„Ha az Isten erre a feladatra meghívott engem, nem csinálhatom fél szívvel…”

Akt.:
Chavvakula Lourduraju, a Verbita Rend JPIC Iroda vezetője
Chavvakula Lourduraju, a Verbita Rend JPIC Iroda vezetője - © Fotó: Kozma István
Köröm – A Prima Díjjal elismert pap szerint újra evangelizációra van szükség Európában. Interjú: Chavvakula Lourduraju Prima díjas káplánnal.

A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által adományozott elismerés, a Prima Díj Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriájának megyei elismerését kapta meg a közelmúltban Chavvakula Lourduraju, a Verbita Rend JPIC Iroda vezetője, tartományfőnök-helyettes, a Köröm-Girincs plébánia káplánja. Az indiai származású missziós pappal a körömi plébánia ódon falai között beszélgettünk a rendről, Istenről, a hitről, a szeretetről, és persze arról, miért van nagyobb szükség a missziós munkára Európában, mint egy olyan országban, ahol kisebbségben vannak a keresztények.

Az önéletrajzában azt írja, hogy hagyományos katolikus keresztény családban született. Ez mennyire szokatlan egy olyan országban, ahol az emberek döntő többsége hindu?

Chavvakula Lourduraju: Indiában egymilliárd ember él, a nyolcvan százalékuk hindu vallású, így édesanyám is. Amikor azonban összeházasodtak, akkor átvette édesapám katolikus vallását. A családom fele hindu hagyományok szerint él, a másik fele pedig nagyon hagyományos keresztény katolikus értékrendben, Jézushoz imádkozva. Engem a Lourdes-i Szűz Mária templomban kereszteltek, katolikus iskolában tanultam. Nagyon megérintett az, amit a keresztény gyökerekről tanultam, és éreztem, hogy valamiként a katolikus vallás bennem van. Indiában hagyományosan átadják a családok generációi egymásnak a hitet, legyen szó bármely vallásról. Én a keresztény értékeket otthon, a családban szívtam magamba, ez volt a természetes számomra, ahogy a három testvéremnek is. Hálás vagyok azért, hogy ilyen családban születtem és a szüleim mindent megtettek azért, hogy hitben, szeretetben neveljenek engem.

Hogy jött a papi, missziós munka?

Chavvakula Lourduraju: Sajnos a testvéreim nem tudtak továbbtanulni, ők a mezőgazdaságban kezdtek el dolgozni. A szüleimnek nagy vágya volt, hogy otthon maradjak, mert az indiai kultúra szerint a legidősebb fiúnak kell gondot viseli a szülőkről. De már 16 évesen égett Krisztus szeretete a szívemben, éreztem, hogy az Úr hív magához. Fontos egy ember életében a példakép, számomra ez Teréz anya volt, aki szeretetre, jótettekre megtanít engem, az ő életében nem rendkívüli dolog Istennek szentelnie magát. Fényt vitt a nyomornegyedekbe is, nem félt megölelni őket, emberszámba vette az ott élőket, és a saját élete, szeretete által emelte fel őket Isten elé, így új identitást találtak. A saját plébános atyám élete is ösztönzött engem, aki nálunk szolgált, ezek a példák adtak irányt. Így nagyon fiatalon léptem be a rendbe, hogy lássam, valóban hív-e engem az Isten. Immár 22 éve vagyok a tagja a rendnek, ami sok lemondással járt, eljöttem Indiából, átléptem egy másik kultúrába, meg kellett tanulnom a nyelvet, beilleszkedni, megszokni, hogy csak a katolikus közösség jelenti a családomat itt. Mindig megtapasztaltam, hogy Isten megerősített, megtapasztaltam és átélem mindennap Jézus tanítását, aki énértem a családját, hazáját, kultúráját elhagyja, de százszor annyit kap: az örök életet. Jó emberekkel, családokkal találkoztam, akik elfogadnak, befogadnak és jó dolog, ha szeretik az embert. Indiában filozófiát végeztem, novíciát, angol irodalmat is tanultam, kispapként volt lehetőségem ide kerülni Magyarországra.

