Nagymama népdalaitól a tehetségkutató döntőjébe

Jazz, népzene és pop fúziója alkotja azt a nem mindennapi hangzást, amit a miskolci zenekar csal elő a hangszereiből és amire felkapja a fejét az ember. Sőt, a könnyű zenei színpadokon viszonylag ismeretlen hangszerrel színesítik muzsikájuk: egy hatalmas xilofonnak kinéző zeneszerszámmal, a vibrafonnal. Tavaly februárban alakultak, aztán épp, hogy megmutathatták volna magukat a nagyvilágnak, jött a koronavírus-járvány. A kényszerű szobafogság viszont remek lehetőséget teremtett az első kislemezük elkészítéséhez. Sitku Norbert basszusgitáros mutatja be az Arrange Service-t az olvasóknak.

– Honnan jött ez a jazzes, népzenei irány?

– Az énekesünk, Levente erdélyi származású, a nagymamája tanított neki népdalokat, amik azóta is meghatározóak az életében. Olyannyira, hogy 2018-ban a 19. Országos Aranypáva Népzenei Minősítőn elnyerte az Aranypáva Nagydíjat.

– Hogyan, mi alapján választjátok ki azokat a dalokat, amiket átdolgoztok? Van, hogy a többiek hoznak be egy-egy ötletet?

– A népdalokat mindenképpen Levihez köthetjük, általában ő választja ki, mely dalokat dolgozzuk át a saját szánk íze szerint. De azt hiszem, a zenekar nevében is kijelenthetem, hogy már mindannyian rajongunk a magyar népzenéért. Ettől függetlenül bárkinek bármilyen jó ötlete van, mindegyiket meghallgatjuk, átbeszéljük, közös a munka. Szuper helyzetben vagyunk amiatt is, hogy a zenekarban Ahmed és Lénárd is egy zseni zeneszerzés terén.

A zenekar tagjai:

Tímár Levente – ének

Dr. Ahmed Bouzid – zongora

Bundzik Lénárd – vibrafon

Sitku Norbert – basszusgitár

Zakar Viktor – dob

– Ha jól láttam, mindannyian komolyzenei előképzettséggel rendelkeztek, így talán nem olyan nehéz a dolgotok.

– Igen, Levin kívül, ő a mi muglink. Viccet félretéve, mindenki komoly zenét tanult, Levi is zenei általános iskolába járt, a zongoránál és a gitárnál is megállja már a helyét.

– Korábban részt vettetek ilyen versenyen?

– Ezzel a felállással korábban nem voltunk még versenyen. Bár nem volt tervben, de nagyon szerettük volna már valahol megmutatni azt, amivel mi a pandémia alatt dolgoztunk. Szerencsére jó fogadtatást is kapott viszont ami számunkra talán még fontosabb: imádtuk, hogy újra színpadon állhattunk együtt.

– Mi a célotok, ars poeticátok?

– Azt hiszem, szeretnénk populárisabb műfajjá tenni azt, amit most csinálunk, de nem úgy, hogy mi megyünk el a mai popzene világa felé. Magammal tudok most csak példálózni, de ha nekem a zenekar létezése előtt valaki azt mondja, hogy népdalokat fogok kísérni gitáron, lehet, hogy kiröhögöm. Nem azért, mert nem szerettem a magyar népdalokat, hanem egyszerűen csak nem éreztem magaménak. Ezt az érzést Levi és a zenekar azonban nagyon rövid időn belül megváltoztatta bennem. Azt hiszem, annak örülnénk a legjobban, ha minél több ilyen visszajelzést kapnánk a jövőben, mint amilyet a mostani tehetségkutatón. Persze vannak terveink, vágyaink, például egy korábbi interjú alkalmával kiderült, hogy a MÜPÁban zenélni ezzel a felállással mindenkinek hatalmas elismerés lenne.

– Hogy néz ki nálatok a zeneszerzés, miből inspirálódtok?

– Rendszerint Levi hoz a próbára egy népdalt, amit Ahmed harmonizál, majd elkezdünk zenélni és mindenki hozzáteszi a saját tudása szerint, amit tud. Emellett Lénárd és Ahmed zeneszerzők, emiatt előfordult már olyan is, hogy kottát kaptunk, amit mindenki megtanult. Mindkettő módszer szuperül működik.

– Van példaképetek, mint zenekar, vagy teljesen a saját utatokat járjátok?

– Persze, azt hiszem mindenkinek kell, hogy legyen példaképe. Aki biztos, hogy mindannyiunkra hatással van zenekari szinten, az Jacob Collier.

– Terveztek egyébként teljesen saját dalokat is, vagy megmaradtok a népdal alapokon nyugvó feldolgozásszerű zenéknél?

– Természetesen szeretnénk saját dalokat, bar a népzenei vonatkozásúakat is valamennyire magunkénak tekintjük. Épp emiatt nem is szeretjük a feldolgozás szót.

– Akkor inkább egyfajta alapként vagy újraértelmezésként tekintetek rá?

– Igen.

– Hol tartotok a kislemezzel, melyik fázisban?

– Nagy vonalakban a dalokat már megírtuk, már csak arra várnak, hogy rögzítsük őket a stúdióban. Izgatottan várjuk a munkát.