Gyászidőszak az állás elvesztése után?

Akt.:
Cvonline.hu
Cvonline.hu

Az átlagos álláskeresési idő a statisztikák szerint most 19 hónap körül van Magyarországon. Ez az időszak kétségkívül komoly lelki megterhelést jelent az álláskeresőknek, így nemcsak gyakorlati álláskeresési, de lelki támogatásra is szükségük lenne.

Talán ezt az igényt próbálják kielégíteni azok a cikkek szerte az interneten, női magazinokban, akár bulvárban is megjelenve, amik arról szólnak, hogy az állás elvesztésével a munkavállaló, aki frissen álláskeresővé vált, gyászidőszakot él át. Nem értek egyet, mert rendkívül káros ezt a hozzáállást terjeszteni. A gyász lelki folyamatként teljesen másként működik, mint amire egy álláskeresőnek szüksége van. A gyászt tartsuk meg a halálesetekre, ami valakinek a végleges, pótolhatatlan elveszítését és ennek lelki feldolgozását jelenti, azt, hogy a veszteséget fogadjuk el, és törődjünk bele, hogy végleges, megváltoztathatatlan. Egy munkahely, állás pótolható, a felmondást nem élhetjük meg pótolhatatlan veszteségként, az álláskeresésünk sikere érdekében. Sőt, akár jobbra is fordulhat a sorsunk egy álláskeresés után, ezért semmi szükség “gyászmunkára”.

ÉRDEKES: Álláskeresés a közösségi oldalak segítségével

Arra van szükség, hogy amint aláírtad a felmondásod, teljes lelkierővel képes légy azzal foglalkozni, hogyan lesz másik állásod. Amint kiléptél az ajtón, az legyen az első gondolatod, kit hívj fel, hogy tud-e egy jó állást, kitől kérj segítséget önéletrajzírásban, milyen állásportálokra regisztrálj. A gyász nem segít az előrelépésben ez esetben, csak a kétségbeesést növeli. Inspirációkra, ötletekre, gyakorlati tanácsokra van szükség ilyenkor, szemben a gyász adta reménytelenséggel, kétségbeeséssel.

Találd meg álmaid állását több, mint 6 000 ajánlat közül!
IT állások | Pénzügy állások | Marketing állások | Mérnök állások Összes állásajánlat

Ebbe a kétségbeesésbe pedig könnyű beleragadni, hiszen a valódi gyásszal szemben itt nincs mit feldolgozni, nincs végleges veszteség, amit el kell fogadni, amivel együtt kell élni a jövőben, így a „gyászmunka” eredménytelen lesz. További különbség, hogy míg egy haláleset után nem tehetünk semmi érdemi, gyakorlati tevékenységet a helyzet jobbítására, álláskeresőként nagyon is sokat tehetünk magunkért. Tanulhatunk, álláspályázatokat írhatunk, állásinterjúkra készülhetünk, folyamatosan dolgozhatunk az új állás megtalálásáért.

Racionálisan nézve is ez a jó megoldás: minél hamarabb kezdünk bele egy új állás keresésébe, annál hamarabb találjuk meg. A szomorúság, csalódottság érthető, de ettől még nyugodtan lehet önéletrajzokat, motivációs leveleket írni, álláshirdetéseket böngészni, állásbörzékre járni. Ezzel is segítünk magunkon: láthatjuk, hogy vannak nekünk való állások meghirdetve, vannak cégek, akiknek pont a mi tudásunk kell. Talán az egyikük pont bennünket választ majd – persze csak ha adunk be álláspályázatot. Ha tanulni kezdünk valamit, a tanulás sikerélménye szintén segít a lelkiállapotunkon. Szomorú, gondterhes, csalódott, de mégis tevékeny állapotunkban egyszer csak jó hír fog érkezni: állásinterjúra hívnak. Egy-egy álláspályázat beadása után akár hetek telhetnek el, mire állásinterjúra sor kerül, így akármilyen rossz passzban vagyunk az álláspályázat elküldésekor, ez az állásinterjúra már elmúlik.

További fontos különbség a gyász és az állás elvesztése között a környezetünk hozzáállása. Amíg a haláleset érintettjét kíméletesen, megértően kezelik, részvétet nyilvánítanak, mégis érdemi segítséget alig tudnak nyújtani, addig az álláskeresőnek könnyű segíteni: önéletrajzát terjeszteni, nyitott szemmel járni, hátha van neki való pozíció valahol. De ehhez álláskeresőként segítséget kell kérnünk, mert az ismerőseink maguktól nem tudják kitalálni, milyen állást keresünk, hogyan keressük, miben lehetnek ők segítségünkre.

JobAngel
Cvonline.hu