Gonosz dolog ez a nosztalgia. Sóvárgás, vágyakozás távoli, elveszett, elmúlt dolgok után. Amik sok év után csalfán néha felvillannak és a szívbe markolnak.
A selyemréti és a miskolctapolcai strand utáni vágyakozás után, most sokakban a diósgyőri iránt van nosztalgia. Érthetően, hiszen aki diósgyőri – és miskolci – szeretné, hogy legyen medence a röpi pályával, háttérben a várral és müködjön ott lent a szauna. Nem akarom lelombozni őket, de azt nem kapják vissza. Mint ahogy a selyemréti dögöny sem olyan már, a tapolcai csajok sem ott fekszenek, ahol egykor és nincs már Hevesy Iván Filmklub sem. Nem, mert mást kaptunk, mást kapunk. Újat, modernebbet, aztán hogy szeretjük-e eldöntheti mindenki.
Évekkel később pedig lehet majd nosztalgiázni a nosztalgia Skoda villamoson, nosztalgia jeggyel a kézben, egy csokor nosztalgia virággal, hogy: régen minden jobb volt!
