Füstölgés helyett

Jólesett hallani, hogy általános jelenség, amiről mi, nemdohányzók csak magunk között, vagy éppen magunkban szoktunk füstölögni. A szakemberek elmondták, komoly konfliktusforrás a munkahelyeken, hogy kész tényként szokás elfogadni: a dohányzóknak muszáj dohányozni. Csakhogy míg ők óránként megengedhetik maguknak a tízperces szünetet (jó ha...), a nemdohányzók addig is dolgoznak. Munkahelytől függően, esetleg rájuk is. Sőt, a szakemberektől az is hallhattuk, nem egy munkahelyen azzal szembesültek, hogy míg a dohányzóknak kifejezetten komfortos, sőt barátságos dohányzót alakítottak ki, addig a nemdohányzók számára vagy nem is gondoskodtak pihenőhelyről, vagy pedig létezett, de kifejezetten sivár. Az is közös tapasztalat, hogy a dohányzók, lévén a káros szenvedély nem válogat, s a cégpiramis minden szintjéről hódolnak neki, a dohányzók jóval hamarabb értesülnek a cégen belüli információkról, mint a nemdohányosok.

Ezek után nem lehet csodálkozni, ha a cégek számára, amelyek komolyan fontolóra veszik, hogy szakemberek segítségét kérik, előbb csupa olyat javasolnak, ami még pénzbe sem kerül, vagy csak alig. Például: a dohányzást tegyék kellemetlenné, de legalábbis kevésbé kellemessé, mint a füst nélküli pihenést – amit persze szabad legyen beiktatni időnként cigaretta nélkül is. Ha pedig netán áldoznak a cigizők leszoktatására, áldozzanak a stresszmentesítésére is. Legyen idő, hely és alkalom például a közös sportra. Ami ráadásul szintén színtere az informális csatornák kialakulásának.