Más megvilágításba került a Trilógia

Debrecen - Minden érzékszervünkre hat az új látványosság, melyet azoknak is ajánlunk, akik már többször látták Munkácsy Krisztus-képeit.Közel két évig (2010-2012) kellett mellőznie a debreceni közönségnek Munkácsy Mihály világhírű Krisztus-trilógiáját, addig tartott ugyanis a Déri múzeum felújítása, majd pedig annak végeztével, a még Szegeden kiállított Golgota hazatérte. Tavaly novemberben aztán végül újra megnyitotta kapuit a Munkácsy-terem a látogatók előtt, s ezúttal már mindhárom alkotás (Krisztus Pilátus előtt, Golgota, Ecce homo) a felújított falakon lógott.

Egykor puritán volt

Talán még az olvasók közül is sokan emlékeznek arra, milyen puritán volt e műremekek tálalása a felújítás előtt: semmi sallang, csak néhány pad és kis táblákon az alkotások mellett azok címe. Aki nem rendelkezett előzetes ismeretekkel a festőről, a képek keletkezési körülményeiről, vagy a megjelenített bibliai eseményekről, az csak szépérzékére és képzelőerejére hagyatkozhatott a befogadásnál.

Ezt változtatta meg gyökeresen az a Lakner Lajos múzeumigazgató által tervezett, európai szinten is egyedülálló "tárlatvezetés", mely a modern technikai eszközök segítségével kalauzolja a látogatót a Krisztus-trilógia világába. Az új produkciót a magyar kultúra napjának előestéjén tekinthette meg először a közönség. Hétfőn a posta épületéig tartó kígyózó sor már előre jelezte azt, amit másnap Gyallai-Kovács Marianna, a Déri Múzeum közönségkapcsolati igazgatóhelyettese is közölt: hatalmas volt az érdeklődés, ezért szerdától (január 23.) állandósítják az újfajta művészettörténeti tárlatvezetést.

E napot választottuk mi is arra, hogy megismerjük az új "látványosságot", nem csalódtunk.

Első pillantásra is más

Már a terem berendezésének (értsd a korábbi padokat felváltó székek) elhelyezése is szervezettebb programot ígért. A bejáratnak háttal, az Ecce homo-val szemben foglalhat helyet a látogató (jobbján a Golgota, balján a Krisztus Pilátus előtt "lóg"), akinek így biztosan feltűnik a nagyobb méretű LCD tévé is a sarokban - a figyelmesebb, okos telefonokhoz szokott szemek a QR-kódot is kiszúrhatják a másik oldalon.

"Fényjátékkal kísért különleges tárlatvezető" - olvashattuk a múzeum beharangozójában, így meg sem lepődünk, amikor lekapcsolják a villanyt, s indul a "vetítés". A tévé monitorján - miközben a kellemes hangú narrátor Munkácsy Mihály önéletrajzának legfontosabb adatait sorolja - egymás után jelennek meg a művész életútját bemutató képek, s saját alkotásai. A nem túl hosszú, és szerencsére nem is száraz tényanyag éppen elég ahhoz, hogy a teljesen "szűz" elme képbe kerüljön, a korábbi ismeretekkel rendelkező viszont ne unatkozzon.

Az ugyan kicsit zavaró, hogy a szöveg a képek váltakozásához képest lassú, s így hamarabb látjuk a Munkácsy inas éveit megidéző Ásító inast, minthogy elhangozna mi is a kép születésének háttere, de talán ezt még lehet a későbbiekben - a tapasztalatok alapján - "finomhangolni". Arra viszont nem lehet panasz, hogy nem hallja az előadást az érdeklődő - ezen egyrészt a terem akusztikája, másrészt a "dolby surround" rendszerű technika biztosította mozihangzás segít.

Teljes "műélvezet"

S mielőtt már kezdenénk fészkelődni a székünkön, hogy jó-jó Munkácsy művek, életrajz, de mi a Trilógia miatt jöttünk, megkezdődik a "fényjáték". Ez egy kicsit félrevezető elnevezés, hiszen ez inkább fénytárlatvezetés, de most ezen ne akadjunk fenn. A narrátor a három mű keletkezési körülményeinek rövid ismertetése után rátér azok kronológiai sorrendű tárgyalására, s ezúttal már a fény vezeti a befogadó szemét, nem bízva a véletlenre, hogy épp mire tekintsen. Valóban nagyszerű megoldás, hogy míg a szem gyönyörködik, addig a fül és az agy feldolgozza a kapott háttéradatokat, s így a "műélvezet" teljessé válhat.

Itt nem térnék ki arra, hogy milyen információk halmazát kapja a befogadó, hiszen akkor csökkenteném a személyes megtapasztalás, felfedezés élményét, elég legyen annyi, a művészi technikáktól, a bibliai történeten át az alkotó felkészüléséig mindenre kiterjed a tárlatvezetés. Ami viszont mindenképp szót érdemel, s talán e fénytechnikának a legnagyobb érdeme, hogy szó szerint olyan finom, a kép egészét szemlélve talán fel sem tűnő részletekre világít rá, melyeket így önmagukért is csodálhatunk. A vásznon megjelenő szereplők arcvonásai, testtartása, összekötő vagy épp központi szerepe új értelmet nyer, s ráadásul azt is megtudhatjuk, azért (is) olyan reális a megfeszített Krisztus alakja a Golgotán, mert Munkácsy a test anatómiájának tanulmányozása, az izmok megfeszülésének megismerése végett magát is kiköttette egy kereszthez.

Összefoglalva az alig 30-40 perces tárlatvezetés végén talán csak egyetlen "hiányérzettel" távozik az ember: hallgatta, nézte volna még tovább is e különösen sokrétű ismertetést, s Munkácsy méltán világhírű, monumentális alkotásait.

Fabók Ágnes