Ha megunták, inkább kitúrják az iskolák a problémás gyerekeket

Akt.:
Illusztráció - Gyerekek cuccai egy általános iskola folyosóján
Illusztráció - Gyerekek cuccai egy általános iskola folyosóján - © Fotó: Magócsi Márton | abcug.hu
Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – Nem kell ahhoz bonyolult fegyelmi eljárás, hogy kirúgjanak egy gyereket az iskolából, elég, ha magántanulói státuszba teszik. Ráadásul ezt papíron a szülők kérvényezik, úgyhogy nehezen lehet belekötni, pedig a számokból is látszik, hogy a magántanulóság zsákutca a hátrányos helyzetűek számára. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

A magántanulóság rég nemcsak arra jó, hogy az elit kimenekítse a gyerekeit a tömegoktatásból. Annyira nem, hogy az Oktatási Hivatal adatai szerint 2014-ben a magántanulók több mint 40 százaléka hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek volt.

A magántanulóság azt jelenti, hogy a diáknak nem kell bejárnia az órákra, de tanulói jogviszonya van az iskolával, tehát minden félév végén le kell vizsgáznia a tantárgyakból, a felkészülés viszont már az ő és a szülő felelőssége. Ez kézenfekvő, ha valaki súlyos betegségben szenved, esetleg olyan kimagasló a sport- vagy művészeti tevékenysége, hogy alig tud iskolába járni. A szegények számára viszont a magántanulóság éppen, hogy zsákutca, ami elvágja őket az iskolában elérhető lehetőségektől. Márpedig sok iskola még mindig úgy próbál megszabadulni a problémás gyerekektől, hogy magántanulói státuszba száműzi őket.

Így lehet kompromisszummal kitúrni a bajos gyerekeket

A magántanulói státuszt a szülő, nagykorúsága esetén pedig a diák is kérelmezheti, amit az igazgató hagy jóvá. Ha ő úgy látja, hogy a gyerek számára hátrányos lenne a magántanulói státusz, értesítheti a kormányhivatalt, amely a gyermekjóléti szolgálat és a gyámhivatal véleménye alapján hoz döntést a kérelemről. Halmozottan hátrányos helyzetű tanulóknál az igazgatónak 2014 óta muszáj kikérnie a gyermekjóléti szolgálat véleményét, noha ez semmire sem kötelezi. Az egyéni kérelmezőkön kívül vannak olyanok is, akik súlyos betegségük miatt orvosi javaslatra lesznek magántanulók.

Az Oktatási Hivatal (OH) 2014 januárjában összesen 8217, főleg 15-16 éves diákot talált, aki saját vagy szülője kérésére lett magántanuló. Ez 34,26%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A következő diagramon látszik, hogy az iskolák milyen okokra hivatkoztak az adatgyűjtéskor:

A 8217-ből 1817-en családi okok miatt lettek magántanulók. Ide tartoznak a teherbe eső diáklányok mellett például azok is, akiket az otthoni teendők miatt soroltak ebbe a státuszba. “A szülei elváltak, édesapja nevelte az öccsével együtt. Az édesapa szeptemberben meghalt, így ő látja el a testvérét is” – idézi az OH az egyik iskola indoklását. Arról, hogy miért válik egyre több gyerek családfenntartóvá, ebben a cikkben írt bővebben az Abcúg. Családi oknak számít az is, amikor a rossz otthoni körülmények miatt képtelenség megoldani a napi iskolába járást. Például:

Édesanya cselekvőképtelen, édesapa elhunyt, ennek következtében az iskola mellett a tanulónak dolgoznia kell. Jövője érdekében az iskola elvégzése fontos számára, de elengedhetetlen, hogy pénzt keressen”

 

Nehéz anyagi körülmények között élnek, ezért alkalmanként diákmunkát kell vállalnia”

 

A szülő egyedül neveli gyermekét, nehezen tudja biztosítani a tanuló napi utaztatását”

A hátrányos helyzetű gyerekek gyakran küzdenek magatartási problémákkal, ami sok konfliktushoz vezet az iskolában, így aztán a tanárok többsége inkább örül, ha az ilyen gyerekek magántanulók lesznek. “A magatartási problémákat sok esetben az iskola állapítja meg, és látszólag a többi tanuló védelmében közvetíti a szülők felé” – fogalmaz az OH-jelentés.

Az iskolák az ilyen eseteket is gyakran a családi okokhoz sorolták, de 839-szer konkrétan magatarászavarral indokolták a magántanulói státuszt. Ők általában olyan diákok, akik agresszíven, ön- és közveszélyesen viselkednek az órákon, és gyakran pszichiátriai javaslat is alátámasztja a magatartási és beilleszkedési problémáikat.

