„Ha az előadás hatására valaki magára ismer, és ez erőt ad, hogy lépjen, akkor sokat tettünk”

Akt.:
Varga Andrea
Varga Andrea - © Fotó: Gálos Mihály Samu
Miskolc – Női és anyaszerepről, próbafolyamatról és bemutatókról beszélgettünk Varga Andrea, színművésszel.

Szubrett a Viktóriában, Aldonza a La Mancha lovagjában, angol hölgy a Hülyéjében. Zenés és prózai darabban is egyaránt színpadra áll az évadban Varga Andrea, aki a betegségben és elhalasztott előadásokban is képes meglátni a jót.

Merjünk kilépni abból a közegből, amibe beleszürkülünk.” Varga Andrea

Milyennek látja az idei évadot?

Varga Andrea: Nagyon jól sikerült az idei évad, nagyon izgalmas előadások születtek. Sajnos nem mindegyiket sikerült megnéznem, pedig nagyon szeretjük a kollégákkal megbeszélni, ki, hogyan látja a másik előadását. A Nagyszínpad gyakran ütközik a Kamarával, a Játékszínnel, így nem tudok mindenhol ott lenni. Mindenféle előadás született a zenés műfajtól kezdve az alternatív előadásokig, de említhetem az Egy óra versek közt műsort is, ami színesebbé tette az évadot.

Az idei nagyszínházi bemutatók közül mindössze egyben nem kapott szerepet. Milyen érzés, hogy ennyi feladatot bíznak önre?

Varga Andrea: Nagyon jó érzés, hogy ennyi darabban lehetek, és az, hogy sokat vagyok a színpadon. Ahogy az is jó érzés, hogy megbíznak bennem és kipróbálnak többféle szerepben, műfajban, hogy mire vagyok képes, hogyan tudok együtt dolgozni azzal a rendezővel, akivel még nem volt közös munkám, vagy ha igen, akkor csak kisebb szerep erejéig. Mint például Keszég Lászlóval, akivel Az ember tragédiája című előadásban dolgoztunk már együtt, most pedig a La Mancha lovagja zenés színműben főszerepben számított rám. Minden darabban más a kihívás, mint például a Viktória című operettben, amelyet Béres Attila rendezett. Ebben szubrettszerepet alakítok, amit már nagyon régen játszottam és kíváncsian vártam, hogyan megy ez majd nekem, hogyan bírom akár fizikálisan is. De nagyon jól belejöttem és nagyon élvezem a mai napig is, Somhegyi Gyuri partneremmel nagyon szeretjük ezt az előadást.

Inkább zenés darabokkal indult a pályája, de egyre több prózai szerep találja meg. Melyikben érzi jobban magát, melyik stílusban szerepel szívesebben?

Varga Andrea: Mindegy, szívesen játszom mindenben. Eleinte valóban inkább zenés darabokban játszhattam, azon belül is a musicalekben, de nagyon örülök, hogy megbíztak prózai szerepekkel is. Izgalmas, hogy egyik műfajból a másikba hogyan tud az ember átmenni – nem mondom, hogy könnyű egy délelőtti prózai szerep próbájából beesni egy zenés darabba –, de ezt is meg lehet oldani. A próbák során az ember mindig kipróbál valami újat, aminek következtében másképpen fogalmazza meg a mondatait. Nem titkolom, hogy nekem nagy segítség, ha prózai darabban is van egy kis zene, attól könnyen ellazulok a próbák folyamán is.

Miközben anyaként is meg kell állnia a helyét.

Varga Andrea: Nem egyszerű ezt összehozni, az ember próbál mindenhol jól teljesíteni. Mi anyák tudjuk, hogy mindenhol toppon kell lenni, nálunk ráadásul este vannak az előadások, ami a gyermeknek nagyon fontos időszak. De hála istennek van egy nagyszerű párom, ott vannak a szuper nagyik és a barátnőm, akik ebben nagyon segítőkészek és így meg tudjuk oldani.

Említette már a szubrettszerepet a Viktóriában, ebben mi fogta meg?

Varga Andrea: Ez a szubrettszerep nagyon hálás, nagyon szereti a közönség, sokat nevetnek rajta. A napokban is álló tapsvihar volt a végén. A Viktóriát azért szeretem, mert a szubrettszerepben lubickolni lehet, nagyon jó játék nekünk is és a közönségnek is, amiben rettentően jól érezzük magunkat.

Teljesen más hangulatú viszont Az ember tragédiája.

Varga Andrea: Az ember tragédiájának nagyon más volt a próbafolyamata, már csak azért is, mert Keszég László olyan vetítéseket, technikát, zenei effekteket használt, amelyek a mai fiatalok számára befogadhatóbbá tették az előadást. Diákok visszajelzése alapján így nem is annyira nehéz ezt a darabot értelmezni, mint ahogy azt gondolták. Jó volt nézni Görög Lászlót (Lucifer), ahogy értelmet ad a mondatainak. Koncentrált előadásnak kell lennie technikailag is, mindennek megvan a maga rendje és miértje. Gergye Krisztián mozgáskoreográfiája is ezt követi.

De szerepel bohózatban is, ahol törnie kell a magyart.

