Hazalátogatnak az elhunytak

A Mindenszentek és a halottak napja szorosan követi egymást a naptárban – november elseje és másodika –, és a hozzájuk kötődő hagyományok, hiedelmek is összekapcsolódnak.

Előbbi azon szenteknek az ünnepe, akik „nem fértek be” a naptárba, illetve azon üdvözülteké, akiket nem avattak szentté. A kezdetei a kereszténység korai szakaszára tehetők. A negyedik századi Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János már tud erről az ünnepről, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnapon tartottak.

Nyugaton a hetedik század elején van először nyoma a Mindenszenteknek, amikor 609. május 13-án Szűz Mária, Vértanúk Boldogasszonya és minden vértanúk tiszteletére avatták fel a római Pantheont. Minden szentet november elsején Írországban és Angliában kezdték ünnepelni a nyolcadik században, és ez a megemlékezés nemsokára általánossá vált.

Harangok és gyertyák

Halloween: kelta gyökerek
A Brit-szigetek és a mai Franciaország területén élő kelták fesztivállal ünnepelték az új év beköszöntét, a nap-időszak végét, a hideg és sötétség kezdetét. Úgy tartották, hogy október 31-én Samhain napisten összehívta a halottakat, akik különböző formákban bukkantak fel. November elsején állatbőrökből és -fejekből készült kosztümökbe öltöztek az emberek, és három napos fesztivált tartottak a napisten tiszteletére. Az első században a rómaiak hozták magukkal a november eleji Pomona-napot, a gyümölcsök és kertek istennőjének ünnepét. Később a két hagyomány összekeveredett.

A hagyomány szerint a családtagok már októberben kijárnak a temetőbe, rendbeteszik a sírokat, és az elmúlás virágaival, őszirózsával és krizantémmal díszítik azokat. Mindenszentek estéjén megszólalnak a harangok, a hozzátartozók gyertyákat gyújtanak, és az ősök sírjánál az elhunytak lelki üdvéért imádkoznak. Azokra is kegyelettel gondolunk ekkor, akik távoli helyen nyugszanak.

Számos régi hiedelem kapcsolódik november másodikához, a halottak napjához. A néphit szerint ezen a napon hazalátogatnak az elhunytak, ezért régen sok helyen nekik is terítettek az asztalon. Máshol a temetőbe vitték ki az ételt, a sírokra tettek belőlük, a maradékot pedig a koldusoknak ajándékozták.

Munkatilalom

Úgy tartották, hogy aki virágot szakít a sírról, azt az embert elviszi a halott. Az égő gyertyát sem szabad másik sírra helyezni, mert annak a halottnak a bűne, akinek a sírjáról elvették a mécsest, átszáll a másik lelkére. Egyes vidékeken úgy vélték, a Mindenszentek és a halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, amíg pedig a harang szól, hazamennek körülnézni. Hogy az elhunytak könnyebben eligazodjanak a házban, minden helyiségben lámpát gyújtottak.

Az ünnep hetére munkatilalom vonatkozott. A mosás, a meszelés, a földeken végzett munka bajt hozhatott volna a ház népére, az őrlés és a kukoricamorzsolás azonban szabad volt.

A halottak napját egyébként Szent Odiló clunyi apát vezette be a Cluny anyaház alá tartozó bencésházakban. Rendelete, mely 998-ban született, máig fönnmaradt. Nem sokkal később már más rendek is megülték, a 14. század elejétől pedig Róma is átvette.

Ü. Sz.








hirdet�s