Hálásak a simogatásért, a jó szóért – Kutyák: gazdára várva és szeretetre éhezve Miskolcon

Hálásak a simogatásért, a jó szóért – Kutyák: gazdára várva és szeretetre éhezve Miskolcon
© Fotó: Vajda János
Miskolc – A rossz idő ellenére is sokan mentek el kutyát sétáltatni a nyílt napon.

A közelmúltban semmiképpen sem volt ideális az időjárás a kutyasétáltatáshoz. Esővel vegyes hó, kellemetlen hideg, jeges és latyakos szakaszok vegyesen. Mindez persze nem tántorította el az állatbarátokat, hogy részt vegyenek a Miskolci Állategészségügyi Telep immár 73. nyílt napján.

Látogatói szeretet

Mivel ez a nyílt nap az idei első volt, arra is alkalmat nyújtott, hogy együtt ünnepeljék az új esztendőt a gazdátlan kutyákkal. Egy állatnak, embernek lélekemelő, simogatásokkal egybekötött séta tökéletes alkalom volt egyben arra is, hogy a potenciális gazdik megismerjék a kutyákat, és elhatározás szülessen arról, hogy örökbe is fogadjanak egy-egy védencet. De ha az utóbbi dolog nem is valósul meg, a látogatói szeretettől az állatok nagyon sokat fejlődnek, mert – mint az egyik sétáltató megfogalmazta: „számukra a legnagyobb ajándék a simogatás és a séta…”

Fotó: Vajda János Fotó: Vajda János ©

Szóval az időjárási körülmények nem voltak a legjobbak, de ennek ellenére sok kétlábú találkozott sok négylábúval…

Sokan gazdára találnak

Közben azt is megtudhattuk, hogy tavaly a Miskolci Állat­egészségügyi Telepről 655 állat talált gazdára a lakosság és állatbarátok önzetlen segítségével. Jelenleg is 58 kutyus keresi hűséges, felelősségteljes gazdiját.

Fotó: Vajda János Fotó: Vajda János ©

A nyílt napok egyébként hozzájárultak a jó kapcsolat erősítéséhez a látogatókkal, és – talán tényleg ezen alkalmaknak köszönhetően – egyre bővül azok száma, akik adományokkal segítenek a telepen élő állatoknak. Az adományozóknak hála tele van a meleget biztosító rongyos raktár és a takarmányraktár is, így a gondozott állatok bendője sem marad üresen a téli hidegben.

– ÉM-SZB –


Kedves szavak, sok-sok simogatás és nagy séták – elsősorban erre vágynak azok a kutyusok, amelyek valamelyik állatmenhelyen lelnek menedékre. Néhányat „szimplán csak” sorsára hagytak egykori gazdái, kidobták az autóból egy út mentén, vagy valamelyik erdő szélén, aztán elhajtottak, vissza sem nézve. Így nem látták az értetlenséget és a tanácstalanságot a hű eb arcán és szemében. Amit a mérhetetlen csalódottság váltott fel, amikor rájöttek, ott maradtak, egyedül. Ma együtt reménykednek, hogy egyszer jön valaki, aki hazaviszi őket és szerető társuk lesz.