2010.10.06. 10:20
Jegyzet: Gyásznap
<p><em>A szemtanúk elbeszélése alapján már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a tett helyszínére a gyászolók</em>. <strong>Hegyi Erika jegyzete.</strong></p>
Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak. Akkor még nem lehetett emléktáblákat, emlékműveket állítani a vértanú honvédtisztek emlékére, és közös, hivatalos megemlékezésről sem lehetett szó. Ma már lehet. Október 6-a nemzeti gyásznap ugyan, de talán mégsem a gyászon van a hangsúly. Történelmünk dicsőséges hónapjaira is emlékezünk ilyenkor.
Nem tudom, képesek lennénk-e ma hasonló tettekre, amikor még emlékezni sem tudunk közösen. Az iskolások talán szerencsések .Ők ugyanazon aulában, ugyanazon az ünnepségen vesznek részt. Jó nekik, mert ők még nem tudják, hogy a mécses lángja, a kivégzett tábornokok portréja az iskolán kívül már nem egy térre hívják a magyar embereket. Bár így, választások után talán nem kapnak túl nagy hangsúlyt a külön beszédek. Jó volna ma csak rájuk gondolni, azokra, akikről október 6-a szól: az aradi vértanúkra!
- Hegyi Erika -
