Ha elmúlnak az ünnepek

Az év végi ünnepek sokak számára az év legszebb időszakát jelentik, hosszan várnak rá, készítik a lelküket az ünnepre, ám amikor véget ér, ürességet éreznek. Az ünnepek elmúltával hajlamosak vagyunk nagyon hamar visszacsöppenni a szürke hétköznapok világába, és hirtelen minden üresnek, lehangolónak és semmitmondónak tűnik. Ezt az érzést szoktuk „tárgynyeréses depressziónak” is nevezni. Ez annyiban hasonlít a „tárgyvesztéses depresszióhoz” – ami valamely szeretett személy vagy tevékenység elvesztése miatt érzett hatalmas lelki fájdalom –, hogy itt is megjelenik a veszteségélmény. Már nincs mire várni, nincs mire készülni, hirtelen értelmetlenné és monotonná válnak a napok, amik eddig varázslatosak voltak, és tele voltak várakozással. Ilyenkor sokaknál megjelenik a kilátástalanság és boldogtalanság érzése minden különösebb ok nélkül – mondta el az Észak-Magyarországnak dr. Máyer Krisztina pszichológus, a Miskolci Egyetem Egészségtudományi Karának docense.
 

A problémák velünk élnek 
 

A karácsony alatt is sokan nyomás alatt érzik magukat. Mintegy fél-egymillió személy kifejezetten rosszul érzi magát karácsony környékén, mert ez az időszak csak arra emlékezteti őket, hogy mennyivel boldogabbak voltak akkor, mikor még a szeretteik körében lehettek. Sokan, akik magányosan élnek, vagy éppen gyászolnak egy társat vagy szülőt, az ünnepek idején még nagyobb tehernek érzik a magány súlyát, a szeretett személy hiányát. A karácsonyi filmekből áradó boldogság érzése, a reklámokban megjelenő szeretet bemutatása vagy a közösségi oldalakon megosztott vidám családi fotók csak még inkább felerősítik bennük a szeretett személy hiányát. Ez a fájdalom, mely a mindennapokban is folyamatosan jelen van, az ünnepek idején még elviselhetetlenebb, még kínzóbb. A magányos embernek ilyenkor gyakran jutnak eszébe korábbi évek szép emlékei, melyek a hiányra emlékeztetik. 

Segítség lehet, ha ezekben a nehéz időkben kapaszkodót keresünk - dr. Máyer Krisztina

Az ünnepek idején nagyon gyakori az élet értelmetlenségének érzése, a teljes kiábrándultság, a célok és ideák elvesztése. Sokszor a családtagok és a barátok, ismerősök is tehetetlennek és eszköztelennek érzik magukat abban, hogy felvidítsák a gyászoló vagy magányos hozzátartozójukat. Sajnos ez a fajta magány nem oldható fel csupán azáltal, ha a személy fizikailag nincs egyedül. Aki „magányos vagy gyászol” az a „magányát és gyászt” is viszi magával, bárhol és bárkikkel tölti az idejét. Egyedül tölteni az ünnepeket szomorú és frusztráló, könnyen adhat lehetőséget a fájdalom csillapítására a túlzott alkoholfogyasztás vagy a tudatmódosító szerek használata. De ezek nem nyújtanak tartós megoldást és nem adnak valódi enyhülést – húzta alá a pszichológus. Segítség lehet, ha ezekben a nehéz időkben kapaszkodót keresünk. Akár olyan személyeket, akikkel megoszthatjuk a fájdalmunkat, akár olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak. Meglepő módon, sokat segíthet a lelkiállapotunkon, jóllétérzésünkön, ha olyan személyeket keresünk fel a segítségünkkel, akik nálunk is rosszabb helyzetben vannak. Ha mi nyújtunk támogatást másoknak, az rajtunk is segít, hasznosnak, fontosnak érezhetjük magunkat, mely hozzájárul ahhoz, hogy ne érezzük értelmetlennek az életünket és feleslegesnek a létezésünket. 

Ha úgy érezzük, hogy nem tudunk változtatni, és tartósan levertnek, lehangoltnak, örömtelennek érezzük magunkat, akkor pedig bátran kérjünk segítséget orvostól, pszichológustól. Nem kell minden helyzettel egyedül megbirkózni, és segítséget kérni sosem szégyen! – emelte ki a szakember. 

Fontos, ha a környezetünkben tudunk magányos emberről, próbáljunk segítséget, társaságot nyújtani, mert a magány nagyon pusztító tud lenni. Gyakran nemcsak a mentális, hanem a testi egészséget is veszélyezteti a magányból fakadó szomorúság. Már az is hatalmas segítség lehet, ha megkérdezzük a környezetünkben élőket, hogy miben tudnánk nekik segíteni, mi az, aminek örülnének, vagy ha időt szánunk arra, hogy meghallgassuk, hogyan érzik magukat – tanácsolja a pszichológus.
 

(A borítóképen: Az ünnepek idején nagyon gyakori az élet értelmetlenségének érzése)