“A tanuló magatartási nehézségekkel küzd, nem tud beilleszkedni az iskola érték-, szokás- és normarendszerébe, ezért kérte a szülő gyermeke magántanulói státuszba helyezését” – idézi az OH az egyik iskolát. Egy másik indoklás szerint a diák “erkölcsi viselkedésével veszélyt jelent a tanulóközösségre. Közösségromboló magatartású. Az iskolában tanítási órákon és szünetekben is rendszeresen konfliktusba került a gyerekekkel, melyek többsége verekedésig fajult”.

Az adatokból is látszik, hogy a hátrányos helyzetűek közt jóval nagyobb arányban fordulnak elő olyanok, akiket magatartászavar (18,4%), családi (36,33%) vagy egészségügyi problémák (24,9%) miatt mentettek fel, mint az összes magántanuló körében.

Korábban részletesebben is írt arról az Abcúg, hogy a tanárok többsége – nemcsak a saját hibájából – képtelen kezelni a problémás gyerekeket, ezért egyre többször indítanak fegyelmi eljárást, aminek elbocsátás lehet a vége. Egy másik, kompromisszumosabb eszköz a magántanulóság. Ilyenkor az iskola és a szülő közösen állapodnak meg a tanítási órák alóli felmentésről, amit aztán hivatalosan a szülő kérvényez. “Ez csak arra jó, hogy kinyomjuk őket, ne legyenek ott, ne okozzanak bajt. Így elvesznek a gyerekek, mert csak vizsgázni és konzultálni mennek be, és otthon csak nagyon ritkán tudnak tanulni” – mondta korábban az Abcúgnak Hortoványi Judit középiskolai rajztanár, aki az elmúlt években több, Baranya és Pest megyei iskolában is dolgozott hátrányos helyzetű gyerekekkel.

Bár az, hogy a korábbi rendszerrel ellentétben az iskola nem dönthet önállóan a magántanulói státuszról, valamelyest megnehezíti a problémás gyerekek eltávolítását, valójában elég könnyű rábírni a szülőket, hogy írjanak egy kérvényt. Mivel ötven igazolatlan óra után ugrik a családi pótlék, a sokat mulasztó gyerekeknél az iskolák egy része magántanulóságot ajánl a szülőknek, aminek mindenki örül, hiszen megmarad a pénz, és még iskolába sem kell járni. Ráadásul az OH 2014-ben 50 olyan iskolát talált, ahol ugyan voltak magántanulók, de bizonytalan, hogy legalább papíron megszületett volna a szülői kérelem. (Arról, hogy a családi pótlék megvonása ellenére miért nem csökken a lógósok száma, az Abcúgnak ebben a cikkében olvashat bővebben).

Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke is találkozott hasonló esettel. “Volt egy fiú, akit a nagymamája nevelt. Mivel nem akarta elveszíteni a családi pótlékot, belement a magántanulóságba. A gyerekből végül kábítószeres lett, soha sem végezte el az iskolát” – mondta.

“Előbb-utóbb a szülők is belefáradnak, hogy állandóan gond van a gyerekkel, és elfogadják, hogy a magántanulóság egy nyugalmasabb és egyszerűbb út. Persze senki sem kényszeríti őket, de ha a tanár ezt javasolja, úgysem mondanak ellent. Ha pedig még egy pszichológus is alátámasztja, akkor végképp hisznek a szakembereknek” – mondta egy vidéki tanoda vezetője, aki több hasonló esettel is találkozott már. Szerinte hiába tiltakoznak a gyermekjóléti szolgálat munkatársai, az általa ismert ügyekben nem nagyon vették figyelembe a véleményüket, és ők maguk sem voltak túlságosan határozottak.

Nehéz visszatalálni

Ha valaki egyszer magántanuló lesz, nehezen talál vissza a rendes kerékvágásba. Az OH 2014-es adatai szerint a magántanulók 60 százaléka egy, 24 százaléka pedig második tanéve magántanuló. A 10 évesek körében a 3 éve magántanulók aránya meghaladja a 20 százalékot, a 14 évesek közt pedig találtak 16 diákot, aki nyolc éve magántanuló.

“Egy hetedikes, állami gondozott gyereknél a pszichológus kezdeményezte a magántanulóságot, mert konfliktusba került a nevelőszüleivel, ahonnan gyerekotthonba került. Amikor nyolcadikban visszakerült volna nappali tagozatra, lógni kezdett, mert egy év alatt hozzászokott, hogy nem kell korán kelni, és elég egy félélvben egyszer elmenni vizsgázni. Tizenötéves kamaszlányként nagy gondot okozott neki háromnegyed 8-tól fél 3-ig az iskolában lenni” – mesélte az Abcúgnak egy pécsi iskolai szociális munkás.

