Halloween

Szívvel-lélekkel ünnepelte a fél ország. Sokan tán azt sem tudták, minek kell örülni, de hát csak jó lehet, ha külföldi.

Úgymint a rágógumi, a farmer és a világhíres, ám annál mérgezőbb fekete üdítő. Mindegy mi, csak ne magyar legyen. Mert azt szégyelleni kell. Szóval ismét lázban égett boldog-boldogtalan. Kedvenc mosolygós nagyáruházamban külön címkét kapott az esemény jelképzöldsége: Halloween-tök lett a neve.

   A Húsvétot meg nem szeretjük. Mert büdös lesz a hajunk. Mert berúgnak a férfiak. Különben is tiszta macera az egész. Különben is olyan ósdi, divatjamúlt. Nem úgy, mint a Halloween: a keltáktól Amerikáig hódítja a világot. Ez az igazi buli! Át is kell vennünk üstöllést, nehogy lemaradjunk a fejlett és modern nyugat mögött.

   Honfoglalás előtti leányaink még tavaszünnepet ültek. Hosszú virágfüzérrel övezték derekukat, úgy daloltak, biztos nagyon szépek lehettek, kár, hogy már kiment az emlékezetből. Vadászó őseink kimagasló ünnepe volt a kerecsensólyom szabadon eresztése. A decemberi napfordulón történt, mára sok helyen a karácsonyi hajsza és ajándékozási szükség, idegeket próbáló fáradság maradt belőle. A Márk napi búzaszentelés sem ismerős már, pedig a rómaiak is tisztelték. És a farsang, pünkösd, nemzeti ünnepek? Maximum a hosszabb hétvége jelent valamit a nagy többségnek. Lehet bulizni. Ma már minden buli. Nincs estély, klubdélután, bál, zsúr, összejövetel, találkozó. Csak buli van. Fülsiketítő zajban atomjaira hullott rángatózó tömeg. Ünnepek tartalmak, kapcsolatok nélkül. Mint a tök belülről.

Azért kíváncsi vagyok, busójáráskor fogunk-e bulizni?
– Tamáska-Varga Ákos –