Ekhós szekéren a csíksomlyói búcsúba

Mezőnyárád – Három barátommal – Hajnal Istvánnal, Vasas Benedekkel, és Besenyei Sándorral – elhatároztuk, hogy ekhós szekéren megyünk az idei csíksomlyói búcsúra.

A mai, nap az útnak indulással telt, reggel 9-kor indultunk Bükkzsércről, délben Mezőnyárádon láttak el bennünket útravalóval, délután pedig Szentistvántól is búcsút vettünk – számolt be szombaton a szekérről a társaság negyedik tagja, Ferenc József bükkzsérci református lelkész, útban az első pihenőhely: Poroszló felé.

A lovas vándorok négy hucul lóval teszik meg a mintegy 700 kilométert, félnaponta páronként váltva. Ketten ülnek a két ló vontatta szekéren délig, addig a másik két lóval ketten a lószállító gépkocsival előremennek a következő pihenőhelyig, majd este váltanak. Fix pihenőhelyek nincsenek, de a lelkész igyekezett több, az útvonalba eső lelkésztársával telefonon egyeztetni, ha rászorulnának a segítségre.

– Voltaképp bárhol megpihenhetünk, ahol a lovakat el tudjuk látni, a lényeg, hogy számukra biztosított legyen az ivóvíz. Mi a szekéren alszunk, s az itthoniak alaposan feltarisznyáltak bennünket.

Kiderül: egyedül épp Ferenc József nem vett még részt a csíksomlyói búcsún korábban.

– Eddig minden Pünkösdkor szolgáltam, ilyen hosszú szabadságra még sosem mentem, így lehet mondani, életem kalandjára indultam.

A lovakról megtudtuk: ötévesek, kettő Szlovákiából, kettőt Lengyelországból vásároltak korábban. Mostanra lettek „bekocsizva”. Edzettek, erősek. Túlhajtani pedig nem fogják őket, a lényeg, hogy 19-ére megérkezzenek.

A felvételek Mezőnyárádon készültek.

- ÉM-SzK -