Búcsúzni jött az ittas ezredes

Debrecen - Szentgyörgyi János újságíró találkozása az asztronautával és a repülőbalesetért felelős szovjet parancsnokkal. Ki tudja, eszébe jutott-e volna valaha is Szentgyörgyi Jánosnak az eset, amiről 29 évvel ezelőtt titoktartási kötelezettséget kellett tennie. A napokban azonban megkereste őt a mátészalkai unokatestvére – Décse Béla amatőr repüléstörténész és pilóta – és arra hívta fel a figyelmét, hogy megjelent egy fotón Farkas Bertalan asztronauta és szovjet katonai repülős parancsnokok társaságában.

Egykori kollégánk - aki ma a Kenézy Kórház sajtószóvivője – a történtek idején, 1984-ben a Napló sportújságírója volt. Megszerezte tehát és elhozta az Aranysas című katonai repülési újság februári számát a szerkesztőségbe. Az itt látható fotóval együtt pedig – most először – nyilvánosságot kap a hozzá tartozó történet is.

Kivételes vendég

– Annak idején, 1984-ben, Elkán Károly ezredes volt a debreceni sportegyesület, a DMVSC elnöke, és a Napló sportújságírójaként ebben a minőségében kerestem fel a helyőrségi irodában – kezdte a már-már elfeledett emlék idézését az akkor 34 éves debreceni újságíró. – Azért ott, mert Elkán ezredes volt a Magyar Néphadsereg 8536-os alakulatának, illetve a Debreceni Helyőrségnek a parancsnoka. Alig kezdtünk el beszélgetni, csörgött a telefon, és az ügyeletes tiszt jelentette, hogy megérkezett Valerij Lazebnij ezredes a debreceni szovjet katonai repülőtérről. Kis idő múltán betoppant a vodkagőzös parancsnok, és közölte, hogy a balesete és katapultálása miatt azonnali hatállyal Moszkvába rendelték, így most búcsúzni jött. A részletekbe még bele se merült, amikor újra csengett a telefon, és nem más, mint Farkas Bertalan, az első, és mindmáig egyetlen magyar asztronauta érkezését jelentették. (Farkas Bertalan 1980. május 26. és június 3-a között Valerij Kubaszov szovjet űrpilótával a Szojuz 36 fedélzetén járt a világűrben.) A kivételes vendégnek megörültünk, sőt Lazebnij szinte a nyakába ugrott, és oroszul köszöntgette, méltatta. Később felajánlotta, hogy menjünk ki mindannyian a repülőtérre, az lesz a búcsújának a helyszíne, és ott közös fotó is készülhet rólunk.

Elkán Károly, megkérdezte, mehet-e az újságíró vendége is. Lazebnij rám nézett, és nagy hangon mondta: „Zsurnaliszt, davaj!”

Az „atomtitok” közelében

A repülőtéren már meg volt terítve: hideg tálak, kaviár, vodka, pezsgő roskadásig állt az asztalon. A pohárköszöntő és koccintások után pedig – nagy meglepetésünkre – az orosz ezredes kivitt mindnyájunkat egy hangárba, amelyben benn állt az akkori legmodernebb gép, a Szu-24-es. A parancsnok megengedte, hogy mindketten beüljünk a pilótafülkébe. Farkas Bertalan ámuldozva mutogatta nekem a berendezéseket, sorolta a Szu-24 egyedülálló műszaki paramétereit, s hogy a tűzerejét tekintve is megegyezik a hasonló amerikai géppel. Ecsetelte azt a fantasztikusan korszerű technikát, amit beépítettek, s hogy a „Szuhoj” (így ejtettük) atomtöltet szállítására is alkalmas. Lelkesen magyarázta, mennyire boldog, mert ilyenben még életében nem ült, és bár mellettünk alumíniumból volt a kilincs, a fejünk fölött pedig olyan gurtni lógott, mint amilyet a GAZ-terepjáró autókba szereltek, ez semmivel sem tud kevesebbet, mint az USA csúcsgépe – hangsúlyozta. Elragadtatással hallgattam minden szavát, de egyszer csak fülsértő ordításra lettünk figyelmesek. A hangárban megjelent egy szovjet elhárító tiszt, a szemünk láttára szinte a falhoz préselte Valerij Lazebnij ezredest, kettőnket pedig azonnal leparancsolt gépről. Mint kiderült, Lazebnij nem tehette volna meg, hogy minket, illetékteleneket, a csúcstechnika és az „atomtitok” közelébe enged. Rögtön ott termett az orosz tisztnek egy „magyarul tudó” kollégája is, akinek felszólítására nem sokkal később titoktartási kötelezettséget kellett tennünk! A búcsúzás így kissé szomorkássá sikeredett, elköszöntünk egymástól és azóta sem találkoztunk – tett pontot a történet végére Szentgyörgyi János.

Tűz a bombázó hajtóművében

Nem lényegtelen az sem, miért rendelték haza 1984. április 3-án Valerij Lazebnij ezredest. Az említett Aranysas nevű újságban Vándor Károly vette számba a korszak magyarországi katonai repülőbaleseteit, légi katasztrófáit. Eszerint a Nagyiván/Nádudvar bombázó lőtér fölött bombavetés közben – a túl alacsony repülés miatt – a visszacsapódó repeszek megsértették a gép hajtóművét, melyben tűz ütött ki. A személyzet (köztük Lazebnij ezredparancsnok) Nagyhegyes mellett katapultált, a gép az Áfor gázpalack-telepétől mintegy 150 méterre zuhant le. A parancsnokot az eset után áthelyezték, a gép darabjai a MÉH-telepre, onnan pedig a berekfürdői múzeumba kerültek – írta Vándor Károly.

Szabó Katalin

[email protected]