Halálgyár

Halálgyár
Már az eredeti neve sem túl bizalomkeltő a kór házának, de mégis megütötte a fülemet pár hete, hogy olvasónk hosszan sorolt panaszát az egészségügyben tapasztalt, tarthatatlan és elkeserítő helyzetről azzal zárta: „Tudja, hogy hívják ezeket? Halálgyár.” Pap Gyula jegyzete.

Debreceni, az egészségügyben dolgozó, viszonyaival tisztában lévő ismerősöm úgy fogalmaz: az az érzése az embernek, hogy az időseket már meg sem akarják gyógyítani, csak koloncnak érzik őket a társadalom nyakán. Tudom, kicsit elképzelhetetlen, de ha lehet hinni híreknek, léteznek olyan kormánypárti képviselők, akik a napokban szintén súlyos szavakkal illették, nem átallották – micsoda egybeesés – „halálgyárnak” titulálni az eredetileg a polgárok egészségét helyreállítani hivatott műintézményt.

Az oktatásszervezésben kialakult csődhelyzet mellett érthető, hogy „nem ízlik” az egészségügy rendbetételét jelentő még nagyobb falat, mely kevés önfényező propagandalehetőséget rejteget. Mindeközben hiba lenne megfeledkezni azokról az ápolókról, az orvosokról, akik a sanyarú körülmények ellenére megpróbálják teljesíteni hivatásukat, a gyógyítást. A társadalom – a leendő betegek – tisztelete őket megilleti.

– Pap Gyula –








hirdetés