Repülési stílusokból állapítják meg a sasok fajtáját

Pénteken kezdődött és vasárnap ér véget az Országos Sasszinkron, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakmai programja. A sas­számlálás célja, hogy feltárja a Kárpát-medencében élő ragadozó madarak állományának változásait. Valamint fényt derít a madarak számának csökkenésére, illetve örvendetes növekedésére védelmi szempontból.

Vonulókat is számolnak

– Az MME a partnereivel 2004-ben indította el a legfontosabb, részben már évtizedek óta ismert sastelelőhelyek egységes módszertannal és egy időben történő, úgy nevezett szinkronfelmérését, tudtuk meg az egyesülettől.

Ehhez az Európai Unió által támogatott Pannon­Eagle LIFE projekt keretében 2018-ban a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak, így már negyedszerre az egész Kárpát-medence területére kiterjesztve történik a felmérés.

A madarak tekintetében elmondható, hogy legnagyobb számban rétisasok telelnek nálunk, mivel a nem vonuló hazai fészkelőkhöz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Második leggyakoribb sasfajunk a parlagi sas. Ritkaság, de minden évben előfordul néhány szirti sas és fekete sas is. A felmérések során a sasok mellett valamennyi nappali ragadozómadár-faj és a túzok egyedeit is számba veszik a szakemberek, olvasható az egyesület közleményében.

Távcsöves megfigyelés

A felmérésben az MME Bükki Helyi Csoportja is részt vesz, megyénk nemzeti parkjainak őrszolgálatával karöltve.

– A 18 éve ismétlődő sas­szinkronok során kirajzolódnak a ragadozó madarak állományával kapcsolatos tendenciák – mondta Somoskői Péter, az MME Bükki Helyi Csoportjának elnökhelyettese. – Egyébként a kezdeményezés a Mezőségből indult, de ma már a tájegységeket körülbelül tizenöt koordinátor fogja össze, amelyek még kisebb területekre oszlanak. Minimum kettesével, de néha nagyobb csapatban indulunk el a kiosztott területen térképpel és távcsövekkel felszerelkezve. Ezeket képzett madarászok vezetik, de esetenként kezdők is csatlakoznak. Ilyenkor a telelő és táplálkozó madarakat figyeljük. Tollazatuk mintázatából, színezetéből, repülési stílusból és viselkedésből állapítjuk meg a fajtájukat. Megyénkben az egerészölyv a leggyakoribb, de jelentős számban élnek parlagi és rétisasok, valamint sólymok és héják. Az időjárás valamelyest befolyásolja a felmérést, mert szép időben nagyobb területet, majdnem egy kilométeres sávot látunk be.

(A borítóképen: A sasszámlálás feltárja az állomány változásait)