Gumilövedék

Azt hiszem, kevés olyannyira álszent dolog van a világon, mint a különféle hadviselési egyezmények, fegyverhasználati paktumok.
Fábián György jegyzete.

Gyilkolhatunk bátran rakétával – de ha egy bizonyos távolságnál messzibb tud menni, akkor már nana van. Ejthetünk nyugodt szívvel hadifoglyokat – de részesüljenek koleszterinszegény táplálásban.

Népirthatunk kedélyesen harcigázzal – de csak olyannal, amely nem szennyezi agyon a levegőt, és nem szárítja a bőrt. Azaz: elfogadunk bizonyos „játékszabályokat” – hogy azokon belül kedvünkre gázolhassunk a vérben.

Mostanában arról agyalognak politikusaink, legyen-e szabad gumilövedéket használni, vagy ne. (Vagy, ad absurdum, lehessen használni, de minden egyes lövedékhez rendeljünk elsősegély-csomagot, bocsánatkérő levelet meg egy darab cukorkát.) Kialkudnának bizonyos játékszabályokat, még idejében, aztán, március 15-én, gyerekek, össze! Boksz! A baj csak annyi, hogy a játék a mi bőrünkre megy. Sosem azok pusztulnak bele, akik a szabályokat megírják.

Mintha csak akképp gondolkodnának nagyagyú vezéreink: a nép – amelynek amúgy elege van a kormány hazug ámokfutásából és az erőszakos perpatvarkodásból egyaránt –, hadd gyilkolássza egymást nyugodtan, addig ők jól elvannak a Parlamentben a babérjaikon, lobbipénz, benzinpénz, ezazamaz.

Esetleg attól félhetnek: nehogy a Greenpeace is épp március 15-ére szervezzen újabb akciót. Mert ha a rendőrség nagy garral kivonul leszedni őket a hídról, akkor ki fogja legumilövöldözni a kormányellenes tüntetőket?








hirdet�s