Grosjean úton a Ferrari felé? – A francia a gyári Renault helyett a Haast választotta

Akt.:
Romain Grosjean, napjaink kétségtelenül egyik legtehetségesebb pilótája mondhatni lapot húzott 19-re, és az előzetes várakozásokkal ellentétben elhagyja eddigi Forma-1-es karrierje egyetlen csapatát, az épp gyári Renault-vá visszaalakuló Lotus istállót a jövőre debütáló Haas Team kedvéért.

Meredek húzás, és szerződésének részleteit nem ismerve egyben meghökkentő is. Romain, aki idén gyakorlatilag a mezőny egyetlen talpon maradt francia – licenccel rendelkező – pilótája meglepetésre nemet mondott a hazai projektre, és egyben az évek óta benne bízó egész enstonei legénységnek. Pedig sok mindent megéltek együtt, a közösen eltöltött négy és fél év alatt megannyi lent és fent jellemezte az egyesületet, ahogy Gorsjean vezetőséggel szembeni kapcsolatát is. A 2009-es, rövidre sikerült első közös periódus Fernando Alonso társaként majdnem az akkor 23 éves versenyző karrierjébe is került. Az évad közben elbocsátott ifjú Nelson Piquet helyetteseként év végén neki is útilaput kötöttek a talpára, mely pofon után egy éven át kereste nem csak helyét az autósportban, de saját magát is, mire sikerült újra állandó helyet kapnia a GP2-ben. (Zárójelben megjegyzendő, hogy a belé vetett hitet hatalmas előnnyel megszerzett bajnoki címével köszönte meg a DAMS csapatnak.) Aztán ott volt, mint következő mélypont a 2012-es visszatérés is a Renault utód Lotusnál, ahová az akkori csapatvezető és egyben Grosjean menedzsere, Eric Boullier fogadta vissza. A nagy bizonyítási vágy inkább az emlékezetes balesetekben testesült meg, következményként vitákkal, futameltiltással, pszichológussal, ami majdnem másodszor is parkolópályára tette az egyébként szélvészgyors fiút.

Az állandó kritikák kereszttüzében már-már sikerült elhitetni Grosjeannal, hogy nem elég jó ehhez az elit társasághoz, annak ellenére sem, hogy a Forma-1-es mezőny azon kevés pilótái közé tartozik (pl. Hamilton, Hülkenberg), akik gyakorlatilag mindent vittek, ahol csak elindultak korábbi pályafutásuk során. Volt ő svájci Formula Renault bajnok, majd francia Formula Renault győztes, a Forma 3 Euroszéria bajnoka, vagy épp a GP2 Ázsia, az Auto GP és végül a már említett GP2 címszerzője. Ennek fényében szerencséjére azért mindig akadt egy segítő kéz is, aki amikor kellett, keményen hajtotta Grosjeant, és a rengeteg munka végül meghozta gyümölcsét. A már „csiszoltabb” gyémánt 2013-ban aztán egyértelműen bebizonyította a Lotusnál még bombaformában vezető Kimi Raikkönen mellett, hogy nemcsak hogy megérett a Forma-1 jelentette kihívásokra és a dobogós helyekért vívott harcra, de mára elismerten a legjobb és legkövetkezetesebb versenyzők egyike. Hatalmas erénynek számít, ha valaki képes tanulni a hibáiból és tudatosan haladni a cél felé, amire konkrét összehasonlításként szolgál a jelenlegi csapattárs, Pastor Maldonado esete, akinek ez (már megbélyegzett autótörőként) sokkal nehezebben megy. Grosjean megnyerte – a tulajdonképpen magával vívott – csatáit.

A genfi születésű versenyző és a csapat fejlődése azonban nem mozoghatott töretlenül együtt, hiszen a 2013 végére kimerülő kassza, aminek következtében kulcsemberek hagyták ott a Lotust, tavaly csak a hátsó sorokat és kínlódást jelentett a fekete-arany autókat futtató alakulatnak. Grosjean a csalódottságból adódó viták ellenére is amolyan vezérszerepben ösztönözte a csapatot, idén pedig a sokkal jobban muzsikáló Mercedes motorral a háta mögött rendszeresen szállítja is a pontokat. Az újabb anyagi csőd szele, aminek többek között az autó fejlesztése látta kárát azonban – rövidtávon biztosan – ismét mély nyomokat hagy(hat) a csapat tagjaiban. Ezt már nem akarja újrajátszani Grosjean. Arról nem beszélve, hogy a két éve folyamatosan számtalan problémával szembesülő Renault erőforrások (amitől a RedBull és fiókcsapata, a Toro Rosso alig várta, hogy megszabaduljon) mire lesznek képesek a továbbiakban. Ez sem sokkal kisebb lutri, mint a vadonatúj Haas csapat. A Lotus jövője ugyanis annak ellenére sem tűnik olyan fényesnek, hogy beáll egy komplett gyártó Gerard Lopez csapata mögé, és a Forma-1 még mindig mindenható urával, Bernie Ecclestonnal történt egyeztetéseket követően a „történelmi csapat rang” megszerzése jóval nagyobb anyagi támogatást is biztosít majd a franciáknak. Beszédes, hogy Pastor Maldonado támogatójára, a PDVSA olajvállalat összegeire a továbbiakban is – a francia Total konkurenciájaként is – erősen szükség van. Elképzelhető ugyan, hogy az enstonei bázisú gárda idővel újra ott lehet az őt megillető helyen, miután a mérnökök szakmai hozzáértése, a csapat kreativitása és a szebb napokat látott és megannyi vb címet szerző Renault elkötelezettsége (főleg már gyári köntösben) megkérdőjelezhetetlen, de Grosjean problémája épp az idő. A svájci-francia jó korban van ugyan, bár a maga 29 évével Verstappen és társai mellett igen csak igyekeznie kell, hogy esélye legyen bent maradni a körforgásban, már ami a jövőbeni top istállók egyik ülésének megszerzését illeti.

Az egyre erősődő Ferrari motorokkal felszerelt Haas istálló – észérvek szerint – csakis ugródeszkaként szolgálhat Romainnek, nem lenne ugyanis az ember meglepve, ha egy esetleges záradékot tartalmazna a szerződése, ami opciót jelent majd a Ferrarinál Kimi Raikkönen megüresedő helyére. Ezek persze ma még csak feltételezések, de ha a RedBull ragaszkodik Max Verstappen megtartásához, márpedig butaság lenne nem ragaszkodnia, akkor ez egy teljesen reális forgatókönyv lehet. Grosjean éppen azt lépte meg most ezzel a vakugrással, amit Nico Hülkenberg, Gene Haas úr bevallottan egyik kedvence nem vállalt be. A 24 órás Le Mans-i győztes német annyi hajcihő és eredménytelen ferraris tárgyalás után már nem kockáztatta meg, hogy egy erős középcsapatot otthagyjon egy kérdéses kimenetelű amerikai kaland kedvéért, RoGro viszont már rutinos abban, hogy ismét a nulláról álljon fel, és hogy „most vagy soha alapon” még egyszer megújuljon.

Bár ez a mazohista szerepvállalás nem mindig jön be – ahogy finoman szólva eddig Alonso sem eredményes az új Honda projekttel – Grosjean mentálisan erősebb, mint valaha. Bevallottan pillanatok alatt bármikor ki tudja kapcsolni a család a legrosszabb futamok után is, és hát láttunk már olyat, hogy a csapatváltás – akár Massa vagy Vettel esetében – hihetetlen plusz energiákat tudott megmozgatni. RoGro tiszta fejjel döntött. Épp úton van a cél felé…

– Farkas Lívia –



Sporthírek