Hat év a börtönben – “Gyuszi vagyok, most még csak egy szám, hamarosan szabad ember”

Gyuszi és társai a decemberi kimaradáson
Gyuszi és társai a decemberi kimaradáson - © Fotó: Hajdú D. András | abcug.hu
Budapest – Decemberben néhány órát már kint tölthetett az utcán, de a java csak ezután jön. Visszatértünk Gyuszihoz, a váci börtön hat évre ítélt fogvatartottjához, aki márciusban szabadul, és kérésünkre naplót vezet az utolsó hetek élményeiről. Felolvasta nekünk az első bejegyzéseket, amelyek a hiányról és a változásról szólnak. Ismerje meg az utat, amelyet végigjárva, Gyuszi rádöbbent saját hibáira, és elhatározta, jobb ember lesz! Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

A Gyuszi szabadulásáról szóló sorozatunk első részét ezen a linken olvashatja.

Még néhány hét, és Gyuszi ismét szabad ember lesz. “Olyan, mint amikor sietsz, hogy le ne késd a buszt. Feszült vagy, egyre csak kapkodsz és idegeskedsz” – jellemezte a férfi a hét és fél éves büntetés utolsó heteit a Váci Fegyház és Börtön szabadidőtermében. Egy kis, kör alakú asztalnál ültünk a részleg szabadidőtermében, mögöttem pingpongasztal és néhány szék, a helyiség mégis annyira tágas volt, hogy visszhangzott egy-egy hangosabb szó után.

Rablásért ítélték el, eredetileg hét és fél évre, jó magaviselete miatt azonban 6 év 1 hónap után szabadulhat. “Annyit mondok, hogy nem egy kis üzlet volt, amit kiraboltunk. Heccből nem csináltam volna ilyet, szükség volt a pénzre” – mondta másfél hónapja, amikor Gyuszi hat év után először eltölthetett néhány órát a városban az átmeneti részleg tagjaként. Akkor szembesült azzal, hogy már csak a kijelölt trafikokban lehet dohányhoz jutni.

“A decemberi kimaradásról feltöltődve jöttem vissza, úgy éreztem, végre elkezdődött valami. Azóta folyamatosan számolom a hátra lévő heteket. Senki sem állhat az utamba, hamarosan tényleg hazamegyek. De azért nem hagyom, hogy elragadjanak az érzelmek, mert tudom, hogy hol vagyok. Mindig tudni kell” – mondta az angyalföldi származású Gyuszi, aki alig várja, hogy visszatérjen Pestre, az “ékszerdobozba”, ahol felnőtt.

Gyuszi és társai a decemberi kimaradáson

Gyuszi és társai a decemberi kimaradáson | Fotó: Hajdú D. András

“Amikor visszajöttünk a kimaradásról, leültünk a zárkában, és nagyokat nevettünk a belsős poénokon, amiket csak mi vettünk észre. Például, amikor az étteremben az egyik társam megszokásból elkezdte összeszedni a tányérokat. Majd megszakadtam a nevetéstől” – mesélte.

Bár Gyuszi nem vállalta arccal a szereplést, kérésünkre januártól naplót vezet a börtönben töltött utolsó heteiről. A kiemelt idézetek mind az ő naplójából valók.

A hiányról

“Nem volt könnyű nekiülni, sok-sok sebet tépett fel bennem. Eddig sosem írtam le, amit gondoltam, legfeljebb levél formájában a szeretteimnek, de az nem ugyanaz. Most sok mindent felidéztem az elmúlt hat évből. Komolyan, gyomoridegem volt” – mesélt Gyuszi a naplókezdésről. “Amikor decemberben visszajöttünk a csoportos kimaradásról, át kellett gondolnom a dolgokat. Nem tudtam csak úgy elkezdeni, szükségem volt valamilyen hatásra. Vártam türelmesen, hogy majd jön valami, és akkor puff. Épp egy Whitney Houston-számot hallgattam, amikor elkapott valami. Leültem, és írni kezdtem:

Egy fogvatartott, kinek az ítélete a végéhez közeledik

Ez lett a címe. Aztán mégsem ment jól, folyton javítgattam, nem haladtam előre. Egy zárkatársam azt mondta: nyugodjál meg, csinálj egy kávét, szívj el egy cigit, és írd, ami jön. Hát így kezdtem el”.

Gyuszi vagyok. Elítélt, fogvatartott, rab, egy szám. Elmondom, milyen az én börtönöm. Úgy kell élni hosszú évekig, hogy minden reggel reményekkel kelj fel, miközben folyton azon vannak, hogy megtörjék a benned lévő vadat. Azért küzdök, hogy a börtön falai és rácsai ne hagyjanak nyomot a lelkemen. Jól ismerem a benti embereket, hiszen itt élek velük én is. A börtön dzsungelének része vagyok, ahol én is próbálok tigris lenni. A tigris, aki egyedül éli túl az éveket, heteket, napokat és perceket. Mert aminek eleje van, annak vége is.

