Halott és halálra ítélt miskolci aluljárók

Halott és halálra ítélt miskolci aluljárók

Miskolc – Halott és/vagy halálra
ítélt miskolci aluljárók: van
belőlük egy pár. Melyek is ezek?  


Az első számú az avasi
aluljáró
lehetne, amelyet a
közelmúltban végképp
halálrítéltek az új,
lámpás csomópont
átadásával. Bár
korábban sem használták, ez is
indokolta a zebra kialakítását.
Annak azonban, hogy az emberek nem mentek le oda,
megvolt az oka. Többek között:
féltek vagy – főleg idősebbek
esetében – nem szívesen
lépcsőztek. Most már van zebra, de
mi lesz az aluljáró sorsa?


Ottjártunkkor egy idősebb férfi
két hatalmas bevásárló
szatyorral ballagott az aluljáró
felé, a lépcsőnél azonban
meggondolta magát, s inkább a
zebrát választotta. Nem
csodálkoztunk rajta, hiszen, ha már
végre megvan, akkor használják is.
Mi azért lemerészkedtünk az
aluljáróba, amelynek már
a bejáratánál tábla
hirdeti: kamerával megfigyelt terület. Nem
véletlen a figyelmeztetés, hiszen az
avasiak többsége arra
panaszkodott, azért nem használta
korábban sem az aluljárót, mert
félt lemenni, inkább a
veszélyesebb, útonátkelést
választották.

Nézze
meg képeinket: Halott és halálra ítélt miskolci aluljárók


 

Inkább szabálytalanul

Nagy Magdolnával még a
felszínen találkoztunk, ott mondta el,
hogy időszerű volt a lámpás
kereszteződés kialakítása.
Így fogalmazott: „Szégyelhetik
magukat, hogy eddig nem csinálták meg,
pedig sok volt a baleset.” Elmondta azt is, hogy
mocskos, büdös az
aluljáró és nem
utolsósorban nem biztonságos.

Volt, aki azt mondta, csak akkor ment le, ha az 5
éves kislányával volt, ővele
ugyanis nem szívesen kelt át a tilosban.
De ha egyedül közlekedett, akkor
inkább fent szabálytalankodott.
Télen ugyanis csúsztak a
lépcsők és piszkos volt. Bevallotta:
este felé már félt is
lemenni.

Ennyi rossz vélemény után mi is
csak félve merészkedtünk le azavasi
aluljáróba
. Már a
lefelé út veszélyesnek bizonyult,
fotós kollégám nem egyszer
megbotlott vagy a lépcső mozdult meg
alatta. Leérve azonban meglepő
tisztaság, rend fogadott minket és
zöld falak. Ez a szín nyugtató,
talán nem véletlen, hogy ilyenre
festették. A tisztaságra egyik
magyarázatnak azt találtuk, hogy itt van
a Miskolci Városgazda Kht.
köztisztasági részlegének
irodája. Ott találtunk is két
embert, de arra hivatkoztak, ők nem
nyilatkozhatnak.


Az aluljáró egyébként
kongott az ürességtől, ezért mi
is meglepődtünk, amikor megláttunk egy
embert lefelé jönni a lépcsőn.
Ő is csodálkozva nézett ránk,
mikor megkérdeztük: miért itt megy
át, az út alatt, miért nem
felette. „Nem vettem észre, hogy
már van lámpás zebra,
ritkán járok erre, így
megszokásból közlekedem. De
örülök, hogy megtudtam” –
válaszolta Molnár
Attiláné
.

Az ajtó zárva


Az avasi aluljárót az Avasi
Kulturális és Sportegyesület kapta
meg hasznosításra. Erről a
júniusi testületi ülés
döntött. Kedden még nem láttuk
nyomát annak, hogy ott bármi is
történne, viszont az egyesületet egy
ajtó fölötti felirat hirdette az
aluljáróban. Az ajtó azonban
egyelőre zárva.

Hiperprimitivizmust
ígérnek


Szétnéztünk más miskolci
aluljáróban
is, elsősorban
olyanokban, amelyekről tudtuk, kevesen
használják. Egyik ilyen a
Vörösmarty utcán
található. Ottjártunkkor volt
ugyan, aki lemerészkedett, de többen a
forgalmas négysávoson keltek át,
persze szabálytalanul. Nem csoda, hiszen az
aluljáróban olyan látvány
fogadott minket, hogy mi is megbántuk, hogy
lementünk. Sötét, kosz,
összefirkált falak, kidobott fotel,
és ürülék. Úgy
tűnt, mára egy funkciója maradt csak
az aluljárónak: falain hirdesse
Indián és Cicc szeretik egymást.
Megjegyzem, választhattak volna romantikusabb
helyszínt is falfirkájuknak. Már
csak azért is, mert a
járókelők szerint ezt az
aluljárót WC-nek használják
az emberek.


Ezt Kohár Endre is
megerősítette, aki ma már a
fájós lába miatt nem megy le a
lépcsőn, de régen sem
használta az aluljárót, mert
büdös volt.

Azt tudják, miért épült az
aluljáró? – kiáltotta
utánunk Kohár Endre,
mikor elindultunk lefelé. Nem tudtam. „Az
országos csemege vezérigazgatója
feltételként szabta, akkor lesz itt bolt,
ha megépül az aluljáró. A
városi tanács rábólintott.
De soha nem használta senki. Kezdetben
üzletek is voltak itt, de nem volt forgalom”
– sorolta.


Utunk utolsó állomása a Fazekas
utcai aluljáró volt. Itt rögtön
egy felirat, csak, hogy kétségünk se
legyen, mi vár ránk lent:
hiperprimitivizmus. Ezek után nem
csalódunk, de meg sem lepődünk. A
kép: kosz, összefirkált falak,
és sehol egy lélek. Miközben a
forgalmas út szélén csoportokban
várakoznak átkelésre az emberek.


Önnek mi a
véleménye? Szóljon hozzá
ITT!









hirdet�s