Milyen munkát végez itt Körömben?

Chavvakula Lourduraju: Itt Borsod megyében ez nem hagyományos pasztoráció, ez többről szól, a hitelességünkről, arról, hogy szeretettel az evangéliumot közelebb vigyem. Szociális téren is segítsük az embereket, kulturális vonalon is, az Istentől kapott méltóságot tisztelni és felmutatni nekik, hogy fontosak, az önbecsülést megerősíteni, identitást adni. Ez csak bizalmi kapcsolatban működik, ezért az első egy évben csak azzal foglalkoztam, hogy látogattam a családokat, ismerkedtem, barátkoztam, és elfogadtak, így tudtuk kezdeményezni a programokat. Számomra tehát a misszió elsősorban a hiteles jelenlét mint ember, mint keresztény és mint pap. Ha nem hiteles a jelenlétem, akkor az kudarcot fog szenvedni, mert az emberek megérzik, hogy ez nem igazi. Az a fontos, hogy közelebb vigyem az evangéliumot, kinyissam a plébánia kapuit, kinyissam a szívem kapuit, hogy megszeressem, tiszteljem őket. Ha nem sikerül kinyílni azok iránt, akiknek szolgálni szeretnénk, akkor nehezen megy Krisztus országának építése. Cigány testvéreinkben jelen van a hit értéke, hisznek Istenben, tisztelik Szűz Máriát, nagyon sok érték van, de nekünk az a feladatunk, hogy őket szeretve, evangéliumot hirdetve segítsünk a gyakorlatban, a mindennapokban megélni ezt a hitet. A hitbeli értékek képesek megváltoztatni az embert, de fontos, hogy legyen kibe belekapaszkodni, közösségben tudjunk lenni, ezáltal beintegrálni őket az egyház életébe.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

A Prima Díjat oktatás, köznevelés kategóriában kapta meg. Milyen tevékenységet végeznek ezen a területen?

Chavvakula Lourduraju: Fontosnak tartjuk az oktatást. Ahhoz, hogy megerősödjek, hogy a világban tudjak érvényesülni, szükségem van ismeretekre, mert ezek nélkül, tanulás nélkül nagyon nehéz az élet. Nagyon sok gyerek születik itt, a körömi iskolában 200 gyerek van, az óvodában pedig 150-en. Évről évre növekszik a szám, és ha nincs oktatás, motiváció, tudás, ismeretek, akkor ugyanabba a körforgásba esnek, mint a szülők, akik nem tudtak tanulni, zsákutcába jutnak, amiben nincs motiváció. Cigány testvéreinket, fiatalokat kell megerősíteni, utat mutatni az oktatás által. Az oktatásnak két része van, az egyik, amit az iskolában tanulnak, éppen ezért a körömi iskolát átvette az Egri Egyházmegye, és mi képviseljük a Verbita renddel az egyházat. Próbálunk értékalapú oktatást nyújtani a gyermekeknek, ez egy hosszú út lesz, amit most kezdtünk el. Girincsen is van egy óvoda, 50–60 gyerekkel, ahol szintén ott vagyunk. A másik része az oktatásnak a személyiségfejlesztés, hiszen mit sem ér a tudás, ismeret, ha nem változtatja meg az én életemet. Ezért iskolán kívüli programokat is szerveztünk, három gyermekközösséget hoztunk létre, Köröm és Girincs mellett Kiscsécsen, 80 gyermeknek nyújtunk felzárkóztatási programokat, amelyben önkéntesek működnek közre. Itt nem könyvekből tanulnak, hanem programokat szervezünk a közösségépítésért, próbálunk helyes kommunikációt tanítani nekik, a higiéniára tanítjuk őket, magatartási problémákat kezelünk, kulturális programokat szervezünk. Látjuk, hogy erre nyitottak a gyerekek. Táborokat szervezünk, sportrendezvényeket, és így gyermekmisszió is megvalósul a Verbita Rend által. Emellett a családoknak is elkezdtünk egy keresztény mozgalmat: elküldjük őket lelkigyakorlatra, tanfolyamra, miután visszajönnek, közösséget formálnak a plébánián belül. Ők már közreműködnek a plébánia életében is, eddig harminc testvérünk vett részt innen Körömből a lelkigyakorlaton. Próbálunk kisközösséget létrehozni, mert ebből épül fel a nagy közösség. Szervezünk nekik bibliaórákat, lelkiekben igyekszünk megerősíteni őket. A harmadik programunk a szociális kertművelés. Láttuk és tapasztaltuk, hogy az élelmiszer- vagy ruhaosztás önmagában nem oldja meg a szegénységet, meg kell tanítani a munka kultúráját. A kertművelésprogram az egyik eszközünk, ami által segítünk, hogy magukért dolgozzanak, zöldséget, gyümölcsöt termelnek. Hetven családdal vagyunk kapcsolatban, próbáljuk őket heti szinten segíteni.

