálatos meglepetése, hogy kiűzte és kiűzi belőlünk ezt a félelmet, és azt mondja: nem tartozok tovább a félelem rabságában élni, nem tartoztok tovább senkitől és semmitől félni! Mert a halál oka az ember, de a feltámadás oka az emberré lett Isten! A Krisztusban testet öltött irgalom és szeretet. Ő az, aki körül tud venni bennünket.

Ez a mi hitünk, ez éltet bennünket. S vajon ez látszik rajtunk – most már csak ez a kérdés? Az látszik a keresztyén embereken, hogy nekik nincs félnivalójuk? Mert ha igen, akkor húsvéti emberek vagyunk. És minél több húsvéti ember jár-kel ebben a világban, ebben az országban, annál inkább lesz a Krisztus diadala, az élet uralma mindent maga alá vonó, és tud kinyitni, és enged bennünket kinyílni Isten számára és egymás számára. Akkor nem azt látjuk és nem azt nézzük, vajon a másik, aki nem úgy hisz, aki nem úgy gondolkodik, urambocsá még nem is úgy szavaz, mint én, az hogy akar engem tönkretenni, és hogy tudja aláásni azt, ami van, hanem rá tudok nézni, és azt mondom: nekem nincs félnivalóm tőled, tőletek, a világtól, a jövőtől, az élettől és a haláltól, mert Krisztus feltámadt.

Segítsen bennünket a minden kegyelem Istene, aki az élet csodálatos meglepetését ajándékozta nekünk húsvétkor, hogy elvegye szívünkből a félelmet, az aggodalmat, és úgy járjunk és szóljunk, mint akiknek nincs félnivalójuk. Akkor más lesz a húsvét ragyogása, más lesz a „Feltámadott" gyönyörűséges húsvéti köszönés, nem marad pusztába kiáltott szó, hanem békességünké lesz, és békességet tudunk kiárasztani. Így adjon nekünk az örökkévaló Isten ezen a nagy húsvéton áldott, békés, a félnivalót elfelejteni tudó, Isten hatalmát látni és láttatni tudó ünnepet. Így legyen! Ámen.

- Dr. Bölcskei Gusztáv, református püspök -