Gyuszi első bejegyzései a hiányról és a változásról szólnak – ez a két dolog határozta meg az elmúlt éveit, és ezek az érzések erősödtek fel benne most is, amikor visszatekintett rájuk. Gyuszi nem sokkal azután írt a hiányról, hogy egy ismerősével beszélt telefonon. “Jó volt hallani a hangját, feltöltődtem tőle. De mégis hiányzik a közelsége, hogy megigyunk egy üdítőt, és kötetlenül beszélgessünk, úgy, hogy közben senki sem figyel kívülről” – mondta.

2

A körletekbe tartanak a fogvatartottak munka után a Váci Fegyház és Börtönben | Fotó: Magócsi Márton

Bezárva az embernek kiéleződnek bizonyos érzései. Itt tanultam meg, mit jelent igazából a hiány. Itt megmutatkozik két ember szeretete, kitartása egymás mellett. És itt lehet csak igazán csalódni, amikor elhagynak, mert nem bírják a távolságot. El kell viselned az élet pofonjait, például, ha úgy hal meg egy szeretted, hogy nem tudsz tőle elbúcsúzni. Vagy ha a gyermeked megkérdezi, mikor mész már haza, és neked nyugodtnak kell maradnod. Próbáld meg elviselni a hiányát mindazoknak, akiket az életednél is jobban szeretsz. És akkor rájössz, hogy nemcsak te vagy bezárva, hanem az egész életed.

Gyuszit a kilencéves lánya várja odakint, és bár az édesanyjával már nincsenek együtt, a lány szerinte nagyon apás. “Ő itt a fő motor, érte érdemes élnem. Neki kell megváltanom a világot” – mondta. “Mindennap telefonálunk, és mindennap bemondja, hány nap van még hátra. Együtt számoljuk”.

“Gyuszi még karácsony előtt lehetőséget kapott arra, hogy odakint tartsa meg a beszélőjét, így kapott kapott két szabad órát, amit az egyik testvérével töltött el. “Bejött értem, és nagyon furcsán viselkedett, zavart volt, amiért ennyi idő után ismét kettesben lehetünk. Kérdeztem is magamban, mi lehet vele. Aztán kimentünk, becsukódott a vasajtó, és a nyakamba ugrott”. Nem volt sok idejük, ezért egy közeli étterembe ültek be. “Csak lestem, hogy nincsenek körülöttünk őrök, és senki sem figyeli, amit beszélünk. Amikor beültünk az autóba, és elhagytuk a börtön utcáját, az varázslatos volt. Mintha hirtelen visszafújtak volna a múltba, a szabadságba”.

Néhány nappal később Gyuszi megünnepelte az utolsó karácsonyt a börtönben. “A szintünkön mindenkinek ez volt az utolsó, vagy az utolsó előtti karácsonya idebent. Megadtuk a módját, főztünk, süteményt csináltunk, együtt ettünk a zárkában. Ez volt a legjobb karácsonyom eddig, máshogy ültünk le mint korábban. Láttam, hogy halványabb a szomorúság a tekintetükben. Sokukat megszerettem az évek alatt”.

A változásról

Gyuszi már a decemberi kimaradáson is beszélt arról a pillanatról, amikor eldöntötte, hogy az életéből elvett időt csak magára fordítja, ezért kezdett olvasni és edzeni is. “Türelmessé kellett válnom, de a türelemhez be kell érni. Ha sikerül, szerintem az a férfi legnagyobb erénye. Négy-négy és fél év kellett, hogy rájöjjek erre” – mondta akkor. Most, a szabadulás előtt néhány héttel különösen sokat gondolkozik a múlton.

Amikor sokat ül az ember, főleg egyedül, nincs más dolga, csak gondolkodni. Vannak esték amikor rendesen beléd mar a múlt. Amikor szép volt az életed, és minden a helyén volt, főleg te.

– írja harmadik bejegyzésében, amely a változásról szól. “Mielőtt bekerültem, volt az életemben egy nagy szerelem. Minden férfi arról álmodik, hogy azzal a nővel élhessen, akit igazán szeret. Szabadon, önfeledten, szerelmesen. Így voltam vele én is” – mesélte Gyuszi.

“Az első kapcsolatában mindenki gyerekes, aztán elkezd beérni, majd rájön, hogy mégsem ért még be” – mosolygott. “Én végigmentem ezeken a szakaszokon, és fiatalon megéltem, milyen a nagy szerelem. A lányom anyjával is szerelmesek voltunk, de az más volt, nem volt ennyire bensőséges” – mondta. Gyuszi egyik legkedvesebb emléke is ehhez a kapcsolathoz kötődik. “Nyári este volt, tíz körül, már besötétedett. Mindketten pizsamában voltunk, és egyszer csak megkívántam a hamburgert. Fogtuk magunkat, kocsiba ültünk, és úgy, ahogy éppen voltunk otthon, elindultunk. Elmentünk a város szélére, abba a hamburgerezőbe, ahol enni akartam. Késő estig kocsikáztunk a városban”.

