A magyar dráma napja - Bulvárosodik a kortárs

Miskolc - A színházak kasszafüggőek, kevés megrázó dráma születik. Shakespeare óta tudjuk, minden dráma tükör, amelyben egy társadalom, vagy egy korszak megnézheti mélyebb valóját – mondja – Kiss Csaba drámaíró, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója.

– A magyar dráma a mi tükrünk – véli. – Megpillanthatjuk önmagunkat egy francia, egy kanadai, vagy egy ausztrál drámában is, de azok a különleges árnyalatok, a múlt és a szellemi miliő szülte finomságok, amelyek minket jellemeznek, csak a mi drámaírásunkban vannak benne. A színházilag jelentős korokban a drámaírás is virágzott, de amikor a színház „konzervből”, régebbi korok anyagából dolgozik, valami hiányzik a színpadról. A jelen pillanat gesztusai, gondolatai. A kortárs dráma a színház jólétének, erejének mércéje.

És, hogy miként teljesíti feladatát, küldetését a magyar dráma? Kiss Csaba szerint jelenleg pangás, bizonytalanság tapasztalható.

– Három-négy éve nagyon sikeres volt a kortárs magyar dráma. Rengeteg ilyen előadást játszottak a színházak, és a nézők nagyon szerettek őket – folytatja a direktor. – Voltak olyan évadok, amikor – nem túlzás – Shakespeare-rel vetekedett a mai magyar dráma sikere.

Miskolci pályázata előtt a Drámaírói Kerekasztal alapítója és hat évig ügyvezetője volt Kiss Csaba, a kortárs magyar drámákat játszó Debreceni Deszka-fesztivál létrehozásában is meghatározó szerepe volt. Akkor nyolcvan aktív drámaírót számolt össze. Körülbelül harminc szerzőt rendszeresen játszottak a színházak.

– Mára a színházak siker- és kasszafüggése miatt a nevettető- szórakoztató darabok kerültek előtérbe, bulvárosodik a kortárs dráma, kevés igazán alapvető és megrázó mű születik – teszi hozzá.

ÉM-JLI