“Ha látnék, ugyanekkora elszántsággal küzdenék”

Akt.:
Fóris Norbert
Fóris Norbert - © Fotó: Kozma István
Budapest, Miskolc – Eddig összesen 127 érmem, és négy serlegem van! – jelenti ki büszkén Norbi. – Jelenleg futok, teljesítmény-túrázok, valamint hobbi szinten úszom. Célom szeptemberben a félmaraton teljesítése. Példakép? A cselgáncsos Kovács Antal, Magyarország egyetlen judo olimpiai bajnoka. Fóris Norbert 21 éves vak fiatalember. A Testnevelési Egyetemre jár.

Nappali tagozaton tanul látássérültként sportszervező szakon. Első éves, és az évfolyam egyik legjobbjaként zárta a félévet. Hogy miként került oda?

– Már egészen korán felkeltette érdeklődésemet a sport, a mozgás – mondja Fóris Norbert. – Először judózni kezdtem, majd jött a jégkorcsolya, atlétika, úszás, csörgőlabda, végül a sakk.

foris_norbert_vak_repules_10

Judo, úszás, atlétika

Az említett sportokban versenyeken is indult a fiatalember, és bizony jó eredményeket ért el. Judóban világjátékokon 2. és 5. hely, Európa-bajnoki arany- és bronzérem, 13 magyar bajnoki cím, és „kisebb” nemzetközi versenyekről is éremmel tért haza, hol arannyal, hol ezüsttel, vagy bronzéremmel. Az úszásban sok-sok bajnoki cím, ezüst, és bronzérmek sora őrzi a sport emlékét számára, és ebben a sportágban háromszoros diák olimpiai bajnok is egyben. Jégkorcsolya? Atlétika? Sakk? Ott is vannak bajnoki címei.

– Eddig összesen 127 érmem és négy serlegem van! – jelenti ki büszkén Norbi. – Jelenleg futok, teljesítménytúrázom, valamint hobbi szinten úszom. Célom szeptemberben a félmaraton teljesítése. Példakép? A cselgáncsos Kovács Antal, Magyarország egyetlen judo olimpiai bajnoka. A judot azért hagytam abba, mert az edzőm 2008-ban elment Írországba és nem találtam olyan helyet, ahol fejlődni tudtam volna. Az egyetem után azért szeretném folytatni. Mostanában ironmanezek is a Suhanj! Alapítvány segítségével.

Norbihoz az egyetemen a hallgatók pozitívan állnak, míg az oktatók „vegyesen”… Ugyanakkor már több mint 2,5 éve Luna, egy hűséges vakvezetőkutya segíti mindennapjait. „Négy évet vártam rá, mindenhol ott van velem!” Általa könnyebb a közlekedés, a társadalomba való beilleszkedés.

– Ha látnék, valószínűleg ugyanekkora elszántsággal, odaadással küzdenék – mondja búcsúzóul.

– Juhász-Léhi István –

 








hirdetés