Amikor Gyuszit elítélték, választás elé került. “Döntenem kellett, hogy rabságba húzok-e magammal valakit, akit szeretek. Szerintem akkor szeretsz igazán, amikor önzetlen vagy, és el tudod engedni a másikat” – mondta. Azóta egyszer sem beszéltek. “Attól csak rosszabb lenne, visszatartanám magamat és őt is. Keresni nem fogom, de mivel kicsi ez a város, biztosan összefutunk majd. Nem szabad, hogy ez befolyásoljon, ami elmúlt, az elmúlt, és nem szabad visszajönnie, mert nem lenne ugyanolyan”.

3

Fogvatartottak a Váci Fegyház és Börtönben | Fotó: Magócsi Márton

Aztán múlnak a hetek, a hónapok, és gondolkodsz, hogy hol hibáztál az életben. Elmúlik a gyereked születésnapja, múlnak a karácsonyok, és egy reggel úgy ébredsz, hogy elismered a hibáidat. Aztán azon veszed észre magad, hogy megkönnyebbültél. Szép lassan teljesen kiismered magad. Erősebb leszel, és egy idő után úgy érzed, új embert teremtettél.

– írja Gyuszi, aki szerint főleg a naivitását kellett levetkőznie. “Régebben vakmerő voltam, könnyen bajba kerültem. Sokfelé ismerték is a nevem” mesélte Gyuszi, aki fiatalon bokszolni kezdett, versenyekre is járt, aztán tizenéves korában bekerült a pesti éjszakába, először bulizó fiatalként, aztán hol kidobóként, hol csaposként. “Mindenféle rétegből származó emberrel kapcsolatba kerültem, és megbíztam bennük. Nem mindig tudtam elválasztani egymástól a felszínes kapcsolatokat, a haverokat és a barátokat. Csak idebent tanultam meg válogatni. Meggondoltabb lettem és távolságtartóbb, mert elfordultak tőlem olyanok, akikről azt hittem, fontos vagyok a számukra” – mondta.

Próbáltam hasznosan tölteni az időt, nemcsak a testem, hanem az elmém erősítésével is. Könyveken keresztül utaztam a falakon túl, ezzel is próbáltam jobb és több lenni, mint ami régen voltam. Megesküdtem magamnak, hogy olyan már többé nem leszek. Felismerve a múltban elkövetett hibáimat, már tudom, hogyan leszek jobb ember és igazi férfi. Megtanultam egy férfi nagy erényeit: határozottság, maximális odafigyelés arra amit csinál, nyugalom, türelem, büszkeség, kitartás, és ahányszor kell, annyiszor felállni és újrakezdeni

– folytatta Gyuszi a bejegyzést. A regények átvezették a versek világába is, többször fellépett a börtön irodalmi színpadán, és részt vett a Misztrál együttes zenés-verses produkciójában is, amit a fogvatartottak részvételével állítottak össze. “Kint is szeretnék felolvasóestekre járni” – mondta. És hogy mit jelent jobb emberré válni? “Nemcsak azt, hogy nem követek el bűncselekményt. A jó ember értékeli azt, amije van, és képes rácsodálkozni az őt körülvevő világra. Megfogadtam, hogy jobban fogom értékelni azt az időt, amit a szeretteimmel tölthetek. Most leszek 33 éves, és csakis én döntöm el, mit kezdek az életemmel”.

Gyuszi márciusban a keresztanyjához költözik egy időre Kőbánya-Kispestre. “Már hetven éves, és nagyon vár haza, ezért egy hónapig nála leszek, hogy megmelengessem a szívét, és erőt adjunk egymásnak. Aztán szeretnék egyedül élni, beköltözni egy lakásba, szerencsére a család tud segíteni ebben. Nem akarok senkinek a nyakán lógni, pedig a nővérem már most győzköd, hogy lakjak náluk. Jól esik, hogy akkor megyek hozzájuk, amikor akarok, de csak felborítanám az életüket, és nekem is alkalmazkodnom kellene” – mondta. Márpedig ha valamire, akkor Gyuszi most leginkább önállóságra és szabadságra vágyik. “Boldog vagyok, hogy vannak emberek, akik nem mondtak le rólam, annak ellenére, hogy mivé váltam. De hát, mivé váltam? Bekerültem a börtönbe. Nem olyan nagy szám ez, kapcsold be a tévét, másról sincs szó benne. Ez is én vagyok. Ez is Gyuszi”.

Gyuszi szabadulásának történetét hamarosan folytatjuk az Abcúgon. Az első részt ezen a linken olvashatja.

Szurovecz Illés | abcug.hu








hirdetés