Vannak eredmények?

Chavvakula Lourduraju: Látjuk a nyitottságot, hogy másképpen szeretnének élni, hogy szeretnének változni. Ezt nem lehet kényszeríteni, csak példákat adni. Ha valaki akar változni, akkor fog is. Ez magvetés, amit most csinálunk, azt mindenkinek magának kell öntözni és akkor jönnek a virágok és gyümölcsök is. Itt, Borsod megyében a huszonnegyedik órában vagyunk, hogy ilyen programokat elkezdjünk. Ha magukra hagyjuk, lerázzuk, megpecsételjük az itt élő embereket, hogy úgysem jók semmire, akkor végleg elvesznek. Az értékek megosztása, ami segít, ha azt nem igénylik, akkor a pénz sem fog segíteni. A mi missziónknak elsősorban lelki háttere van, nem pénzt terjesztünk, hanem szeretetet. Ebbe nagyon sokan bekapcsolódnak, magyarok és cigányok egyaránt. Ez egy hatalmas üzenet, hiszen ezáltal az együttélés is jobban működik. Nekünk hidat kell építeni, nem falakat. Én szenvedélyesen mentem bele ebbe a szolgálatba. Úgy gondolom, ha az Isten erre a feladatra meghívott engem, akkor nem csinálhatom fél szívvel. Kaput kell nyitni a cigány testvéreknek. Vannak persze problémák, nehézségek, csalódások, néha elgondolkodom, van-e értelme. De rájövök, hogy minden cselekedetnek van értelme, semmi nincs véletlenül. A Prima Díjat is úgy fogadtam, hogy először azt gondoltam, nem vagyok méltó rá, de aztán azt gondoltam: az Isten, aki látja az ember őszinte szándékait, szeretetét, azt megjutalmazza. Én ezt a díjat elsősorban a Verbita Misszió elismerésének gondolom, az Egri Egyházmegyének és mindenkinek, aki segít nekünk. Ahogy Teréz anya mondja, lehet, hogy amit én teszek, csak csepp a tengerben, de enélkül a csepp nélkül kisebb lenne. A boldogság nem azt jelenti, hogy mentesek vagyunk nehézségektől, kudarcoktól, problémáktól. A boldogság számomra egy meggyőződés a saját életemben, hogy én valaki előtt értékes vagyok, és a szeretetet, amit istenből merítek, átadom másoknak.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

Nagyobb szükség van most itt a missziós munkára, mint Indiában?

