Kommandósokon „edződött” az igazgató

Azt mondja, korábbi parancsnokai közül némelyik túl puhának tartotta, míg beosztottjai túl keménynek találják. Előbbiek szerint lehetne harsogóbb.

Utóbbiak viszont tudják róla, hogy a játékszabályait jobb betartani – és csak egyszer mondja el.

Aranyi István alezredes, aki május óta a megye rendészeti igazgatója, legalulról kezdte több mint 20 éves rendőri pályafutását. Volt forgalomellenőrző járőr, baleseti helyszínelő, őrsparancsnok, közrendvédelmi osztályvezető és a kommandósokból, határvadászokból álló 80 fős bevetési szolgálatot is irányította.

A hatalmi szó sokakból ellenállást vált ki, ezért fő fegyverének a meggyőzést tartja. De előfordul persze, hogy máshoz kell nyúlni. Akkor se szívbajos: 1997 körül nagy kanállal ették az osztályvezetőket a hajdúszoboszlói kapitányságon – néhány év alatt ötöt buktatott meg az állomány.

Aranyiba beletörött a bicskájuk. Közülük többnek kellett más munkahely után nézni akkoriban…

Látszatintézkedések

Nem kertel: azért szerelt fel 1988-ban, mert ifjú családosként nagy szüksége volt a pénzre, és a rendőrségen már a kezdő bére is a duplája volt annak, amit korábbi munkahelyén, egy állami gazdaságban energetikusként és szállításvezetőként keserett.

A berettyóúfalui kapitányságon állt szolgálatba. Két év múlva rájött – ez az ő hivatása. Kényelmeskedni nem nagyon volt idő: két iskolát végzett el, és öt év múlva már osztályvezető-helyettesént kellett megfelelnie. Később biharkeresztesi őrsparancsnok, helyettes nélkül.

Kemény feladat – a zűrösebb időszakokban jóformán csak aludni járt haza (akkoriban 22 település tartozott az őrshöz, annyi teendő volt, mint egy kisebb kapitányságon).

Aranyi szerint mégsem volt olyan nehéz, mint manapság. – A 90-es években egyértelműbb volt, hogy a demokráciában nem csak jogaink, hanem kötelezettségeik is vannak – mondta.

A biharkeresztesi parancsnokság után – rövidebb főkapitánysági kitérővel – Hajdúszoboszló közrendvédelmi osztályvezető közel három évig. Majd visszatér a „megyére”, ahol gyakorlatilag ugyanebben a szerepkörben dolgozik, csak „nagyban”, egészen a határőrség beolvadásáig. Akkor, azaz 2008 elején vette át a már említett bevetési szolgálatot.
Kilencvenes évekbeli gyors előremenetelében – vélekedik – fontos szereppel bír, hogy a rendszerváltás után rengetegen hagyták el a pályát. Ki maga ment, kit küldtek – sokan nem tudtak megbirkozni az új renddel, hogy már nem lehet pofon vágni a gyanúsítottat egy beismerő vallomás érdekében…

Most, rendészeti igazgatóként a szemléletváltás irányába próbál hatni. – Évek óta a változó körülményekre fogjuk, ha valamit nem sikerül megcsinálni, és ezzel le is zárjuk a történetet. Holott jobban kellene alkalmazkodnunk, megtalálni a legcélravezetőbb munkamódszert, szervezeti felépítést, munkaidő beosztást és sorolhatnám.

Azt látom, hogy az állományon belül a hasonló feladatot végzők között is nagy különbség van a munka színvonalában. Ha például a közlekedést vesszük, egy rendőr kioszthat egy nap tíz bírságot az úton feltűnően otrombán viselkedő autósoknak is, de megteheti, hogy tíz tilosban parkolót büntet meg.

Nyilván, ez utóbbi jóval könnyebb. Csakhogy én nem szeretem a látszatintézkedéseket. Éppen ezért újra bevezettem az egyéni, negyedévenkénti teljesítményértékelést. A leggyengébbektől, ha kell, megválunk. Az állomány tíz százaléka remek munkát végez, húz, számukra megfelelő célt kell biztosítani.

Viszont van másik tíz-tizenöt százalék, aki csak „utazik” a nagy átlaggal, és valamiféle álemberségből nem nyúlunk hozzájuk. Pedig ott rejlik a tartalék. Az ő javulásuk ösztönzi a nagy átlagot, mert távolodni akarnak az utolsóktól – magyarázta.

Adósság

Aranyi István tisztában vele, mi mindent vett el tőle, és családjától a hivatás. – A hét éves lányomnak próbálom megadni, amit a húsz éves bátyjának nem tudtam, mert alig voltam otthon.

Nála kimaradt az első néhány év, pedig fontos lett volna… Igazából azért is született a lányom, mert adósságot érzek a fiam miatt. Bár a telefont sosem kapcsolhatom ki, és nem múlik el úgy éjszaka, hogy ne csörögjenek, inkább késő este is dolgozom, csak hogy többet legyek velük, mint korábban. A gyereknevelés terhe persze – ismerte el – még így is elsősorban a feleségemet nyomja.

Ratalics László

Ratalics László