Házias és helyi ízek egyenesen a termelőtől Miskolcon

Szavatolják a jó minőséget
Szavatolják a jó minőséget - © . Fotó: Kozma István
Miskolc – Bort, kecskesajtot, szörpöt, lekvárt, ékszereket és biozöldséget is kínáltak a vásáron.

A Borangolás miatt más időpontban és helyszínen rendezték meg a Termelői napot, amelyet általában a hónap harmadik vasárnapján az Erzsébet téren tartanak, de most péntek és szombat délután a Tudomány és Technikai háza előtti tér adott otthont az eseménynek. Feltehetően a be nem járatott helyszín miatt a megszokottnál kevesebb érdeklődőt vonzott a különböző programokkal és koncerttel is színesített találkozó. Az árusok jelentős része nem ismeretlen a miskolciak előtt, hiszen minden hónapban ott kínálják portékáikat a belvárosban a Kossuth szobor környékén, de akadtak olyan termelők is, akik életükben először vettek részt ilyen jellegű eseményen. Hegyaljai borokat, kecskesajtot, különböző kézműves termékeket, lakásdíszeket, ruhák kiegészítőit, bizsukat, házi mézet, lekvárt, befőtteket, tésztát, füstölt kolbászt, sonkát, szalonnát és egyéb húsárukat, gyógynövény készítményeket, szappan és vegyszermentes friss zöldséget, röviden mindent kínáltak a kétnapos vásáron.

termeloi-nap-a-tth-nal07-st_650

Fitnesz menü és zöld dió

Ínycsiklandozó illatok vonzottak a „fitnesz menüt” kínáló standhoz, ahol füstölt karajt, combot, abárolt szalonnát, tepertőt, házi zsírt és persze kolbászt is árult a szegiből érkező Csősz Jánosné, aki szerint a jó házikolbász titka, hogy belekerüljön minden alapanyag a szükséges fűszerekkel együtt, na és persze az, hogy szívét lelkét is beleadja a készítő. Katonásan sorakoztak a kecskesajttal megkent apró kenyérkockákon a zöld diókarikák a Diófaktúra termékeit bemutató Leitner Melinda asztalán. Rumos és narancsos ízesítésű befőttet és lekvárt is találtunk nála, mi az utóbbit kóstoltuk meg és lenyűgözött minket ez a számunkra új, zamatos ízvilág. Aki teheti, kóstolja meg a zöld dióbélből készült finomságokat, ami isteni, csak nem olcsó, hiszen, nagyon időigényes az elkészítése ennek a kézműves terméknek. Dédanyáink idején a zöld dióból számos házias finomság készült, Melinda az egyik 1892-es magyar recept alapján állítja elő ezeket a ma már exkluzívnak számító termékeket.

Olcsó, finom és igazi

Aki a nagyáruházakban vagy különböző rendezvényeken szokott hivatalosan is bio minősítéssel bíró élelmiszert venni, tudja, hogy ezek a termékek gyakran sokkal drágábbak a nagyipari úton előállított kommersz élelmiszereknél. Többek között ezért is említésre méltó, hogy a szikszói önkormányzat cége – mely hamarosan hivatalosan is biotermelővé válik – a vegyszermentesen megtermelt primer árut szolidabb áron kínálta, mint a zöldségesek és a hipermarketek. A közmunka program keretein belül beindított gazdaság kezdi kinőni magát. A talaj előkészítését, az ültetést, kapálást a növények gondozását a betakarítást, a feldolgozást és még az árusítást is szikszói közmunkások végzik és az egyszerű emberek számára is elérhető áron kínálják az abaúji piacon és különböző rendezvényeken a hagymát, retket, borsót, zellert, a levendulából készített illatpárnákat, a zamatos házi szörpöket, lekvárokat.

termeloi_nap_technika_haza_01_650

Friss áru

– A kertészetünkben megtermelt áruval érkeztünk. Friss zöldségeket kínálok, melyek gondozása során semmilyen vegyszert nem használunk. Szívesen népszerűsítem ezeket az igazi terméseket, melyek nem kamionokban, mesterségesen értek meg, hanem az abaúji földeken, egyrészt azért, mert nagyon egészséges ilyesmit fogyasztani, másrészt szeretném, ha tudná a közvélemény, hogy a közmunkások nem csak szemetet szednek, hanem értelmes munkavégzésre is képesek – sorolta Bancsók Melinda, a cég egyik dolgozója, aki kertészként és kofaként is megállja helyét. A cég egyik vezetője szerint ez a jövő, hiszen az emberiség kezd ­visszanyúlni a hagyományokhoz és egyre többen keresik a helyi ízeket.

– Franciaországban a híres Michellin-csillagos éttermek körében is egyre nagyobb divat helyi termelőktől rendelni az alapanyagot és ez a trend már hódít hazánkban is – magyarázta Bárczi Béla.

-Juhári Andrea-