2013.12.19. 09:54

Szemközt a pusztulással

Címkék#Woyzeck #Miskolc #Miskolci Nemzeti Színház

Figyelmes, megrendítő, hitelesen szép előadás született tévedésről, beszorítottságról, könyörtelenségről. A szabadság felszámolásáról. Bujdos Attila írása Béres Attila miskolci Woyzeck-rendezéséről.Az áldozat színháza Béres Attila érzékeny Woyzeck-rendezése: a végtelen, áthatolhatatlan magány, a kilátástalan, kényszerek vezérelte sors reménytelen érzése bomlik ki Georg Büchner drámájából. Ebben a feldolgozásban az önmagában is súlyos drámai anyag a rekonstrukció alapja: számít a tett, de önmagában nem megítélhető. A megértés akarása időtlen és együtt érző választ ad rá, hogy mi történt. Hogy mit érdemel az ember. Nem ezt. Figyelmes, megrendítő, hitelesen szép előadás született tévedésről, beszorítottságról, könyörtelenségről. A szabadság felszámolásáról.Woyzeck megöli hűtlen szerelmét, de a bűn nem önmagában való, nem egyetlen tett: a végső bűnben további bűnök öltenek alakot. Woyzeck: bűnös és áldozat. Ennek megértéséhez a puszta tények nem elégségesek. Béres Attila a tények mögötti világra irányítja a figyelmet, ahol Woyzeck a démonaival küzd. A démonai: saját maga. Nincs választása: logika és érzelem vezérli. A hűtlenség miatti csalódása a kiszolgáltatott, minden értelemben alárendelt társadalmi lényé. Woyzeck: borbély, katona, emberkísérlet alanya. Valaki, a hatalmi piramis legaljáról. Léte értelme ebben a viszonyrendszerben a szolgálat, hogy megfosztható önálló akaratától. Az akarat elvétele a hatalom önigazoló, öncélú, eszközökben nem válogató késztetése. Az akaratával teljes ember maga nem számít, azért történik vele mindez, mert éppen ő van jelen: nem véletlen, hogy a hatalmi függésben Woyzeck fölött valók soha nem ejtik ki pontosan a nevét. Név és ember, nem képvisel senkit, semmit. Miközben az ember akarattól való megfosztása értelmetlen cél, tévedés és arrogancia: a hatalom alapja éppen a hatalmat elszenvedők belátáson alapuló elfogadása. És Woyzeck elfogadja a sorsát. Az oka erre a saját vállalása - tudatos, érzelem-magyarázta döntés: Marie-ért teszi. Az az elgondolás, hogy létezik a kiszolgáltatottságot felülíró helyzet, a vállalásnak értelmet adó cél. Valami jó, ami miatt a rossz legfeljebb a szükséges kockázat, de talán végül figyelmen kívül hagyható – a feltételezés, hogy létezik a szabadságnak az a zuga, amely felől nézve az élet a lemondásaival együtt is értelmet nyer. Woyzeck vállalása is tévedés, nem enged időt a számára, megfosztja a lehetőségtől, hogy életben tarthassa a szerelmet. A kapcsolatból kikívánkozó Marie vágya természetes. Szenvedélye vad, éhes és mohó reakció. Miért is ne – az idő nem távlat. Most múlik. Pontosan. Kapaszkodni kell a pillanatba. Woyzeck-kel nem lehet, egy másik férfival lehet. Marie tette megszünteti a Woyzeck-i világképet, a férfi megszünteti a nőt: Woyzeck beteljesíti a saját sorsát, és megmásíthatatlanul kilép belőle. Az akarat végső megnyilvánulása ez. A szabadság a pusztítás szabadságára szűkült.

Béres Attila vízzel teli akváriumban ábrázolja a nő és az ezreddobos testi szerelmét, és ugyanide tér meg a Woyzeck világából örökre száműzött Marie. A hely, ahol a bűn és az áldozat születik. Kezdet és vég.

Az előadás tere is szimbolikus, a senki földje ez. Steril. Rideg fizikai és gondolati táj, szemközt a pusztulással - így határozza meg Woyzeck pozícióját a rendezés. A gondolat kerül szembe a gondolat hiányával: Woyzeck érvényes mondatokat fogalmaz a saját sorsáról, leír és értelmez, legbensőbb érzéseknek enged szabad folyást – Pilinszky János szavaival is -, míg a Woyzeck sorsa fölött hatalommal bírók szavai alkalmatlanok a világ leírására, vagy akár önmaguk elmagyarázására. Nem ezért vannak. A beszéd és a nyers erő az agresszió eszköze, az uralomé, a kétségbe vonásé: létezhet-e a férfi más összefüggésekben, mint a velük valókban. Még csak nem is kérdés a számukra, lehet-e erkölcse a morálról papolókon – rajtuk - kívül másnak, miközben a bűn belátása Marie és Woyzeck erkölcsi ítélete.

Béres Attila jelen idejű Woyzeck-tablóján Harsányi Attila Kapitánya szenvelgő, Dénes Viktor Orvosa hisztérikus – pontosan ábrázolt figurái a gonoszság személyes válaszokat nem igénylő, ijesztően levegőtlen elvárásainak: ne gondolkodj! Tedd meg! Simon Zoltán Ezreddobosa a nyers erő korszerű típusa, férfi, aki a megjelenésével is képes igazolni a slágerek „most élj!" elvárásainak igazságát. Simonfi Adrienn asszony-alakja ebből a háttérből téblábol elő, mint aki érti ezt az igazságot, a léte a bizonyíték rá. Ódor Kristóf istenfélő Andres, az elfogadás áhítatos embere: a rendeltetésre mindig van magyarázat, felesleges rákérdezni a Teremtőre.

A felszín ez, amelyből Woyzeck és Marie tragikus sorsa fakad. A felszín, amely alatt az van, amiről Molnár Sándor Tamás csuklyás bolondja mesél szívszorító mesét: egyedüllét, a világban semmi nem az, aminek látszik. Minden halott.

Görög László Woyzeck-jére rá van írva a sorsa. Nehéz teher, úgy is viseli. Loholva is töprengő férfi. A gondolat képes lelassítani az időt, de képtelen átlépni a magány határait: ember, akinek semmije nincs, csak árnyéka van. Tűr és teljesít: vállalt. Akiért vállalt, hozzá nincsenek szavai, elfogynak, mire hazaér. Meghitt csendben üldögél Marie oldalán. A jelenlétnek kellene éltetnie a kapcsolatot. A gesztus otthonos. A nő ágyában helye sincs, nem fér oda. Részes a végzetében. Tudja, mit tesz: a veszteség a maga tempójában követeli ki a felismerést. A tett nem a pillanat műve.

Simkó Katalin Marie-ja tudja, hogy Woyzeck érte vállal. Elfogadja az áldozatot. Kevés az eszköze, hogy megmaradjon a kapcsolatban. A világ hangos, a korszellem nem a büszkeséget erősíti, a tartás nem elégséges az önmegtartóztatáshoz. Magányos. Miért és mire várna? A bűne felismerése a rettenet, az erkölcs szava az árulásról. A megbocsátásért fohászkodik, ahol nem a megbocsátás számít, és nincs is megbocsátás. Minden oda van.

Georg Büchner: Woyzeck – a Miskolci Nemzeti Színház előadását a Játékszínben Béres Attila rendezte. Az előadás Kiss Csaba fordításának, Pilinszky János verseinek felhasználásával készült.

- Bujdos Attila -