Fontos, hogy az ünnep ne csupán a nyuszi hozta csokiról és a locsolkodásról szóljon

Takaros ház áll a tavaszi verőfényben a Duna menti kisváros csendes kis utcájában. Előtte az út túloldalán még egy kis csermely is folydogál. Még néhány száz méter, és vize egyesül a Dunáéval.

Szép hely, forgalom alig, csak az itt lakók jönnek az utcába. Ideális lakókörnyezet egy négygyermekes nagycsaládnak, amelyhez ellátogattam, hogy megkérdezzem, hogyan ünneplik a húsvétot így „bezárva”, és milyen volt az, amikor még nem a koronavírus árnyékában teltek az ünnepek. A Petrás család kedvesen fogadott, beszélgetőtársam az édesanya, Szabó Csilla volt.

Miskolcról Szentendrére

A család nem tősgyökeres a kisvárosban, Szentendrén. Sőt, messziről, az ország keleti, északkeleti „végeiből” jöttek. A szülők előbb Budapesten tanultak, majd dolgozni is a fővárosban kezdtek: elmentek tanulni, aztán ott is maradtak szerencsét próbálni. Tipikus történet az övék, sokan járnak hasonló cipőben, van, akit még távolabb vet a sors. Ünnepekkor – már amikor lehet utazni és találkozni egymással anélkül, hogy veszélyt jelentenénk a saját idősödő szüleinkre – megindulnak az ország- vagy világjáró túrák, hazafelé. Egy „normális” évben Petrásék is így tennének.

„Mivel nálunk a nagyszülők és az unokatestvérek vidéken élnek – egy részük Miskolcon –, ezért nekünk az ünnepek mindig utazást is jelentenek. Ilyen a húsvét is, amikor végiglátogatjuk a családot a három nap alatt” – mondta az édesanya.

„Családunk vallását gyakorló, keresztény család. A gyerekek református óvodába jártak, a legnagyobb gyermekünk református gimnáziumba jár. Fontos, hogy az ünnep ne csupán a külsőségekről, a nyuszi hozta csokiról és a locsolkodásról szóljon számukra. Ezért már a nagyhét során többször beszélgetünk velük Jézus életéről és áldozatáról, valamint a húsvéti feltámadásról, amit próbálunk minden korosztály számára megfoghatóvá tenni” – folytatta Csilla.

„Tavaly mini Golgotát készítettünk a kertünkben, összekötözött faágak voltak a keresztek, amiket leszúrtunk egymás mellé. Ez később is apropót adott arra, hogy a húsvét csodájáról, a feltámadásról is beszélgessünk. Idén nagypénteken egy barlangsírt készítettünk, előtte egy kővel, amit húsvétvasárnap elveszünk a sír szájától, így láthatóvá válik az üres sír.”

Félig elfedve rejtik el

„A gyerekek persze izgalommal várják a csokikeresést is, amit mindig megszervezünk nekik” – mondta. Amiben nem kételkedtem, látva a négy eleven fiút, a legidősebb Áront, a két középsőt, Gergőt és Bencét, valamint a kis öcsit, Dánielt.

„Alig láthatóan, fűszálakkal félig elfedve rejtjük el az édességet a szabadban, ott, ahol épp a húsvéthétfő talál minket. A négy fiúgyermek közül a legkisebb három-, a legnagyobb tizenegy éves. A kisebbek még fürkészik, hol lehet a nyuszi, aki elrejtette nekik a sok finomságot, a nagyok pedig cinkosan összemosolyognak velünk, ők már csak a csokitojásokat keresik izgatottan” – mesélte.

És hogy milyen lesz a népes család idei húsvétja, arról ezt tudtam meg Petráséktól:

„Idén a szokásokkal ellentétben nem utazunk a nagyszülőkhöz, otthon ünnepelünk. Sajnos templomba sem tudunk most menni, pedig ha nincs járvány, ez is mindig része az ünnepnek. A locsolkodásnál is be kell érjék a gyerekek velem – mondta Csilla –, nem mennek máshová most, pedig egyébként az ismerős kislányokat, osztálytársakat fel szokták keresni, akik még várják a locsolókat, és nem kirándulnak inkább ilyenkor.

Őrzik a hagyományokat

A szívünket és a környezetünket is igyekszünk felöltöztetni, kicsinosítani. Kicsit korábban tavaszi virágokat ültettünk a kertben, tojást festünk, aranyesőt teszünk az asztalra, előkerül néhány húsvéti dísz is. Az étkezésben is igyekszünk megőrizni valamennyit a hagyományokból, sonkát főzünk, kalácsot sütök. Ezek a dolgok idén sem változnak. Együtt vagyunk, igaz, kicsit szűkebb körben. Rokonlátogatás helyett most mi is elmegyünk majd kirándulni, a gyerekek kicsit kipihenik az online oktatás fáradalmait, mi is szusszanunk egyet. Telefonon felhívjuk a nagyszülőket, unokatestvéreket, hogy legalább virtuálisan velük is együtt legyünk. És bízunk abban, hogy ez az utolsó ilyen húsvétunk, és jövőre újra együtt lehet majd a szélesebb család. Áldott húsvétot, áldott feltámadás­ünnepet kívánunk mindenkinek!” – zártuk a közös jókívánsággal a beszélgetést.