Arcok a megyéből: Péter László - Hogyan lesz valakiből ökoikon-alkotó?

Putnok - Másnak csak egy darab fa, ő óvatosan kiszabadítja belőle az árnyékot és a fényt.

- Lehettem olyan 8-10 éves amikor egy nyári napon a déli napsugár, áttörve az udvarunk nagy részének hűs árnyékot adó eperfa lombjai között, bevilágított a bejárati ajtó üvegén át a konyhába. A látvány teljesen lenyűgözött, bűvöletbe ejtett. A hosszú, tenyérnyi széles fénycsóvában ezernyi porszem lebegett. Rezgéseivel hívta fel figyelmemet a fény és árnyék játékára, a képalkotásra. Elkezdtem rajzolgatni, először csak grafitceruzával, majd kamaszkorom vége felé, mikor rájöttem, hogy így ki tudom fejezni elvontabb gondolataimat is, tusrajzokat, kollázsokat készítettem - emlékszik vissza a kezdetekre Péter László.

Csiga, kagyló, kakassarkantyú

Autodidaktaként képezte magát, így sajátította el a festészet különböző technikáit. Később a természet általa egyik legtökéletesebb formáinak tartott, csiga- és kagylóházakból csinált applikációkat. Mint meséli, az „Európa elrablása” című alkotás készítése közben (csiga, kagyló, kakassarkantyú, deszkára applikálva) már figyelembe vette a fa erezetét, ily módon az a kompozíció részévé vált.

- Ezután már tudatosan figyeltem és kerestem az érdekesebb rajzolatú deszkákat – meséli. - Ezek lecsiszolása után minimális korrekcióval arra törekszem, hogy ne csak én lássam a fába záródott fények és árnyak játékos kiszabadulását, amit a fa erezete, görcsei és kuszált szálai képeznek, hanem a szemlélőt is beavathassam a felfedezés élményébe.

Műveinek „keresztapja” is

- Ökoikonoknak neveztem el műveimet, utalva egyrészt a természet alkotta vonalakra, formákra, amelyeket a faaprító fűrész véletlenszerűen hozott a felszínre, valamint fatábláim egyetemes, olykor talán kissé profán, misztikus témáira. Nagyon óvatosnak kell lennem, hiszen egy túlzott csiszolás már eltüntetheti a emelőbb, hogy még számomra is egyszeriek és megismételhetetlenek - vallja Péter László.

ÉM-SzK