Fülöp, a bodrogkeresztúri csoda

Akt.:
Fülöp, Bodrogkeresztúr büszkesége
Fülöp, Bodrogkeresztúr büszkesége
Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud – Fülöp, Bodrogkeresztúr büszkesége hat éve döntött úgy, végleges tanyát üt a faluban.

Fülöpöt keresem. Faluhelyen nem mindig szükséges a vezetéknév a kereséskor, olyankor különösen, amikor nincs is. Fülöpöt Bodrogkeresztúrban mindenki ismeri.

Bárdos Sarolta készségesen sorolja, merre található éppen Fülöp.

– Ha a polgármesteri hivatalnál vagy az iskolánál nincs, akkor lehet, hogy lement a komphoz, de az is lehet, éppen a szeméttelepen van.

Ez utóbbinál nincs semmi csodálkoznivaló, mert Fülöp valóban guberálni jár oda, de az esetében ez teljesen érthető és megbocsátható, mert a nevezetes férfiú Bodrogkeresztúr állandó bejelentett fehér gólyája. Hat éve döntött úgy, nem kel útra a társakkal, és annyira megszerette Tokaj-Hegyalját, hogy azóta tavasszal ő fogadja, ősszel pedig búcsúztatja a többi keresztúri gólyát. Ilyenkor telente pedig felügyeli az itt hagyott fészkeket.

Elméletek

Hogy valójában miért marad telente Keresztúron Fülöp, arról több elmélet is kering. Az egyik helybéli azt mondja, beszélgetett a természetvédelmi őrökkel, akik közül az egyik szerint Fülöp megzavarodhatott a mobiljelek miatt, eltévedt és inkább visszatért Keresztúrra.

A másik elmélet sem elhanyagolható. Ezek szerint a gólyák nem azért tudnak egészen Afrikáig elrepülni, mert iszonyatosan jó az állóképességük, hanem repülés közben elérnek egy bizonyos magasságot, ahol olyan légáramlatok vannak, amelyekre elég csak „ráfeküdni” (amennyiben egy gólya esetében ez jó kifejezés) és a többit elvégzi a fizika, lebegteti a jószágot úti célja felé. Namármost, azért ezt a magasságot el is kell érni, és egy vélekedés szerint Fülöp erre képtelen, ezért inkább marad. Maradhat, mert a keresztúriak büszkék állandó „költöző” madarukra. Ők is etetik, de a természetvédelmi őrök is megjelennek bizonyos időközönként, hogy a gólyakondi megmaradjon. A többit meg elintézi magának Fülöp.

Még egy legenda

Az egyik helybéli meséli, Bodrogkisfaludnak is van egy gólyája. Az lány, még egy jó nevet is adtak neki, de nem jut eszébe.

– Bár lenne saját gólyánk, akkor nevet is adtunk volna neki – mondja Ádám László, Bodrogkisfalud polgármestere. – Fülöp néha meg szokott látogatni minket, ha kedve tartja, leginkább a komp környékén szokott tanyázni, oda megy, ahol azt reméli, talál ennivalót magának.

Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, Fülöpnek nagy távot nem kell lerepülni a szomszédoláshoz, hiszen Bodrogkisfalud és Bodrogkeresztúr gyakorlatilag egymásra épült, van olyan útszakasz a 38-as úton, hogy Tokaj felé a jobb oldal Keresztúr, a bal pedig Kisfalud. Mindenesetre a vonatállomás, ahol a Bodrogkeresztúr állomásnév található, az bizony Bodrogkisfaludon van.

Végül Fülöp a keresztúri polgármesteri hivatallal átellenben lévő fészekben tűri békésen, hogy lefényképezzem.

Népes család tagja

A fehér gólya a gólyaalakúak rendjébe, ezen belül a gólyafélék családjába tartozó nagytestű és elterjedési területén általánosan ismert madár. A köznyelvben erre a madárfajra értik a közismert gólya kifejezést. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó), koszta, gagó és az eszterág. Fehéroroszország és Litvánia hivatalos madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben „Az év madarává” választotta.

– Bánhegyi Gábor –








hirdetés