Az indiánok gyógyszere: a titokzatosnak tűnő aloé

Az Aloe Vera egy nem mindennapi növény, amely dísznövényként is népszerű, sokoldalú gyógyító hatását viszont csak az utóbbi évtizedben ismerték fel a természetgyógyászok.

A növény a 18. század elején került őshazájából, Közép- és Dél-Amerikából az európai kontinensre. Ott az indiánok módfelett tisztelik, és pozsgás levelének a nedvét ősidők óta kecskebőrrel bélelt gödörben gyűjtötték, a kifolyó, kocsonyás nedvét pedig felfogták és gyantává szárítva gyógyszerként használták.

Az aloé kis igényű, 100–150 centi magasra növő, húsos, lándzsa alakú, szúrós élű leveleket fejlesztő, szerény növény. Szobában, cserépbe ültetve gyorsan növekszik, ha világos, de nem napfényes helyen áll és elegendő, mértékletes öntözésben részesül. Télen se álljon hideg, fűtetlen szobában: legkedvezőbb számára a 16–18 fokos hőmérséklet. A kifejlett növény bőségesen fejleszt sarjakat: ezek leválasztásával szaporítható.

Amit gyógyít

De hát mit is gyógyít az aloé? Méregtelenít, pusztítja a vírusokat, a gombákat és a baktériumokat, csillapítja a fájdalmat, gyorsítja az égési és fagyási sebek gyógyulását, regenerálja a bőrt, mérsékli az ízületi fájdalmakat, enyhíti a rovarcsípés okozta viszketést. Szóval neveljünk a szobában aloét, és örüljünk a tömött fürtű, hosszú életű sárga vagy piros virágzatának.

Az aloé gondozása egyszerű: sok napfényre, melegre és minimális mennyiségű öntözésre van szüksége. A növényt helyezzük egy napos, tartósan meleg, huzattól mentes helyre.

Vigyázzunk, ne öntözzük túl a növényt. Néhány hetente öntözzük meg jól, majd hagyjuk, hogy a földje teljesen kiszáradjon, mielőtt újra megöntözzük. A túlöntözés minden bizonnyal az első számú oka annak, amiért kudarcot vallunk az Aloe Vera tartásával. Használjunk gyors vízelvezetésű (homokos, kavicsos) talajt, amely elősegíti, hogy a növény ne legyen túlságosan nyirkos körülmények között.

Vizsgáljuk meg alaposan a növény szárát és leveleit, hogy látunk-e rajtuk kártevőkre vagy betegségre utaló jeleket.

Végül vizsgáljuk meg a cserepet és a talajt. Ha a gyökerek túlnőttek a vízelvezető nyíláson vagy láthatóvá váltak a talaj felszínén, a növény valószínűleg kinőtte a cserepét. Az ilyen növényt – a kellő körültekintéssel eljárva – szükséges lesz egy nagyobb cserépbe átültetnünk.

Az aloé tartásának egyik előnye, hogy mindig kéznél lesz annak enyhülést hozó hatása. Ha kisebb égési sérülést szenvedünk vagy lehorzsoljuk a bőrünket, egyszerűen törjünk le egy darabot a növény egyik külső leveléből, vágjuk hosszában ketté és kanalazzuk ki a belsejét. Ezt a zselészerű, hűsítő nedvet kenjük a megégett vagy lehorzsolt bőrfelületre.