Chavvakula Lourduraju: Azt tapasztalom, hogy Magyarországon most nagyobb szükség van rá. Indiában sok vallás van, hindu, muzulmán, keresztény, buddhista és más, de minden vallásban egyforma, hogy a hit nagyon természetes, ahogy annak gyakorlása is. Nem erőltetett, nem kérdőjeles, nem kényszerített. Az istenbe vetett hit soha nem kérdés. Ez pedig tettekben is jelen van a mindennapi életben, a hit gyakorlása olyan természetes, mint a levegővétel. Európa büszke volt arra, hogy a keresztény értékek, kultúra, hagyomány bástyája, innen küldték a misszionáriusokat. Azonban a hit gyakorlása el van hanyagolva, aminek sok oka lehet. A múltbéli rendszerek, a jólét, a gyors fejlődés, a fogyasztói társadalom akadálya lehet, hogy kevésbé lássák fontosnak a hit gyakorlását. Én másnak gondoltam ezt a világot, azt hittem, mindenki templomba jár, de meglepődtem, milyen kevesen gyakorolják a hitet, amelyet Szent Istvántól kaptak. Európában újra kell evangelizálni, akik eltávolodtak, elbizonytalanodtak, messze kerültek a vallástól, a hagyománytól, őket valamiképpen vissza kell vinni a gyökereikhez, ami értelmet adott. Egy nemzetnek, egy népnek addig van jövője, ameddig kapcsolatban van az örök titokkal, Istennel. Ha ez a kapcsolat nincs, elbizonytalanodik az ember és a társadalom. Európának kell, hogy újra kapcsolatba kerüljön az örök titokkal és visszatérjen a gyökereihez. Nekünk, verbita misszionáriusoknak nagyon fontos az újraevangelizáció, amit a fiatalokkal kapcsolatban tudunk a legjobban elérni. Példát kell adni, hogy ez egy örömteli vallás, nem csak lemondással jár, mi ezt az örömet, elfogadást, testvériséget próbáljuk átadni. Nekem furcsa, ami Európában zajlik, hogy le kell venni a kereszteket, vagy nem lehet keresztény nevelést kapni a gyerekeknek. Akkor mire legyenek büszkék, mi lesz az identitásukkal? Furcsa lenne, ha én most, amikor hazamegyek, le akarnám vetetni a rokonaimmal otthon a szentképeket a falról, hiszen mire megyünk identitás nélkül? Az adhat egy népnek erőt, ha valamire büszke, ezért is kellene jobban értékelni a vallást.

Itt marad Magyarországon a jövőben?

Chavvakula Lourduraju: Már biztosan itt maradok Magyarországon, hiszen ennek a tartománynak vagyok a tagja. Jól is érzem itt magam lelkileg is, nagyon vendégszeretőek a magyarok, elfogadtak, befogadtak. De van egy melankóliára való hajlam is, nem annak örülni, ami van, hanem arról panaszkodni, ami nincs. De nagyon sok jó érték van a magyar emberekben és arra kell építeni. Vannak félelmek is, tartanak az idegentől, de közösségi nép kell hogy legyen, egymással egységben. 12 éve vagyok itt, de vannak dolgok, amiket még nem bírok enni, mint a töltött káposzta, viszont szeretem a halászlevet, a gulyást, a cigánypecsenyét. Nagyon szokatlan, hogy mindig húst, húsfélét esznek az emberek, mi sokkal ritkában eszünk húst, viszont sokkal több zöldséget. A másik szokatlan a hideg étel, a hideg reggeli, én meleg reggeli ételhez vagyok szokva. Mi lepényféléket, lángost reggelizünk krumplival, fűszerezve. Előfordult, hogy a szalámit megmelegítettem, mert annyira nem bírja a szervezetem a hűtőből kivett hideg ételt.

Horváth Imre


Névjegy

1979. június 18-án született a dél-indiai Rayavaram faluban.
1995-ben lépett be a Verbita Missziós rendbe.
2005-ben érkezett Magyarországra.
Örök fogadalmat 2010-ben tett.
Pappá szentelésére 2012-ben került sor.
2013-tól szolgál a Köröm-Girincs plébánián.
2016-tól tartományfőnök-helyettes.


Csorba Piroska
Miskolc - „A sokműfajúság azért van, mert minden mondanivaló más és más műfajt igényel.” Interjú: Csorba Piroska Prima díjas íróval. Csorba Piroska a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Prima díjat – a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által adományozott elismerést – a napokban vette át a Mi...

Czakó Julianna
Miskolc - Hamarosan visszatér a színpadra, addig Gizellával tölti napjait. Interjú: a Junior Prima díjas Czakó Julianna színművésszel. Április végén beszélgettünk utoljára. Egy sikeres évad után a következőről kérdeztem. Csak mosolygott, még nem akarta elárulni a titkát, így a kérdésemre sem ...








hirdet�s