Testhezálló munkát kapott Mayer Péter

A napokban visszatért egykori sikerei színhelyére Mayer Péter, aki évekkel ezelőtt vezetőedzőként irányította a Macik felnőttcsapatát.

Az országos szövetségből tér haza?

Igen. Négy évig dolgoztam az MJSZ-ben. A válogatott saját sportágában minden szakembernek a szíve csücske. Hozzám a 14-15-16 évesek tartoztak. Mentor­edzőként és programvezetőként sok emlékem kötődik az említett korosztályokhoz. Amikor eldőlt, hogy Miskolcon létrejön az akadémia, és megcéloznak, nagy lehetőséget, továbbá szakmai kihívást éreztem magamban. Hosszan gondolkodtam, és igent kellett mondanom. Irgalmatlanul motivál, hogy velem együtt megugorhatjuk azokat a hiányzó lépéseket, amelyeket korábban az előttünk tornyosuló korlátok miatt nem tehettünk meg. Szóval ezzel a vággyal érkeztem vissza.

Ki kereste meg?

Egri István, a sportakadémiát működtető gazdasági társaság ügyvezető igazgatója és Nagy Ádám operatív igazgató.

Tisztában van a feladat súlyával?

Természetesen. Azzal is, hogy nem nyaralni jöttem. Százszázalékosan hiszek ebben a munkában, most szintet tudunk lépni, nagy dolgok születhetnek itt. A múltban megszerzett értékekre építőkockaként számítunk, ugyanakkor bátrak leszünk, és bátor leszek én is, már ami a változtatásokat illeti. Amikor ezek szükségét látjuk, megtesszük, akár személyi ügyekben is.

Gyerekekkel foglalkozik majd. A döntését motiválta-e, hogy középiskolai testnevelő tanári végzettséggel rendelkezik?

A tudásomat és a tapasztalatomat ezen a szinten alapvetően megfelelően aknázza ki ez a pozíció. Jó helyen voltam az elmúlt években, most pedig a tehetséges fiatalok kibontakozásához tudok komplex módon hozzájárulni. Vallom, hogy a kiváló sportoló kiváló ember legyen, és a civil életben minél iskolázottabb, nálam ezek az értékek sokat számítanak. Az akadémiai rendszer szerény megítélésem szerint jó kezekbe került, és jó irányba terelheti a szép reményű fiatalokat.

Most produkálhat, de meg is bukhat?

Az a szakmai célom, hogy az akadémiai képzés magas szintre eljutó embereket gyártson. Végtelen az előrelépési lehetőség, gondolok a felnőtt válogatottságra, a még nívósabb külföldi ligákra. Lépcsőzetesen lehet a határokat átugrani, így nekünk minél több külföldi szintet elérő hokist kell nevelnünk. Helyes irányba helyes lépéseket akarunk tenni, hogy teljesíthessünk. Azonnal és minden nem fog menni, ez maga lenne az álom, de az évek során biztosan megvalósítjuk az elképzeléseinket.

Nem vágyott ismét a felnőttek közé?

Dolgoztam már a nagyokkal, a szakmai múltam ezt akár most is lehetővé tette volna. Az U8-tól kezdve minden szinten voltam edző, így bátran kimondom, hogy most nem a profi az az irány, amiben a saját helyemet látom. Nem az a vágy hajt, hogy Miskolcon megkaparintsam a profi szintet, az akadémiai munka a nekem leginkább testhezálló tevékenység.

Hány évre tervez?

Annak tudatában jöttem haza, hogy az akadémiára négy évre van keretszerződésünk. Ezt az időszakot végig akarom csinálni, azaz nem csupán pillanatokkal számolok. Hétről hétre, hónapról hónapra részese leszek az újnak, az eddigitől eltérő „valami másnak”, így a felelősségem is hosszú távra szól, s élni akarok vele. Elköteleztem magam amellett, hogy amit csinálunk, jól csináljuk. Amennyiben kiváló lesz a képzésünk, akkor egészen biztosan remek eredményeket érünk majd el.

Tudom, hogy mindig örült az aranyérmeknek...

Ezután is örülni fogok, de a történet nem mindig arról szól, hogy kinek és hány bajnoki címe van. A titkos vágyam az, hogy megéljem: egyszer az egyik-másik, a kezünk alatt dolgozó jégkorongozó valamelyik elit ligába kerül, utána pedig vagányan, ugyanakkor meghatódottan nyilatkozik. Mondjuk ezt: „Jó helyen voltam utánpótlás tehetséggondozó éveimben, nélkületek nem jutottam volna erre a szintre, ezért nagyon hálás vagyok nektek: sikeres sportolót és a nehézségeket leküzdeni tudó embert faragtatok belőlem.” Töretlenül hiszek abban, hogy ilyen monológok akár bekövetkezhetnek a kezünk alatt felcseperedő akadémistáink életében.

(A borítóképen: Mayer Péter)