Varga Andrea: A Szőcs Artur rendezte Hülyéje című bohózatban Maggie-t, az Angliából érkező nőt alakítom. Nem volt egyszerű számomra ez a szerep, hiszen nem beszélek jól angolul, Szőcs Artur sokat segített abban, hogy megtaláljam a karakter igazságát. Eleve abból, hogy valaki töri a nyelvet, már van egy helyzetkomikum, félreértelmezett szavakat mond ki, ennek ez volt a szépsége. Sokat nevetünk rajta a mai napig is. Örömünkre meghívták a darabot a Budapesti Nyári Fesztiválra a Városmajorba.

A La Mancha lovagjának premierjénél viszont bekövetkezett minden színész rémálma, hiszen megbetegedett, emiatt el is kellett halasztani két bérletes előadást. Mi történt pontosan és hogyan élte meg ezeket a nehéz napokat?

Varga Andrea: Mint utólag kiderült szereztem egy hangszálcsomót, ami a próbák folyamán alakult ki. Azt, hogy pontosan ezt mi váltotta ki, nem lehet tudni, de gyaníthatóan az a vérkapszula, amit a színpadon használunk. Egy növényi alapú szerről van szó, ami allergiás reakciót váltott ki. A főpróbahét persze egyébként is stresszesebb, az ember a maximumot igyekszik kihozni magából, magas hőfokon dolgozik, kattog az agya, hogyan lehetne még jobb, elmegy a határokig. A feszített tempó hatására megerőltettem a hangomat, a főpróbát is így csináltam meg. Keszég László nagyon türelmes volt velem és mondta, hogyha prózában mondom el a dalokat, őt az sem zavarja. Ebben is megpróbáltam meglátni a jót, próbán voltak olyan mondatok, amiket visszafogottan énekeltem, vagy valóban prózában mondtam el. Soha nem történt még velem ilyen, de közben előjöttek olyan technikák, amit nem bánok. Ha ez kell hozzá, hogy az ember jobban odafigyeljen magára és a munkájában is előremozdítsa, akkor ennek így kellett történnie. Ezúton szeretném megköszönni azoknak az olvasóknak, színházba járóknak a jókívánságát, aggodalmát, akik különböző fórumokon mihamarabbi gyógyulást kívántak. Nagyon jól esett, sok erőt és segítséget adott. Külön köszönöm a megyei kórház fül-orr-gégészeti osztályának a segítséget, és dr. Pribelszki Erzsébetnek a kiemelt szakszerű figyelmet, persze a színházi kollégáknak is, akik türelemmel vártak vissza. Csak a szeretetet éreztem az előadás alatt is. Volt olyan, hogy a verekedős jelenetekben a férfi kollégák úgy figyeltek rám, és óvtak, mintha nem is csak a hangommal lenne gond. Ez is erőt adott, hogy mihamarabb gyógyuljak meg és csináljuk tovább.

De most már minden rendben?

Varga Andrea: Úgy tűnik,hogy igen, persze fokozatosan kell terhelni a hangot, hangszalagot.

A közönség hogyan fogadta a darabot?

Varga Andrea: Nagyon jól fogadták annak ellenére is, hogy én úgy éreztem, tudtam volna többet nyújtani. Nagyon szeretik és a hónap előadásának is szavazták, ami visszajelzés, hogy jó munkát végeztünk. Nagyon jó Harsányi Attilával együtt játszani, nyugodt volt a próbafolyamat és ez sokat számít. Maga Aldonza szerepe is nagyon izgalmas, egy olyan nőt alakítani, akinek egész életében a mocskot, a megaláztatást kell elszenvednie és ebben élnie. Tudom, hogy sajnos sok nő van a világon, aki nem úgy él, ahogy szeretne, de nincs ereje kilépni ebből és elhiteti magával, hogy ez neki így jó. Ha az előadás hatására valaki magára ismer, és ez erőt ad neki ahhoz, hogy lépjen, akkor már nagyon sokat tettünk. A hit ennél az előadásnál nagyon fontos, ahogy La Mancha is mondja: higgyünk az álmunknak, merjünk kitörni, győzni vagy veszíteni, egyre megy, csak hinni kell. Talán erőt tudunk adni ezeknek a nőknek is, hogy merjenek hinni és kilépni abból a közegből, amiben vannak, és merjenek úgy élni, ahogy megérdemlik. Legyenek ők is Dulcineák, akiket tisztán szeretnek és megbecsülnek. Én ezt is látom ebben az előadásban, merjünk kilépni abból a közegből, amibe beleszürkülünk.

A segítés egyébként is rendszeresen jelen van az életében, Jancsó Dórával több jótékonysági rendezvényt is szerveztek.

Varga Andrea: Nekem nagyon fontos a segítés. Amióta pedig gyermekem van, még inkább. Nagyon jó látni azt az örömöt, amit az ember ki tud váltani, és ehhez csak azt kell tennünk, amivel egyébként is szívesen foglalkozunk. Dórával ebben nagyon jól együtt tudunk működni és öröm így dolgozni.

Azt mondta, szeret színpadon lenni, azért várja már a nyarat, a pihenést? Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?

Varga Andrea: Persze várjuk már, elkezd tervezgetni az ember, hogy mit csinál majd, hová megy. Jó lesz, hogy a családommal több időt tölthetek. Én nagyon szeretek erdőbe járni, kirándulni, kertészkedni, imádom a föld szagát, a vizet, az aktív pihenést, és mindezt persze együtt a párommal, a gyermekemmel. Igyekszünk minél aktívabban eltölteni a nyarat és feltöltődni a következő évadra.

– Horváth Imre –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .






hirdet�s