Ha dől a fal …

Teljesen érdemtelenül vívtam ki őszinte elismerést szomszédaimból, amikor a füstölgő garázsból valószínűleg az utolsó percben álltam ki családi autónkkal. – Pap Gyula jegyzete.

A megolvadt garázsburkolat már ráfolyt a karosszériára – mai napig emlékeztetve a szomorú esetre –, kevesebb mázlival talán már nem rónám itt sorokat. Valójában ösztönösen cselekedtem, hogy megóvjam magunkat egy súlyos anyagi veszteségtől, de ahogy mondani szokták: anyukám nem dicsért volna meg érte.
A szakirodalom szerint a vészhelyzet megsokszorozza erőnket, többszáz watt teljesítmény leadására leszünk képesek – egy rövid ideig. Ezzel arányosan csökken józan ítélőképességünk, agyunk csak a vész elhárítására koncentrál.
Ám mindez nem működik, ha elviszi a szél a fejünk fölül a házat. A meglepetés miatti sokk, minden bizonnyal sokunkra bénitólag hatna. A pusztító szélviharhoz, ciklonhoz, hurrikánhoz szokott tájegységeken élők agyába már bekódolódott a vészreakció, de nálunk eddig erre nem volt szükség.
Sajnos az utóbbi időben jónéhány tragédia hívta fel a figyelmet az ilyen fajta veszélyre. A kártétel nagy, eltörpül a parányi haszon: az eshetőség ismeretével talán egy ezrelékkel nő a túlélési esély.








hirdet�s