Azt, hogy a magántanulók zsákutcába kerülnek, jól jelzik az osztályozó vizsgák eredményei is. Az OH adatai szerint a 2012/13-as tanév végén a magántanulók 26 százaléka részt sem vett a vizsgán, 15 százaléka pedig megbukott. A lenti táblázatból látszik, hogy a külföldön tartózkodók és a sportolók/művészek nagy arányban sikeres vizsgát tettek, vagyis épp azok, akik többnyire jobb helyzetű magántanulók. A rossz szociális körülményeik vagy családi állapotuk miatt magántanulói státuszban levők sokkal rosszabb mutatókkal rendelkeznek.

osztalyozo_vizsga_statisztika

Forrás: Oktatási Hivatal

A rossz helyzetűek is külföldre kacsingatnak

A két évvel ezelőtti jogszabálymódosítás miatt már a külföldön tartózkodó, de ott iskolába nem járó diákok is lehetnek magántanulók. A fenti kördiagramokból látszik, hogy elég sokan élnek is ezzel a lehetőséggel, 2014-ben az összes egyéni kérelmező 33 százaléka ilyen volt, a hátrányos helyzetűek körében viszont jóval kisebb arányban fordultak elő.

Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lennének ilyenek. “Nálunk nagyjából húszan magántanulók, a többségük azért, mert a család külföldre költözött” – mondta az Abcúgnak a már idézett szociális munkás, aki szerint tavaly óta nőtt meg az ilyen esetek száma. A hozzájuk járó gyerekek többsége szegénységben él, és több szülő is akad, aki külföldre menekült a munkanélküliség elől. “Két család Németországba ment, egy pedig Angliába, mindannyian nyolc osztályt végzett segédmunkások. Alig tudjuk, mi van velük, a gyereket is csak évente egyszer látjuk, amikor hazajön vizsgázni”.

A külföldön élő magántanulókat postán szokták értesíteni a vizsga időpontjáról, és elküldik azt is, a tankönyv melyik részéből kell felkészülniük. “Persze külföldön is részt kell venniük valamilyen tanodaszerű programban, vagy nyelviskolába kell járniuk, de hivatalosan nálunk tanulnak” – mondta.

Szerinte külföldről visszatérve is nehéz visszatalálni a magántanulóságból. “Az egyik 12 éves diákunk még mindig negyedikes, mert két évig külföldön volt, és a szülők nem akarják, hogy visszajöjjön nappali tagozatra. Azt mondják, azért, mert odakint teljesen mást tanult, és időre van szüksége, de valójában csak nem akarják, hogy belelássunk a világukba. Gyakran 3-4 hónappal a tanévkezdés után derül ki egy családról, hogy hazaköltöztek, de nem jöttek vissza az iskolába”.

Szurovecz Illés | abcug.hu


Egyre több gyerek válik családfenntartóvá

Könnyen gondoljuk, hogy nagyon is jól van az, ha a tizenéves gyerek besegít a szüleinek a házimunkában, és ha kell, ellátja a kisebb testvéreit. Vannak azonban családok, ahol az idősebb gyerekek egészen az iskolaelhagyásig sodródnak, mert családfenntartó vagy háztartásvezető szerepbe kényszerülnek. Vészesen nő a hátrányos helyzetű magántanulók száma is, ahol a szülők családi okokra hivatkozva kérvényezik, hogy gyereküknek ne kelljen tanórákon részt vennie, mert szükség van rájuk a ház körül.

Ha kell, odacsapok az asztalra, csak tűnjenek már el innen!

Egyre több diákot rúgnak ki fegyelmivel az iskolákból, pedig ezzel csak továbbtolják a problémát. Sok tanár nem tudja, mit kezdjen egy agresszív gyerekkel, ami nem meglepő, hiszen senki sem tanította meg neki, és hiába van pszichológus az iskolában, neki nem ez a dolga. Ahol mégis belátják, hogy van jobb út a fegyelminél, ott plusz figyelemmel próbálják lecsillapítani a rossz gyerekeket.

„Én is közmunkás vagyok, te is az leszel” – Hiába fenyítik a szegényeket, attól még nem járnak többen iskolába

Hiába a fenyegetés, hogyha hiányzik a gyerek az iskolából, megvonják a családi pótlékot, egyre több diák mulaszt ötven óránál többet. A nagyobbaknál is csak azért javulnak a statisztikák, mert 16 év felett már nem kell iskolába járni. Sok családban tanulás helyett dolgozni viszik a gyerekeket, az iskolák pedig inkább kitennék a problémás diákokat.








hirdetés