Valami olyasmi, amit örök érvényűnek szoktunk nevezni

Molière A mizantróp című művét a kortárs magyar színház fontos alkotója, Novák Eszter vitte színre a nagyváradi Szigligeti Színházban. Az előadás a huszonegyedik századi ember nyelvén fogalmazza újra a klasszikus komédia tanulságát és mondja ki ítéletét az előadásban megidézett látszatvilág értékvesztettségéről.

Felráz, elgondolkodtat

Novák Eszter ezt nyilatkozta a mű kapcsán:

– Minden rendezőnek, aki nekiveselkedik Molière egyik legkeserűbb komédiájának, el kell döntenie, hogy rokonszenvet, együttérzést akar-e kelteni a világgal és talán önmagával is mélyen rossz viszonyban lévő Alceste iránt. Hősnek tartja vagy elvetemült idealistának? Hogy igazi nagy szerelemnek láttatja-e Célimene és Alceste találkozását? Hogy éppen elfogadhatónak tartja-e a lavírozást a társadalmi (értsd: együttélési) viszonyok között, megtalálja-e a helyét az általános képmutatásban, csalásban és öncsalásban, talál-e lehetséges vagy értékrendjének megfelelő választ a túlélésre? Menekülni akar jobban vagy megváltoztatni a világot?

A mizantrópia egy állapot, haraggal, elkeseredéssel, meg nem engedéssel és mégis valamiféle idealizmussal telített állapot. A mindenkori Mizantrópok szembesítenek bennünket simulékonyságunkkal, elnézésünkkel, kompromisszumkészségünkkel, magán- és társadalmi alkuinkkal – felráznak bennünket lágymeleg állapotunkból.

Amikor egy színház előveszi A mizantrópot, abban reménykedik, hogy Molière géniuszának segítségével olyan előadást tud létrehozni, ami felrázza, gondolkodásra készteti szűkebb környezetét. Abban reménykedik, hogy a színház arra is van, hogy néha megpróbálja jobbá tenni a körülötte lévő világot.

Mindig jó szívvel

Amikor arról kérdeztük Biró Árpád Leventét, a nagyváradi Szigligeti Színház szóvivőjét, milyen érzésekkel hozzák ezt a híres előadásukat Miskolcra, azt emelte ki, mennyire szívesen játszanak itt.

– Miskolcra mindig jó szívvel látogat el a nagyváradi Szigligeti Színház, hiszen a szakmai kapcsolatokon túl, azt gondolom, bátran mondhatjuk, hogy barátság fűz az ottani színházi dolgozókhoz. Ennek köszönhetően az elmúlt években alkalmunk volt több ízben is bemutatkozni Miskolcon, nem csupán a Szigligeti Társulat, hanem – a Határtalan Napok Fesztivál keretében – a Lilliput Társulat (bábtársulat) és a Nagyvárad Táncegyüttes előadásaival is. A maga rendjén a miskolci színház is rendszeres vendége a nagyváradinak, legutóbb például az Eklektikon 2048 című nagy sikerű előadás vendégszerepelt a HolnapUtán színházi fesztiválon – emlékeztetett a többi között.

A mi világunkra is igaz

A mostani egy kivételes alkalom, hiszen egy olyan előadással érkeznek, amelyet nagyon szeretnek az alkotók és a nézők is.

– Molière egyik legnehezebb, legösszetettebb előadásáról van szó, A mizantróp­ról. A drámaíró, aki főképp vígjátékairól ismert, ezúttal vígjátéknak álcázza lesújtó társadalom­kritikáját. Az érdekes az, hogy mindaz, amit az 1500-as évek végén Molière tapasztalt, a mi világunkra is igaz. Ebből az alapvetésből indul ki Novák Eszter rendezése. A mizantróp, ebben a felállásban, a ma társadalmában csalódott (művész)ember létkérdéseibe enged betekintést, miközben azonban a mindennapi élet abszurditásán is tudunk nevetni – foglalta össze Biró Árpád Levente.

Emlékeztetett: a próbafolyamat nagyon jó hangulatban telt, az előadás a 2017-es bemutató óta már számos helyen megfordult, és mindenhol lenyűgözte a közönséget.

– Ez egyrészt annak köszönhető, hogy Novák Eszter Jászai Mari-díjas rendező művészeti vezetése alatt a Szigligeti Társulat óriásit fejlődött mind a csapatmunkának, mind pedig az egyéni színpadi teljesítményeknek köszönhetően, részben pedig annak, hogy Molière drámája valami olyasmi, amit örök érvényűnek szoktunk nevezni. Éppen ezért az előadás nem csupán a rendező világlátásáról vagy a főszereplők világlátásáról vall, hanem valami egyetemes emberit fogalmaz meg: hogy miképpen lehet boldogulni egy képmutatókkal és hazugságokkal teli világban – tette hozzá.