Funkciót kell találni a népművészetnek

A kiállításon
A kiállításon - © Fotó: Tóth Balázs
Mezőkövesd – Rég elfeledett minták is felbukkantak az idei Százrózsás Hímző­pályázaton, mai használat­i tárgyakon.

A Kisjankó Bori Hímzőpályázaton matyó minták visszaszorulása hívta életre tizenöt esztendővel ezelőtt a Százrózsás Hímzőpályázatot. A külön verseny beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen a helyi, környékbeli alkotók, valamint szerte az országban élő népművészek, közösségek merítenek a matyó és a bükk­aljai motívumkincsből és szívesen küldik be pályamunkáikat a háromévente megrendezett versenyre, amelynek kiállítása nemrégiben nyílt meg Mezőkövesden. Idén 330 pályamunkát bírált el a zsűri, az első helyet pedig a mezőkövesdi Zeleiné Pap Bernadett egyik munkájának ítélték oda.

Működik egy japán tagokból álló szakkör is.” Zeleiné Pap Bernadett

Szakkört vezet

– A Matyó Népművészeti Egyesület Borsóka Szakkörének vezetőjeként, s nem mint egyéni alkotó vettem részt a pályázaton. A szakkör vezetőjeként olyan darabok elkészítésénél is bábáskodtam, amelyeket a tagok kiviteleztek, én a terveket, rajzokat készítettem, s általában az instrukciókat adtam – mondta Zeleiné Pap Bernadett.

Elárulta, az első díjas munka meglehetősen elfeledett technikát idéz föl, erre a bizonyos varrott recére kevesen emlékeztek. Az 1800-as évek elején, amikor még nem terjedt el a színes matyó hímzés, ezekkel a szálszámolásos, szálvonásos technikával ékesítették a díszlepedőket. Itt, a Matyó Múzeum emeleti állandó kiállításán is több ilyen látható – hívta föl a figyelmet a régi hagyományra az alkotó.

Mint mondta, egy hímző számára fontos, hogy olyan tárgyakat tudjon készíteni, amelyek ma, 2017-ben is megállják a helyüket, hiszen a dísz­lepedők nem annyira használatosak. Ezt a mintakincset olyan szobai együttesre gondolta át, amelyben díszpárna, asztali futó szerepel. A színekkel próbált játszani kicsit, hogy még hangulatosabb, szemeket vonzó legyen.

Ez egyébként mezőkövesdi rece, ami nagyon régi mintagyűjteményekben fordul elő. Ami érdekes, hogy ugyanaz a csillagmotívum varrott recében – amelyet egy szakköri tag horgolva tett rá – és nem egy keresztszemes mintán is előfordul. A hatágú csillag általános motívum, érdekes, mennyiféle technikával meg lehet valósítani.

Fotó: Tóth Balázs Fotó: Tóth Balázs ©

– Több mint egy éve kezdtem a munkát, sok elfoglaltságom van, napi 1-2 óra sem jut hímzésre, be kellett osztani időt. Nem csak a saját pályamunkámat készítettem elő, a szakkör tagjai közül 18-an állítottak ki, az ő mintáikat is rajzolni kellett, segíteni kellett őket a munkájukban, egyebek közt fonalat, anyagot keresni, ha erre volt szükség – mesélte Zeleiné Pap Bernadett.

Egyébként nem csak kövesdi szakköri tagok állítottak ki, a tárlaton az egyes pályaművek mellett japán neveket is olvasni lehetett.

– Működik egy japán tagokból álló szakkör is, itt élő japán hölgyek alkotják, akik férjük munkája kapcsán költöztek Mezőkövesdre, s néhány évig itt tartózkodnak, míg a férfiak különböző helyeken fontos beosztásokat töltenek be. Mérhetetlen tisztelettel viseltetnek a mi kultúránk iránt, egészen odáig, hogy pár hetente följárok hozzájuk, s tanítgatom őket a matyó hímzésre. Egyikük munkája sem vallott szégyent, kimondottan szorgalmas és nagyon aktív tanulók – dicsérte a japán hölgyek kézműves munkáit a díjazott alkotó.

Kiváló minőség

Viszóczky Ilona, a zsűri tagja, néprajzkutató elemezte a pályázatra beérkezett műveket, amelyek jó minőséget képviseltek, hiszen a 330 pályamunkából csak 99-et nem állítottak ki. A régies motívumoktól kezdve a cipés-madaras mintákon át a szabadrajzos textilekig, a pirostól a gyapjúhímzésig széles volt a skála, voltak modern feldolgozások, amelyeken a lepedővégek motívumai is visszaköszöntek.

Fotó: Tóth Balázs Fotó: Tóth Balázs ©

Mint mondta, bátran nyúltak az alkotók a második világháborút megelőző, piros dominanciájú, de kiegészítő színeket is használó skálához, de felhívta a figyelmet arra, hogy a rózsaszín és a lila használata visszafogottságot igényel. Nem szabad elfelejteni, hogy nem szabad elszakadni a forrásanyagtól. Megemlített egy-két érdekességet is, például a sárospataki úri hímzést egyházi textilen, vagy hogy főkötőmintákat használtak ötletesen különböző tárgyakon, de visszatértek a bogácsi lepedővégek motívumai is. Intett azonban, hogy alapos kutatásokat érdemes végezni a minták alkalmazása kapcsán. Meg kell őrizni a szerkesztési szempontokat, és ügyelni kell arra is, hogy a megváltozott arányokkal ne tegyék jellegtelenné hímzést. Beszélt a sarokmintákról, illetve a sormintákról is, illetve arról, hogy igényesnek kell lenni a visszahajtások eldolgozásánál, a kicsinyítés, nagyítás arányainál. Kiemelte, szintetikus szálú textilt nem szabad használni, kevert szálút igen, s össze kell hangolni a hímzőfonallal. Az idei versenyre érkezett viseletek száma nem nagy, de a nívó jelentős, voltak köztük eredeti viseletek másolatai és próbálkozások mai darabok hímzésére.

A hagyományt követik

Dr. Csonka-Takács Eszter, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság igazgatója hangsúlyozta, a matyó hímzés szerepel az UNESCO szellemi világörökségének listáján, s meg kell őrizni közösségi tudással, gyakorlással, identitással. A megőrzés stratégiájában szerepel ez a pályázat is, amely széles körben láthatóvá teszi ezt az örökséget, s tudatosítja nemzetközi szinten. A művelők pedig azért csinálják, mert szeretik. Szerinte a néprajzosok gyakran vitáznak arról, létezik-e még népművészet, s mi a funkciója. A mai kézművesség még népművészetnek számít? A választ ő erre nem tudja. Az alkotók a hagyományt követik, sokan megújítják, új dolgokat terveznek. A népművészet akkor él, ha találnak neki funkciót.

– ÉM-TB –